Segítség, még mindig (majdnem) normális a családom!

Ruff Orsi írása a Most már igazán-ról, a Stand-up! folytatásáról

A nyári szünet utolsó napjaiban Bakos Virág az ágy alól, a pormacskák közül halássza elő naplóját, melyet valamikor a „Nagy Lekapcsolás” idején hagyott abba. A lusta nyári napok sem teltek eseménytelenül, de ami ezek után történik, az mindenképp rögzítésre érdemes. Ki hagy névtelen fenyegető üzeneteket a lakásajtóban? Mit látott meg véletlenül Virág a Balaton partján? Hogyan kerül egy forgatásra, és ki hívta el egy madárlesre? Vajon ki után sír Vera, és mi tűnt el Helga néni lakásából? A válaszokat Molnár T. Eszter sorozatának második része rejti.

tovább...

"Annyi mindent szeretnék kipróbálni!"

Kovács Virág kamaszkritikus bemutatkozása

A nevem Kovács Klára Virág, de a többség Virágnak szólít. 14 éves vagyok, és a galántai Kodály Zoltán gimnáziumba járok. Ebben a kisvárosban születtem, ami egyébként Szlovákia déli részén található. Bár itt az utak nem épp zökkenőmentesek, én a szabadidőmet mégis inkább deszkázással töltöm, rossz idő esetén pedig a teli plakátozott szobámban gubbasztok és sorozatot nézek, illetve édességgel tömöm magam, hogy oldjam az elmémben levő feszültséget.

tovább...

A „kötelező státusz” hatása

Nényei Pál: Az irodalom visszavág 1., ill. Baranyai (b) András

Biztos sok mindenki érezte már azt, amikor kezébe vette az egyik kötelező olvasmányt, hogy mindjárt telehányja a szobát. Nagy nehezen pár oldalon át szenvedett vele, de hamar a sarokba dobta, hadd rohadjon el. Aztán a témazáró előestéjén lázasan kutatott egy összefoglaló után, egy héttel később pedig egy kettest vitt haza. Ez szerintem sok esetben azért történik, mert a könyv „kötelező”, bloá, pfujj! És, ha valami kötelező, akkor az kínkeserves, nemakarom-dolog – ez az egész megbélyegzi bárkinek a könyvvel való kapcsolatát. – Sárközi Máté ajánlója

tovább...

Eiffel a gettóban, avagy Párizs

Bódis Kriszta: Carlo Párizsban

Nélkülözés. A párizsiak tudják, hogy mi az. Megtapasztalták a rosszat, a jót. Egyszerre sírnak és nevetnek az élet igazságain, de mindig van valami, ami erőt ad nekik. Ez a legcsodálatraméltóbb bennük. Hogy képesek újra felállni. Persze vannak, akik megtörnek és feladják. Feladnak mindent. Családot, barátokat, gyerekeket. Ilyenek az önző emberek. Nem érdekli őket, hogy mik a következmények. – Olvassátok Galambica Rozália ajánlóját!

tovább...

Az olvasás kikapcsol

Galambica Rozália az AKG-ben tanul, de távol Budapesttől, Ózdon született. Imád olvasni, zenélni és írni. Mindent olvas, és egyszerre lehetőleg több könyvet is!

tovább...

Nincs és nem is kell happy end

Spoiler mentes kritika a Kevert-ről

Zelei Bori Kevert című novelláskötete a felnőtté válás előtti pillanatokról szól, a kamaszok problémáit egészen testközelből mutatja be, lélegzetelállítóan valós történetekkel.

tovább...

Nem igazán tudom még, milyen ambícióim vannak az írással

Halász Minka, kamaszkritikus bemutatkozó levele

Halász Minka gyerekpszichológusnak készül, ha ideje engedi egy idősekotthonában önkénteskedik. A szemmagasságba lévő polcon tartja az újraolvasandó könyveit. Minka a Tilos az Á egyik új kamaszkritikusa.

tovább...

Az új tudás észrevétlenül lopózik belénk

Kamaszkritikus kerestetik! - Halász Minka pályázata

"Végre megértettem a metafora, a hasonlat és a metoníma közötti különbséget." 
Halász Minka nyertes pályázata.

tovább...

Ezek a címkék nem az én címkéim

Interjú Mészöly Ágnessel, a Szabadlábon szerzőjével

"Mészöly Ágnes 1971-ben született. Kiskorában kamionsofőr és régész akart lenni, de mivel ilyen szakpárt akkoriban egyetlen egyetem sem indított, diplomát szerzett a Pető Intézetben. Ma is imád vezetni: autót, fejlesztő csoportot, embertársait az orruknál fogva, ötszáz köbcentis Hondát, nagycsaládos háztartást - bármit. Írni kifejezetten utál, megfájdul tőle a háta. Tudja, hogy nincs esélye az entrópia ellen, mégis elmosogat minden főétkezés után. Próbálja észben tartani a következő holdtölte idejét, több-kevesebb sikerrel."
/Libri.hu/

tovább...

Sütihasználati beállítások