Pokolbéli séták, monológok

Kritika Az Irodalom visszavág 2.-ről

Nényei Pál Az irodalom visszavág című könyvsorozatának második kötete (A Paradicsomkerttől a Pokol kapujáig) akár kocsmai nagymonológként is felfogható – hiszen a kávéházak, kocsmák, sörkertek remek beszélgetések, viták helyszínei lehetnek. A világot is meg lehetne váltani bennük, ha az lehetséges volna. De mert még senkinek nem sikerült (a hivatásosoknak sem), maradjunk annyiban: szerencsések azok a diákok, akiknek Nényei a tanáruk...

tovább...

Go on!

Kamaszkritika a Stand-up!-ról

Élveztem a Stand up! minden mondatát, mert egy icipicit hasonlít az én életemre, és szerintem ezzel sokan vagyunk így. Nem egy átlagos történet, ami csak arról szól, hogy SHOPPING, FRIENDS, BOYFRIENDS, SCHOOL, SONGS. – Olvassátok Horváth Hanna ajánlóját!

tovább...

Az olvasás = lelki megnyugvás

Újabb kamaszkritikusunk mutatkozik be, most a fiatalabb korosztályból. Első kritikáját a Stand up!-ról írta.
Horváth Hanna Eszternek hívnak. 12 éves vagyok, Kápolnásnyéken élek, és a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban tanulok. Az iskolán kívül töltött idő nagy részében, tehát a mindennapjaim jelentős részében kajakozom. Nem rég kezdtem, de nagyon szeretem csinálni szépségeivel és nehézségeivel együtt. Ha nagy leszek, okos és bölcs (ahogy várják tőlem), szeretnék ezzel a sporttal foglalkozni. Ez az egyik álmom.

tovább...

Az Ész és a Szerelem vonzásában...

Kamaszkritika a Szerelemre castingolváról

Az emberek egy része a szappanopera szót meghallva elszörnyülködik, mások pedig egyenesen "függők", falják a műfaj termékeit. Szirmay Ágnes könyve egy nagyon furfangosan megírt alkotás. Témája fordulatos, ember-(kamasz)közeli, olvasása könnyed, azt is mondhatnánk "szappanopera a szappanoperában". Fiataloknak és felnőtteknek is nagyszerű olvasmány lehet, mely gördülékenysége ellenére nagyon összetett valóságot mutat be. Népszerűsége az én korosztályom számára abban rejlik, hogy hozzánk, rólunk szól. - Kamaszkritika

tovább...

Egy lázadó, erős nő

Középiskolások a kötelezőkről 3. – Antigoné

A szívünkre hallgassunk, vagy a parancsokra, amiket kapunk? Az istenek (természet, karma – igazából nevezhetjük a felsőbb erőt bárhogy), vagy az emberek törvényei a fontosabbak? Mégis kinek kell megfelelnünk? Magunknak? Másoknak? Diktátorok, lázadók egy ókori görög drámában – nem furcsa ez kissé? Egyáltalán nem. – Sárközi Máté ajánlója

tovább...

Én egy szabad szellemű gyerek vagyok!

Középiskolások a kötelezőkről 3.: A Pál utcai fiúk

Amikor friss 5. osztályosként szeptember elején meghallottam azt a mondatot a magyartanárom szájából, hogy „Gyerekek, decemberre kérem elolvasni a Pál utcai fiúk kötelező olvasmányt!”, egy pillanatra megállt bennem az ütő. Hogy micsoda? Kötelező? Na ne! Én egy szabad szellemű gyerek vagyok, és saját magamnak választom ki, hogy mit fogok olvasni! - Sámuel Laura ajánlója

tovább...

A művészet szabaddá tesz

Sárközi Máté bemutatkozása

Sárközi Máté vagyok, a nevével békében élő ember, úgyhogy nyugodtan lehet Máténak hívni, nem haragszom meg érte… Augusztusban lettem tizenöt éves, Budapesten, a Vörösmarty Mihály Gimnázium – csodálatos – drámatagozatán tanulok, és itt is élek (igaz, én a város peremén lakom, a sulival ellentétben) szüleimmel, az öcsémmel, a húgommal és a kutyánkkal, Prézlivel.

tovább...

Az irodalmat eleinte unalmas tananyagnak, majd veszélyes kábítószernek láttam

Interjú Szabó Borbálával, a Nincsenapám, seanyám szerzőjével

Megrázó és humoros, mély és felemelő, felnőttes és gyerekes. Folytathatnám a látszólagos ellentétek sorát, de mivel ez jóval sekélyesebb lenne, mint a regénynek akár egyetlen mondata is, ezért abbahagyom. Inkább olvassátok el magát a művet! Össze sem lehet hasonlítani az ajánlóval. Azt ugyanis egy komoly, tehetséges, igazi író írta.

/Litkai Gergely/

tovább...

„Jézus? Az a vízen járó fószer?”

Kamaszkritika Az irodalom visszavág 2.-ről

Előző ajánlómban már kifejtettem, milyen hatással volt rám a sorozat első része: megszerettette, kicsit jobban megismertette velem a különböző, idegennek tűnő irodalomtörténeti korok műveit, íróit, magát: a korszakot. Összességében úgy kezdtem az idei tanévet, mint aki bármelyik pillanatban villoghatna irodalomórán az adott témához kapcsolódó, akár Magyar Tudományos Akadémiát megszégyenítő tudásával – ennyi mindent adott nekem az első kötet.

tovább...

Sütihasználati beállítások