Én egy szabad szellemű gyerek vagyok!
Amikor friss 5. osztályosként szeptember elején meghallottam azt a mondatot a magyartanárom szájából, hogy „Gyerekek, decemberre kérem elolvasni a Pál utcai fiúk kötelező olvasmányt!”, egy pillanatra megállt bennem az ütő. Hogy micsoda? Kötelező? Na ne! Én egy szabad szellemű gyerek vagyok, és saját magamnak választom ki, hogy mit fogok olvasni! - Sámuel Laura ajánlója
De eljött a november és kénytelen-kelletlen leültem az ágyamba egy bögre kakaóval a kezemben (legalább ennyi örömöm legyen!), és magamhoz vettem a könyvet. Később azt vettem észre, hogy már 100 oldalon túl vagyok, és élvezem!
Minden gondolatom a Pál utcaiak grundja körül forgott: izgultam Bokával, aggódtam Nemecsekért és fütyörésztem Csónakossal. Ha az öcsém bármilyen cuccomat elvette, egyből rákiáltottam, hogy „Einstand!”, és kínosan ügyeltem arra, hogy ne fürödjek túl hideg vízben, mert ha megfázom, olyan sorsa jutok, mint szegény Ernő.
A kedvenc szereplőm Áts Feri, a vörös ingesek vezére. Ellentmondásos személyiség: hiába fáj a Pál utcai grundra a foga, cselekedetei mégis pozitív hőssé teszik. Én a fantasy könyvek buzgó „fogyasztója” vagyok, szinte csak olyan könyveket olvastam, ahol vannak a jók, a rosszak és egy olyan karakter, aki alapvetően rossz, de mégis segít a jókon, és „megtér”. Áts Feri nem tért meg, mégis igazságra és becsületességre tanította követőit, ami pedig egy „jóra” jellemző tulajdonság.
A kedvenc részem pedig az, amikor a fiúk kémiaórán ülnek. Megnevettet a Tanár úr komolysága és a fiúk ezzel szembeni viccessége. De a gittegylet leleplezése is nagyon jópofa része volt a könyvnek.
A történet mindenkiben érzelemhullámot indít el. Megrendít minket Nemecsek önfeláldozása, példát mutat Boka tisztessége, és elgondolkodtat a fiúk feltétlen hűsége a grund iránt.
Most már belátom, hogy a kötelező irodalom bizonyos szempontból jó dolog. Mert ha a magyartanárom nem mondja el azt a bizonyos mondatot 5. osztály elején, talán sose olvasom el ezt a könyvet, ami nagy veszteség lenne.
Nem csak fiúknak!!!
Itt olvashatod Laura bemutatkozását és előző kritikáját.
