Mi minden vezet az iskolai zaklatáshoz?
Sokan sokféleképpen dolgozták már fel az iskolai kiközösítés és zaklatás témakörét, ám általában (érthető okokból) az áldozat szempontjából látjuk, olvashatjuk a történteket: viszonylag ritka, amikor a zaklató az, akivel azonosulni tudunk. A 7 nap nemcsak hogy bevonja az elkövetőt is az elbeszélők közé, ennél is tovább megy: egyedülálló módon mind az áldozat, mind az elkövető szemszögét bemutatva meséli el a történteket. Eve Ainstworth-höz hasonlóan mi is kettős mércével, egy fiú és egy lány szemével elemeztük a könyvet, és ezen keresztül az iskolai zaklatást: a témát, amit nem szabad a szőnyeg alá söpörni. Ács Dániel és Bánáti Anna ajánlója.
Az alapsztori
A 7 nap alaptörténete látszólag egyszerű: a tizedikes Jesst az ébresztőóra helyett hányinger és szédülés kelti. Gyűlöl iskolába járni, mert osztálytársa, Kez ott szívatja a kissé kövérkés, visszahúzódó lányt, ahol csak tudja. Szárnysegédje, Marnie buzdításának segítségével pokollá teszi Jess mindennapjait: a lányok elcsórják a könyvét, hogy lemásolják a háziját, folyamatosan tehénnek nevezik, letérdeltetik a járdára és úgy kényszerítik, hogy bocsánatot kérjen valamiért, amit el sem követett… És perszeaz internetes zaklatás (cyberbullying) is megjelenik, a Facebookon is cseszegetik Jesst. A határok folyamatosan kitolódnak, Jess pedig képtelen arra, hogy kiálljon magáért, mert egy idő után ő is elhiszi, amit a többiek sulykolnak belé: hogy kövér, csúnya és undorító. Hogy talán jobb lenne, ha nem is létezne. Kezt pedig csak hergeli Jess gyengesége, sebezhetősége… Ördögi kör.
Ám ahogy egyre jobban belemerülünk a könyvbe, kicsit árnyaltabbá válik a kép. Kiderül például, hogy bár Kez igyekszik úgy viselkedni, mint aki teljes kontrollt gyakorol a saját élete felett, az ő élete sem tökéletes, sőt. Az apja rengeteget iszik, és sosem tudja előre, hogy mekkora lesz a balhé otthon, mire hazaér az iskolából. Egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy – ha azonosulni nem is feltétlenül tudunk vele – sajnáljuk, átérezzük a problémáit, kicsit talán meg is szerettük.
Jess és Kez rengeteg mindenben különböznek, de közös pont kettejük életében, hogy az élet bizonyos területein ugyanazokkal a (mások számára láthatatlan) problémákkal küzdenek. De mi minden teheti annyira instabillá az embert, hogy a dühét, elfojtott érzelmeit másokon töltse ki, mint Kez, vagy hogy az önbizalma annyira a padlóra kerüljön, hogy képtelen a sarkára állni másokkal szemben, mint Jess?
Kell egy helyszín: az iskola
Jess-szel ellentétben Kez nem gyűlöli az iskolát. Számára ez az egyetlen hely, ahová apja nem ér el. Menedék. De a fájdalmát ebben a környezetben, ahol nincs egyetlen odaigyelő, megértő felnőtt sem, csak dühvel tudja elbírhatóvá tenni; kipécéz egy sebezhető, bizonytalan, népszerűtlen lányt, akire féktelenül, tombolva engedi rá a gonoszságot, megidézve ezzel az otthoni helyzetet.
Kell egy rossz példa: a család
Keznél, ha lehet, még rosszabb a helyzet, az apja egy igazi bully, akit senki sem tud megállítani. Kez anyja nem kér segítséget, nem menekül el tőle, nem védi meg saját magát és nem védi meg a lányát. Ez megbocsáthatatlan Kez számára, mivel gyerek lévén nincs más választása, mint időről időre hazamenni. Hazatérni az otthoni terrorba. Haragszik az anyjára, amiért az nem áll ki magáért, haragja mélyén félelem van, rettegés a mindenható apjától; közben viszont akaratlanul is hasonlítani kezd rá, mert ahogy az apja terrorban tartja őt és az anyját, ugyanúgy teszi ő is pokollá Jess napjait.
Kell egy kiváltó ok: szerelem és féltékenység
Jess-nek nem igazán tetszik senki, valahogy nem érzi rá magát feljogosítva, hogy a fiúkkal foglalkozzon, mert folyamatosan azon jár az agya, hogy kinek is tetszhetne ő. Még Lynben sem bízik, eleinte attól tart, hogy ő is bántani akarja, mint Kez, aztán attól, hogy csak szánalomból viselkedik vele kedvesen. Egy idő után már azt sem tudja eldönteni, hogy egy mosoly neki szól-e, vagy csak rajta nevetnek…
Kell a segítség hiánya: nemlétező barátok
Keznek sem igazán vannak barátai. Akik voltak, fokozatosan elfordulnak mellőle, ahogyan egyre agresszívebben viselkedik. Akiről azt hiszi, hogy a legjobb barátja, elárulja őt; Marnie valójában csak azt élvezi, hogy hergelheti Kezt Jess ellen, de Kez problémáival nem törődik. Kez senkivel nem tudja megosztani, mi történik otthon, se az iskolatársaival, se a felnőttekkel az iskolában, se a szerelmével. “Legjobb barátja” édesanyja érzi, hogy valami nincs rendben Kez körül, de nem kerülnek elég közel ahhoz, hogy a lány beszélni tudjon róla. Kez úgy érzi, senki nem segíthet. Nincs kiút.
… és a végén elhiszed, hogy nem érsz semmit: külső és önbizalom
Nincs ez másképp a 7 nap két főszereplővel sem: Jess gyűlöli a tükör látványát, öltözködés közben próbálja minél előbb elrejteni saját szeme elől a testét. Utálja, hogy csak kádjuk van, mert a zuhanykabinban nem kéne annyit néznie a testét. Elhiszi, amit mások mondanak, hogy csúnya, kövér, undorító, szánalmas. Egy tehén. Trampli. Nem mer enni mások előtt, mert fél, hogy mit fognak gondolni, ha kekszet eszik, és bűntudata van minden egyes lenyelt falat után. A Jess által gyönyörűnek tartott Kez sem teljesen elégedett magával: bosszantja, hogy egyre inkább hasonlít az anyjára a karikás szemével és a száraz bőrével. Sokkal szebbnek tartja magánál barátnőjét, Loist, sőt végső soron még azt is elismeri, Jess is szép a sima bőrével, hullámos hajával és nagy, zöld szemével.
Tizenévesnek lenni elég kemény dolog. Rohadt sok mindennek és mindenkinek kell párhuzamosan megfelelnünk: helyt kell állnunk az iskolában, be kell tartani az otthon kialakított szabályokat, de közben folyamatosan hozni kell a képet, amit az osztályban/barátaink körében kialakítottunk... nem csoda, ha egy idő után elegünk lesz. De – ahogy az a 7 napból is kiderül –, minden helyzetből, még a legrázósabból, legkilátástalanabból is van kiút, bármennyire is reménytelennek tűnik.
Ha érdekel, hogy tetszett a könyv Kemény Zsófinak, olvasd el az ő ajánlóját is!
A könyvbe itt tudsz beleolvasni, megrendelni pedig ide kattintva tudod!
