Ébresztő!
"A 7 nap egy bátor könyv az iskolai zaklatásról. Jess kövér, Kez pedig gonosz. Itt körülbelül le is zárhatnánk a sztorit; Kez nyilván csúfolja Jess-t, aki ettől nyilván nem érzi magát túl jól, nyilván lesz valami nagy tragédia a végén, hogy komoly tét legyen, de végül nyilván happy end lesz mégis. Gondolná az ember." Olvassátok Kemény Zsófi ajánlóját!
Csakhogy a 7 nap egy bátor könyv. Bátorság kell egy olyan témához, ami mindenkit kellemetlenül érint (saját tapasztalat miatt akár), és bátorság kell ahhoz, hogy olyan szereplőket mozgassunk a történetben, akikkel az olvasó lehetőleg nem szeretne azonosulni. Vagyis az írónő bátor, aki képes két visszataszítóan antipatikus főszereplőt kreálni, majd pedig ráadásul bele is bújni mindkettőjük bőrébe és nézőpontjába. Az írónő bátor, aki ezek után olyan mélyre ás le a két kamasz lelkébe és életébe, amilyen mélyre csak két kamasz lelkébe és életébe le lehet ásni.
Olyan körülmények derülnek ki mindkét oldalon, amik mindkét szereplőt mentesítik a sajátmagukságuk alól. Végül nem tudunk elítélni senkit, és végül nem is akarunk ítélkezni, tehát kiderül a nagy, örök igazság, hogy semmi sem fekete-fehér. Végül nem egy tanmesét kapunk, aminek a tanulsága annyi, hogy a cyber-, és egyéb bullying, a zaklatás és gúnyolódás, gyerekek, bizony rossz dolog, és soha ne tegyétek senkivel! Végül megszeretjük a szereplőket, és megismerkedünk annak az egyébként elég kellemetlen érzésnek a szépségével, amikor valaki olyannak szurkolunk, akit a való életben nagyon utálnánk, és akit erkölcsi fölényünkkel legszívesebben átváltoztatnánk vombattá örök életére. Ez egy ifjúsági regénytől egyáltalán nem várt és elvárt mozzanat. Engem legalábbis meglepett, és rettenetesen örültem neki.
Ráadásul útközben beleszeretünk a mindkét főszereplőhöz kötődő, egyébként szintén nehéz sorsú, sebezhető, de mégis erős Lyn-be is, aki az áldozat Jess-t nem áldozatnak, nem csúnyának és kövérnek, hanem még mindig ugyanannak a gyerekkori legjobb barátjának látja. Lyn messze túlvan a többieken; nem iskolai, hétköznapi rendszerben, hierarchiában gondolkodik és mozog, hanem csak szimplán a benyomásai és érzései alapján. Sajnálatos véletlen, hogy a barátnője pont Kez, aki természetesen nem örül annak, hogy a barátja jóban van Jess-szel, akit ő gyűlöl.
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, azt hittem, hogy nem fog tetszeni. Az első oldalon megkaptunk egy búcsúlevelet, és onnantól, gondoltam, már nem is annyira érdekes a dolog. Biztos egy tipikus történetet fogunk kapni arról, hogy milyen lépésekkel jut el egy gimnazista az öngyilkosságig. Hát, nem egy tipikus történetet kaptunk. A búcsúlevélről pedig szinte meg is feledkeztem közben.
Azért is nehéz és könnyű egyben a téma, mert nagyjából mindannyian voltunk bullying helyzetben, tehát tudjuk miről van szó, viszont nem nagyon akarunk rá emlékezni. Szerencsés esetben csak nézőként vettünk részt hasonló helyzetben, szerencsétlen esetben elkövetőként vagy áldozatként. Én voltam áldozat-oldalon, mikor Berlinben éltem egy évet gimnazistaként. Pontosan tudom, hogy Jess mit él át, mikor megszólal az ébresztője, és tudja, hogy új nap kezdődik, amikor megint szembe kell néznie Kezzel. És tudom azt is, hogy micsoda megkönnyebbülést érez, mikor végre kijöhet az iskolából, és tudom, hogy igazából elfelejteni a saját életét és valóságát csak álmában tudja, vagy ott se. Csak én egy német gimnázium menő diákjait próbáltam elfelejteni éjjelente, akiknek akkor még nem beszéltem a nyelvét, tehát fogalmam sem volt, hogy mi lehet a baj velem, mivel csúfolnak. De talán nem is akartam volna tudni, mert a legnagyobb veszélye a bullying-nak, hogy az áldozat elhiszi, hogy vele van a baj, és, hogy ő maga értéktelen. Ahogy ez gyönyörűen ki is rajzolódik a könyvben.
Ezek miatt a tökéletesen igaz rezdülések miatt érdemes elolvasni ezt a könyvet. Ezek ébresztenek minket rá a dolgokra, amikre nem akartunk ráébredni, mert kényelmetlen, de miután ráébredtünk, kiderül, hogy talán nem is olyan rossz, hogy ráébredtünk. A könyv megoldást kínál a saját szereplőinek, és nekünk is, meg a teljes világ teljes bullyingolt populációjának, ami nagy vállalás azért, felelősséggel jár, és hatalmas bátorságot igényel, dehát, ugye, már előre megmondtuk, hogy a 7 nap egy bátor könyv.
