Jess egy napja
Viszonylag normális dolog, ha valakinek olykor-olykor semmi kedve iskolába menni. Talán még az is, ha van néhány ember, akit nem bír, vagy el akar kerülni. De legyinthetünk-e arra, ha valakit a telefonja helyett a hányinger ébreszt reggelente, annyira fél? Ha egy idő után állandósul a gyomorgörcs, és az egyetlen célja az marad, hogy csak azt a napot élje túl? - Részlet a 7 nap című könyvből
Újabb nap...
A tegnap esti üzenetek járnak a fejemben. Nem tehetek róla. De egész közömbösen tűröm, mintha nem is rólam szólnának. Vagy csak megszoktam. Végül is az olyanokat, mint én, nem arra tervezték, hogy szeressék vagy tiszteljék őket. Hibáztatom Kezt, hogy nem akar én lenni? Egyáltalán nem!
Én sem akarok én lenni.
A fürdőszobába megyek, hogy gyorsan megfürödjek. Bárcsak lenne zuhanyunk, akkor nem kéne ennyit néznem a testem. Félig eresztem a kádat, aztán beleöntök Hollie habfürdőjéből, remekül takarják a hájhurkákat. Leveszem a hálóingem, közben feltartom a fejem – igyekszem nem lenézni, hacsak nem muszáj. Aztán lassan, óvatosan beleereszkedem a meleg vízbe.
Igazából nem tudom, miért vagyok ilyen kövér. Nem eszem annyira sokat, de tényleg. Anya azt mondja, hogy nem a megfelelő dolgokat eszem, és talán igaza van. Pedig igyekszem! Néha arra gondolok, lehet, hogy nem is érdemes küszködnöm; hiszen egyszerűen gyenge jellem vagyok, aki képtelen ellenállni egy falat csokinak, vagy a csipsz csábításának. Ha erősebb lennék, jobb ember, tudnék nemet mondani. Anya néha vesz nekünk ezt-azt Hollie-val, aztán meg nekem támad, hogy az egészet felfalom. De nem tehetek róla. Jobban érzem magam tőle.
Ha jobb ember lennék, vékonyabb lennék. És menő.
A buborékok a hasam dombja fölött lebegnek, aztán lecsúsznak a csillogó lejtőn. Homorítok, eltúlzom, hogy mekkora. Olyan hatalmas és fehér – szinte elveszek benne. Ezüstös csíkok szabdalják a csípőmet, mintha csigák hagyták volna ott a nyálkájukat. A vonalakat követve végigfuttatom rajtuk az ujjaimat, a nyomokon, hogy a testem harcol. Ha még többet eszem, vajon egyszerűen megnyílnak? És úgy folyik majd ki rajtuk a hájam, mint a csiga bele?
Elképzelhető, hogy ez a rengeteg hús tart fogva? Lehetséges, hogy alatta szép, fehér csontocskák rejtőznek?
Segítség! Foglyul ejtett a bálnazsír! Menekülni próbálok…
Megfogom a fürdőkád szélén heverő borotvát. Óvatosan végighúzom a hasam sápadt bőrén. Izzadok, és lüktet a fejem. Erősebben odanyomom, és nézem, amint egy vörös kis buborék bújik elő a penge alól.
Felemelem a borotvát, és egy pillanatig meredten bámulom. Milyen éles, milyen erős! Magam előtt látom, ahogy végighúzom a bőrömön, és hagyom, hogy az összes szenny kifolyjon belőlem. Dühös karmazsinvörössé változtassa a vizet.
Semmit sem érek. Ezt érdemlem...
Magamhoz nyomom a borotvát, visszatartom a lélegzetem. Aztán elengedem. A borotva ártatlanul lebeg a buborékok között, finoman neki-neki ütődik a lábam.
Nem tudom megtenni. Nem tudom bántani magam.
A könnyek pedig csorognak, mielőtt megállíthatnám őket. Halkan sírok, kezemet a számra szorítom. Nem akarom, hogy Hollie meghallja. Nem akarom, hogy anya aggódjon.
Anya vékony. Hollie vékony. Csak én lógok ki. A fölösleges kerék.
A tévedés.
Ma nem kések, ami jó. Minden gond nélkül áthaladok a főkapun, és még a könyvtárba is van időm bemenni.
Ott minden csendes. Lenyugodhatok, egy kicsit olvasgathatok. Vagy találkozhatok Phillippel.
Phillip valószínűleg a legjobb barátom. Annyira örülök, hogy egy csomó közös óránk van. A legtöbben nem értik meg; kerülik, furcsán néznek rá. Igazság szerint én sem voltam biztos benne az elején. De hát ki lenne? Öltönyben jár, amikor senki más, a legcikibb szemüvegeket hordja, és neonnarancssárga hátizsákkal közlekedik.
Úgy tűnik, Phillip szeret egy kicsit más lenni, és ez király. Tetszik, hogy a haja mindig simára van fésülve (senki nem érhet hozzá), az egyenruháját pedig mintha skatulyából húzták volna ki. Imádom a tényt, hogy megtanított sakkozni (pedig reménytelen eset vagyok). Iszonyú okos, és érdekesebb vele beszélni, mint bárki mással az évfolyamból.
Belépek a könyvtárba. Phillip ott ül a középső asztalnál, és valami listát készít. Felnéz, aztán gyorsan elkapja a tekintetét. Ritkán mosolyog.
– Helló, Jessica!
– A legjobb Shakespeare-idézetek listája – felém tolja a papírt, hogy megmutassa. Néhányat kiemelt
sárgával. – Ezek a kedvenceim.
– Aha – bólintok –, tök jó!
Phillip kicsit elvörösödik, és finoman megrázza a fejét.
– Csak szórakoztattam magam.
Szemmel láthatóan teljesen lefoglalja, úgyhogy békén hagyom, és inkább az Üvöltő szeleket lapozgatom irodalomra. Kicsit le vagyok maradva, igyekszem pótolni, amikor csak tudok.
– Ezek szerint még nem olvastad el?
– Nem. Akartam, de Hollie utálja, ha este felkapcsolom a lámpát, én meg nem szeretek a nappaliban olvasni.
Értetlenül néz rám. Bizonyos dolgokat képtelen felfogni, mint például, hogy esténként utálok egyedül lenni, és inkább lefekszem Hollie-val együtt. Úgy legalább csak fele olyan magányosnak érzem magam.
Ahogy anya kilép az ajtón, a lakás hirtelen megnő, megtelik furcsa zajokkal és leselkedő árnyakkal. Nem tudok nem arra gondolni, hogy egyetlen sor tégla vá-
– Elolvashatod a 111 híres regényben, de az semmi az eredetihez képest – mondja Phillip.
– Mindegy, muszáj még egy kicsit olvasnom az óra előtt, különben gáz lesz.
Phillip rám pillant; látom, hogy ellágyul a tekintete. Valamennyire tudja, mi megy nálunk otthon.
– Az utolsó óra, ugye? Találkozzunk ebédnél, elmesélem.
– Persze, nem gond. Gyere az ebédlőbe, közben megbeszéljük.
Bólintok, és visszateszem a könyvet a táskámba. Apró kis pánikgombóc kezd gyűlni a gyomromban. Először is azért, mert kénytelen leszek valaki előtt enni. Ebédnél általában félrevonulok – ki akarná végignézni, ahogy a dagadék még dagadtabb lesz?
Másodszor pedig azért, mert az ebédlő dugig lesz.
És ő is ott lesz, Kez.
Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy szembe tudok ma nézni vele.
Eve Ainsworth könyvét keresd a boltokban vagy a weben!
VÉSZKIJÁRAT - A Tilos az Á Könyvek kemény témákról, gyakran láthatatlan problémákról szóló regényei.
Keresd a jelet!
A problémád olyan, mint egy szoba, ahová be vagy zárva. De van kijárat, csak tudnod kell, hol keresd. A vészkijárat sokszor ott van egy karnyújtásnyira. Vészkijárat lehet egy felnőtt, egy barát, egy testvér, de akár egy könyv is.
Vészkijárat mindig, mindenhol van, keresd meg!
