Sokatemlegetett Dante úr
Míg a sorozatok első kötetnél általában az író van jó és a kritikus rossz helyzetben (Mit írjak, hogy ne legyen klisés? Hogyan mondjam meg kulturáltan, hogy jó/közepes/rossz a könyv?),a második kötetnél általában fordul a kocka. Ha a második könyv nem ugorja meg az első szintjét (és általában nem teszi), akkor jöhet az ,,enyje-benyje”, ezért a kritikusok általában szájuk szélét nyalogatva várják a második rész megjelenését. Általában. De mi a helyzet Nényei Pál sorozatával? - Király Csenge Katica írása
Mikor megtudtam, hogy a második könyv alapja a Biblia lesz, bevallom, kicsit féltem. Miért? Vallásost nevelést kaptam. Elsős koromban eljártunk templomba, ott megtanultam, hogy Ábrahám meg József meg Jézus. Utána megtanultam az ötödiktől hetedikig megint: Ábrahám meg József meg Jézus. Aztán most itt a gimnázium, aminek az első évében szintén ezek a nevek kerültek elő, szóval arra gondoltam, hogy A Paradicsomkerttől a Pokol kapujáig (al)című könyv már nem sok újat fog mondani. Irodalomórán mellőztük is ezeket a témákat, hiszen a tanárok tudták, hogy mind megtanultuk ezt hittanon (négyszer…). Ezek után inkább attól féltem, hogy a könyv elvesz valamit a hitvilágomból, mondjuk, bebizonyítja, hogy a Lót felesége-,,szobor” csak egy menhir.
Ehhez képest inkább hozzáadott valamit.
Az, hogy vallásos vagyok kicsit olyan volt, mintha az Anti Ateista Párt aktív tagja lennék, számomra a vallás a tudomány anyja, és a tudomány dacos kisgyerek, aki nem érthette anyját. Az Irodalom Visszavág 2. kiforgatta sarkából a világot, és új értelmet adott a könyvjelzős idézeteknek, a karácsonyi igeverseknek, a nagypapabölcsességeknek. Amikor hétéves voltam, apu mesélt nekünk egy bácsiról, aki nyolcszor olvasta a Bibliát, és mind a nyolcszor mást olvasott benne. Ekkor elhatároztam, hogy ha a Biblia egy ilyen okos könyv, csak azért is el fogom olvasni. Három sor után feladtam, azután elkezdtem azt hinni, hogy a Biblia csak egyes igeversekként értelmezhető.
A másik kritikus pont nálam Dante volt. Mivel a Bibliával esett kudarc nem tántorított el attól, hogy olvassak, olvassak és olvassak, 8 évvel később tizenötödik éves születésnapomra kilencedikes és tizedikes irodalomtankönyveket kértem, így találkoztam először Sokatemlegetett Dante úrral. Még szimpatikusnak is tűnt a piros, bojtos sapkás bácsi, aki kicsit hasonlított Pilinszky Jánosra.
Hasonló elszántsággal olvastam bele az Isteni színjátékba, mint a Bibliába, majd hasonló elszántsággal buktam orra az első két sor olvasása után. Olyan volt, mint egy középkori kántáló ének. Ráadásul (mint a tartalmi összefoglalóból megtudtam) később kiderül, hogy vérrel keveredett könnyben fagynak meg azok a Pokolban, akik egymáshoz mertek érni. Így Dantét én (is) egy sötét bugyorba raktam.
Szóval csak ott álldogáltam egyedül a skatulyáimmal lábujjhegyen, a fejem fölött tartott úgynevezett „léccel”, amikor megjelent Az irodalom visszavág második része.
De a skatulyáimból kiszabadultak és életre keltek a kötelezők, és a léc – amit azért tartottam magasra, hogy az író úr lássa, hogy kőkemény és keményfejű irodalomkritikus vagyok (szeretnék lenni) – a fejemre esett és széttört rajta…
Hogy kinek ajánlom ezt a könyvet?
Ajánlom azoknak, akik szeretik a kötelezőket és irodalomtankönyvet kérnek születésnapjukra. Ajánlom azoknak, akik az összes kötelezőt a ,,Dante bugyorba” pakolják.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szerint van Isten, azoknak, akik szerint nincsen, és azoknak, akik szerint nincsen, de van.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik végigolvasták az első kötetet már a boltban, és azoknak, akiknek a nagyi véletlenül a második részt vette meg születésnapjukra.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik ha a Tilos az Á Könyvek kiadó focizna (is), akkor hatalmas piros zászlókat lóbálva mennének ki a meccsére, és azoknak, akik magasról tesznek a kiadókra.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szabadidejükben az Értelmező kéziszótárt bújják, és azoknak, akik a padtárs háziját irodalomóra előtt.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik illedelmesen végigolvasták a kritikámat, udvariasan heherésztek a humorosabb részeken, és ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik csak letekertek a kritika végére, hogy lássák, mikor lesz már vége.
