"Néha leküzdhetetlen vágyat érzek arra, hogy írjak. Mint ahogy most is. Odakinn süt a nap, s az emberek ilyenkor boldogan sütkéreznek a szabadban. De én nem, mert nekem írnom kell. Ilyenkor mindenki azt mondja nekem, hogy bolond vagyok. Menj ki a friss levegőre, ahelyett, hogy a szobádban kuksolnál és írnál! Ez az utolsó szó mindig nagyon lekicsinylőn hangzik a szájukból. Pedig ilyenkor én egy fiút, egy lányt és az ő világukat láttam magam előtt. Pontosan tudom, hogy beszél Lander, hogy néz ki Liselot, és hogy milyenek együtt. Életük egy évének története duettben előadott dalként visszhangzik a fejemben. Eleinte gyönyörű, érzelmes és harmonikus a dallam, de aztán jönnek a hamis hangok."
tovább...