Az irodalom visszavág 3. – Irány a klasszik-verzum
Nényei Pál visszatért és vele együtt állandó útitársai, a jótanuló és a rossztanuló, akik az Íróval együtt barangolják be korok és műfajok mesés tájait, ahol bármikor elénk ugorhat egy metafora, ránk köszönhet egy remekmű, tartsunk hát mi is velük ebbe a lenyűgöző univerzumba, amit irodalomnak hívnak.
Baranyai (b) András illusztrációi
2015 őszén különleges kiadvány jelent meg a könyvesboltok polcain. Az Irodalom visszavág Léda tojásaitól az Aranyszamárig az antik irodalmat állította a feje tetejére, kifejezetten a kamaszolvasók szemszögére kalibrálva, gondolkodásukra csavarva a frekvenciát, olyan irányból megközelítve a nagybetűs irodalomtörténet gyökereit, amit a középiskolás korosztály meg úgy általában a mai olvasóközönség ízlésradarja hevesen érzékel.Több évnyi izgatott várakozás után végre kezünkbe vehetjük Az irodalom visszavág harmadik kötetét, amelyik ott folytatja, ahol a Dantéval és az Isteni színjátékkal záruló második rész véget ért. A hit fényétől az ész világosságáig alcímet viselő kötet a középkortól a kora újkorig és a reneszánszig tárja elénk az irodalomtörténet egyik különleges szeletét, az időszakot, amikor az Istenközpontú gondolkodásmódot szép lassan felváltotta egy emberközpontú szemlélet, melynek csúcspontja kétségkívül Shakespeare és a színház. De ne szaladjunk ennyire előre, röpüljünk vissza a nem is olyan távoli múltba, egészen 2015-ig.
A kötet csupán előétel volt Nényei Pál ambiciózus, az irodalomtörténet éráit feldolgozó étlapján. Egy évre rá megjelent A Paradicsomkerttől a Pokol kapujáig, majd egy hosszabb szünet után immár a 3. kötettel robogunk tovább A hit fényétől az ész világosságáig. A robogás nem túlzás, Az irodalom visszavág ezúttal is habzsolni valóan izgalmas olvasmányélményt nyújt, eteti magát, miközben ötletpetárdák robbannak, aha-élmény-szikrák pattognak elő a szövegből.
Tagadhatatlanul ez a közvetlen stílus és a humoros megközelítés teszi igazán különlegessé és páratlanná Nényei könyvét, de van még egy nagyon erős tulajdonsága. Scott McCloud, a híres képregény teoretikus írt egyszer könyvet A képregény felfedezése címen, ami a médiumot saját eszközeivel, képregényes stílusban mutatja be. Orson Welles az F for Fake (magyarul H mint Hamisítvány) című 1973-as dokumentumfilmjében filmtrükkök segítségével vezeti be a nézőt a mozgóképes bűvészmutatványok világába. Az irodalom visszavág pedig olvasható úgy is, mint egyfajta prózai alkotás, egy olyan „regény”, amelynek az irodalom a tárgya és egyúttal a főszereplője, az Író pedig a krónikása, trubadúrja, mágikus mesélője. A mesélő pedig hallgatóságot is kap a jótanuló és a rossztanuló személyében, akik mint nevük is elárulja, a célközönség két szélsőséges attitűdjét testesítik meg. És kétségünk ne legyen afelől, hogy ahol a kis zsenik és a lázadók megjelennek, ott nem maradhatnak el a nagy bekiabálások, a tudálékos közbeszólások, a zendülések sem. A két diák folyton azon mesterkedik, hol érheti következetlenségen vagy éppen hazugságon az Írót. Mindezek a játékos megoldások nagyon ügyesen építik bele a megértés folyamatát a szöveg folyamába, az olvasó helyett is feltéve a lényeges kérdéseket, amikre az Író készséggel válaszol – ha éppen nem vágja ki magát valami frappáns mondattal a válaszadás alól.Például! Megtudhatjuk, milyen irodalmi előzményei voltak a Monty Python Gyalog galopp című filmjének, hogyan függ össze Ridley Scott kultikus filmje, a Nyolcadik utas: a Halál Assisi Szent Ferenccel, ki volt a történelem első turistája, vagy hogy mi a kapcsolat a Szentivánéji álom és a mackósajt között. De ugyancsak élvezetes, amikor a szerző a természettudományokat hívja táncba egy-egy verstani jelenség leírása kapcsán. A kedvencem az, amikor a vers sűrítő tulajdonságát a fehér törpévé összezuhant óriáscsillag sűrűségéhez hasonlítja.
Az irodalom tehát visszavág a hit fényétől egészen az ész világosságáig, de aki enciklopédikus tól-ig évszámozást vár, annak csalódnia kell: Nényei nem évszámokban, életrajzi adatok felsorolásában gondolkodik, hanem szövegekben, összefüggésekben, az irodalom hálózatának mindent átszövő pókhálójában, ahol egy Mária-ének egyetlen sorával ezerévnyi időugrást hajthatunk végre József Attiláig és vissza. A kötetben olyan ismerősök bukkannak fel, mint Szent Ágoston, Petrarca, Janus Pannonius vagy éppen Shakespeare és Balassi Bálint. Utóbbinak több mint százoldalnyi izgalmas és újszerű megközelítést szentel a szerző, érdemes hát elolvasni, aki viszont ragaszkodik a rossztanuló szerephez, választhatja a hipertér-ugrást is.
Nényei Pál humorral, meghökkentő fordulatokkal, váratlan ötletekkel és mindenekelőtt rengeteg szeretettel megírt könyve ismét bizonyítja, hogy az irodalommal nemcsak hogy érdemes foglalkozni, de valójában a világ legmenőbb dolga. Az olvasás és a jó írók jó művei iránt érdeklődőknek kihagyhatatlan ez a könyv; azoknak pedig, akik úton-útfélen a 21. század egyik nagy kérdésébe botlanak, hogy van-e egyáltalán szükség irodalomra, kötelező olvasmány.
Olvass el ITT egy kamaszkritikát a második részről!
ITT pedig az Eső Irodalmi Lap főszerkesztőjének kritikáját találod.
Szeretnéd tudni, hogyan segíthet felkészülni az érettségire a sorozat? 10 pontban megfogalmazzuk neked ITT!
RENDELD MEG ITT a legújabb részt, és ITT akár az egész sorozatot!
