Akik a szerelmesek mögött állnak
Nem lepek meg szerintem senkit azzal, ha elárulom, hogy ilyen cím hallatán - Égig érő szerelem - egy rózsaszín felhőbe burkolózott történetre számítottam, vattacukros parfüm utóillattal. Biztos vagyok benne, hogy ezzel te sem vagy másként, kivéve, hogy most már elkezdtél gyanakodni az első mondatom után, igazam van? Hát jól is teszed, ha átgondolsz mindent, amit a szerelemről tudsz.
Látni két embert, akik szeretik egymást, kimondhatatlan érzés. (Persze vannak olyan párok, akik undort váltanak ki belőlünk az utcán, de ezt inkább hagyjuk is.) Azonban az, amire most én szeretnék rámutatni, amire nekem is ez a könyv engedett betekintést nyerni, azok az emberek, akik a szerelmesek mögött állnak. Azok, akik előtte is ott voltak, utána is ott lesznek. Ezért valamilyen szinten beismerten - illetve be NEM ismerten - belezúgnak a legjobb barátjukba.
Most biztos azt mondod magadban, hogy neked nincs ilyened, pedig hidd el, hogy van. Valaki, akit te talán nem is veszel észre, vagy ellenkezőleg, már túlzottan is a szemed előtt van ahhoz, hogy élesen lásd. Egy osztálytárs, a srác, akivel csak a buszon beszélsz. Jelen esetben a szomszéd fiú, akit egyszerűen ismersz, nem tudod mióta, nem emlékszel az első találkozásotokra. Mindig ott volt veled, együtt rajzoltatok, mesét néztetek és kakaót ittatok mikor beköszöntött a tél.
Az a mély érzés, amit a könyv hozzád fog tenni, a te szemedet is felnyitja és figyelmesebb leszel a világra. Egy nagyon szép, belső gondolatokat felébresztő könyvet kell elképzelned.
Nekem első ránézésre nem mondhatnám, hogy felkeltette az érdeklődésem, de ahogy egyre jobban belebonyolódtam Stella és Adrian nem mindennapi barátságába, szinte már láttam magam előtt megelevenedni minden érzelmet, amin csak keresztül mennek. A hideg, ami átfutott azon a bizonyos éjszakán Adrian csupasz talpán és szívében dermesztő jégszilánkokat hagyott. Mintha kissé még a sajátomat is megkarcolta volna. Igazság szerint könnyen bele lehet kavarodni néhány párbeszédbe, mert itt nem a szavakra kell figyelned, hanem a mögöttük lévő jelentésbe, ami karakterektől függően állandóan változik. Meg kell próbálnod teljes mértékben elképzelni a beszélőt és annak előéletét (amibe az írónő is segít némi betekintést nyerni).
Az érzés, hogy milyen felállni egy komoly lelki problémából, az erő, amit ez a tinédzser fiú összeszed a történet végén igazi lelki segítség lehet egy hasonló helyzetbe került társunknak. A legfontosabb azonban, amit amolyan tanulságként kell felfognunk, hogy becsüljünk meg minden barátságot, mert nem tudhatjuk meddig tartanak (még legjobb barátok között is). De ha mégsem fogna meg a könyv története, legalább megfogod tanulni a világ leghosszabb városnevét, a leghosszabb forgalmi dugóba szorultak várakozási idejét, és még azt is meg fogod érteni miért így búcsúzom el.
Legnagyobb tisztelettel,
Iván Dóra
Ha tetszett a cikk, olvasd el ezt is:
Lépj félre Valentin napon! - Egy könyv, amibe tuti bele fogsz zúgni
