Mennyit érsz valójában?
Anna Woltz Black Box című regényével már sokat foglalkoztunk: egy felnőtt és egy kamasz nézőpontja után most arról olvashattok, milyennek látja a Ticket-lázban égő hollandok világát egy tanár. Olvassátok Széni Katalin lauderes tanár írását a könyvről – ha pedig ezzel megvagy, ne hagyd ki Vinczellér Katalin óravázlatát sem a Carlo Párizsbanról!
Ha tanárként azon morfondírozom, mi is lehetne az a könyv, amivel felkelthetném diákjaim érdeklődését, gyakran a provokációt választom, és igyekszem olyan műveket mutatni nekik, amelyek állásfoglalásra sarkallják őket. Különösen így van ez a 12-16 éves korosztálynál, akik már jócskán kinőttek a mesék világából, de még kissé tartanak az őket körülvevő valóságtól. Akik szeretik, ha már maguk hozhatják meg döntéseiket, de még gyakran jólesik számukra a fantázia világába menekülni.
Ezek a világok persze néha épp csak egy kicsit térnek el a már általuk ismerttől, mint például Anna Woltz Black box című regényében. A könyvben elénk táruló Hollandia éppenséggel lehetne bármely más európai ország, akár a jelen kor Magyarországa is. Főhőse, a 17 éves Jamie, hétköznapi lány, aki szinte véletlenül kerül az események középpontjába, ő sem érti pontosan, miért, inkább csak azt érzi, élete nagy pillanatához érkezett. Egy valóságshow szerkesztői között ülhet, egy nagyon jóképű és okos férfi oldalán, akinek szüksége van rá. Önmagáért? Vagy csak azért, mert ő elég fiatal ahhoz, hogy Ticketje legyen? Fontos ő itt egyáltalán? Kíváncsiak a véleményére, meghallgatják az ötleteit?
Mennyit ér ő valójában? A hozzá hasonló lányok és fiúk ezrei – ebben a képzeletbeli Hollandiában legalábbis – már nem sokat törik a fejüket ezen a kérdésen. Kitaláltak egy módszert, amellyel szerintük remekül mérhető egy ember értéke: erre való a Ticket. Egy kis kártya, melynek öt színes sávja megmutatja, kik ők valójában.
De mik lehetnek azok a szempontok, amik alapján megítélhető egy ember? Kik és mi alapján döntik el ezeket? A regény közös feldolgozása során valószínűleg megkerülhetetlen annak megválaszolása, léteznek-e ilyenfajta közös értékeink. Vajon a mi diákjaink is ugyanezeket a csíkokat tennék a Ticketre? Hisznek-e egy ilyen Ticket értelmében? Mit gondolnak, segítségünkre lehet-e bármiben is egy ilyen külső mérce?
De a történetben felvillantott kérdéseknek ez tulajdonképpen csak az egyike, egyfajta kiindulópont. A regény felnőtt szereplői sem egyformán vélekednek a Ticketről, és a szerkesztők is azért fognak bele a gyerekeket szerepeltető valóságshow szervezésébe, hogy kiderítsék, különbözik-e tőlük ez az új, Tickettel felnövekvő generáció. A regény emellett dilemmák egész sorát veti fel, szerencsére mindezt úgy, hogy megpróbál nem ítélkezni. Ezeken a pontokon szinte mindenütt kinyithatóvá válik a történet, és számtalan témát kínál fel megvitatásra. Ezen kérdések többsége Jamie-hez kötődik, hiszen az ő nézőpontjából követjük végig az eseményeket. Az egyik legsúlyosabb kérdés, amivel szembesül, hogy megszegheti-e a show szabályait, és beleavatkozhat-e a nagy fekete kockában összezárt gyerekek életébe. Kivel kell lojálisnak lennie: szerkesztőtársaival vagy egy hozzá hasonló kamasszal?
Az értékrendek és az egyéni érdekek harca az egyik mozgatórugója a történetnek, ami több szinten is megjelenik, hiszen a valóságshow szereplőit is úgy válogatják össze, hogy minél különbözőbb gyerekek kerüljenek egymás mellé. A bentlakók számára talán csak a továbbjutás és persze a megnyerhető tetemes pénz a fontos, de szerkesztők izgalmas helyzetekben, konfliktusokban gondolkoznak. Jamie pedig többnyire asszisztál az egyre vadabb nézettségfokozó ötletekhez. Sőt a legelképesztőbb tevvel ő maga áll elő: vigyenek be egy haldokló öreget a gyerekek közé, hogy kiderítsék, képesek-e a fiatalok felelősen gondoskodni róla.
Innentől pedig a generációk egymáshoz fűződő viszonyáról is szól a könyv. Nemcsak azt látjuk, hogy a hírnév és a pénz reményében hogyan képesek szülők odalökni gyereküket a showbiznisz világába, de ugyanezt teszi meg az egyik szerkesztő saját beteg édesanyjával is. A Black Box lakói pedig azzal próbálják felmenteni magukat, hogy ha nagy baj lenne, úgyis közbeavatkozna valaki.
"Vagyis mi semmiért nem vagyunk felelősek, csak azért, mert kamerák vesznek körül?" – kérdezi egyikőjük. De vajon meddig hárítható tovább a felelősség? Mire képes egy műsorkészítő azért, hogy tovább növelje műsora nézettséget? Milyen felelőssége lehet egy nézőnek, amikor kíváncsiságával tovább fokoz egy elvárást, amelynek teljesítése akár már a bentlakók életét is veszélyezteti? “Olyan messzire megyek, amennyire az emberek hagyják.”, mondja a műsor főszerkesztője, és ezzel úgy érzi, már mosta is kezeit, hiszen hite szerint műsorával csak látleletet készít kora társadalmáról.
Mondhatjuk talán azt is, hogy a könyv túl sokat markol: sok súlyos témát villant fel és ejt el, magára hagyva az olvasót ezek átgondolásával. Ebben van némi igazság, de éppen ebben rejlik a könyv ereje is, hiszen biztosan találunk köztük olyat, amivel megszólíthatjuk diákjainkat.
Széni Katalin, Lauder Javne Iskola
Olvasd el Vinczellér Katalin óravázlatát is a Carlo Párizsbanról!
Tanár vagy? Ha tíznél több példányt rendelnél ugyanabból a könyvből, 30% kedvezményt kapsz a végső árból!
