Carlo a közoktatásban
Széni Katalin lauderes tanár mellett a Veres Pálnéban tanító Vinczellér Katalint is megkértük, hogy írja meg, ő hogyan helyezné bele a tantervbe a Tilos az Á egyik könyvét. A Black Box után most a Carlo Párizsbanhoz olvashattok egy részletesen kidolgozott óravázlatot – olvassátok!
„Ha most azt hiszitek, hogy egyetértek és meghatott
ez a nyálas duma, tévedtek. Hülyén néznék ki ennyi
mezítlábas húgyos közt cipőben. Ennyi.”
Tabuk és képmutatások
Bódis Kriszta Carlo Párizsban című regénye 16+-os ifjúsági regény. A XXI. század elején játszódik egy Zagyva parti városban, közelebbről egy Párizsnak becézett/csúfolt cigányok lakta gettóban. Világa a budapesti középiskolások világától egyfelől valószínűleg legalább olyan messze van, mint a Pál utcai fiúk. Másfelől ugyanazokra az „ifjúsági regényre” jellemző releváns jegyekre épül, mint a kanonizált, az általános iskola 5. osztályában kötelező olvasmány. Ezért (is) mint irodalmi művet és nem mint társadalmilag érzékeny kérdéseket feszegető regényt vinném be Bódis Kriszta könyvét a középiskolai irodalom oktatásba. És azért is, mert a regény nyelve, problémafelvetése, szereplői és közege annyira erős, hogy az elemzés során úgysem kerülhető meg világának valóságreferenciája. Tehát, bár sokak számára nem lehet személyesen élményszerű a Carlo Párizsban világa, de valamilyen viszonya, előfeltevése biztosan van mindenkinek ahhoz, amit a regény első szinten megjelenít.
És itt indul el a tabuk és képmutatások szép hosszú sorozata. Elsősorban azonban nem a cigánysághoz való zavart, zavaros, eufemizáló vagy durván kirekesztő viszonyra gondolok. Sokkal inkább arra az irodalom- és nyelvfelfogásra, amely az általános iskolai tanulmányok alatt sikeresen égeti bele a diákokba, hogy az irodalom az szép, választékos, emelkedett. A történetek nem maradnak nyugtalanítóan lezáratlanok, a mű végén pont van és helyreáll a rend. Ha a mű nem lekerekített, az elemzés sem lehet az, és akkor baj van…
Mikor, kiknek?
Alapvető kérdés, hogy ebben a roppant szűk keresztmetszetű nemzeti alaptantervben hová és hogyan helyezhető el a regény tanítása. Kellő körültekintéssel, osztályfőnökkel, szülőkkel való egyeztetés után elképzelhetőnek és termékenynek tartanám a regény 8. évfolyamon való tanítását egy 6 évfolyamos középiskolai rendszerben. Hiszen a regény főszereplői 14 év körüliek, és részben ugyanolyan problémáik, vágyaik vannak, mint minden 14 évesnek. Másfelől a történet karaktereinek olyan körülményekkel és konfliktusokkal kell megküzdeniük, amelyek, szerencsére, a társadalom és a fiatal olvasók jelentős részének ismeretlenek – de ez már az elemzés része.
Ami aggályossá teheti a regény 8. osztályban való tanítását, az az erősen vulgáris, válogatott káromkodásokkal teli nyelvezete, bár részben ezt a nyelvet is beszéli szinte minden diák az iskolán kívül. Azonban könnyen elképzelhető, hogy ebből az álságos „emelkedettségű” nyelvi attitűdből olyan ellenállás származhat (ld.: szépirodalom-szemlélet), hogy így a regény erős hendikeppel indulna (bár ez tulajdonképpen illik a problematikához, tematikához…).
Ezért lehet termékenyebb a 12. évfolyamon a kortárs próza részeként feldolgozni a művet. Megtartva, hogy nem mint szociográfiát, dokumentumregényt, társadalmi problémára érzékenyítő regényt kellene értelmezni, hanem mint fikciós művet, amely önmagáért felelős, és termékeny alapja lehet a fikcióból kinövő társadalmi vitáknak.
A feldolgozás módja
Az elolvasás előtt érdemes tartani egy bevezető, „ráhangoló” órát, amelynek során a diákok kisebb csoportokban összegyűjtik az ifjúsági regény releváns jegyeit. Azaz: ha nekik kellene ma ifjúsági regényt írni a 14-16 éves korosztálynak, milyen karaktereket vonultatnának fel, milyen viszonyrendszert alakítanának ki, szembenállók, segítők és hátráltatók hálózatát hogyan építenék fel. Milyen közös célok alakíthatják a történet dramaturgiai felépítését, milyen alapvető emberi értékek, tulajdonságok (barátság, hűség, hősiesség, önfeláldozás, árulás, hazugság, jó és rossz, áldozatos és intrikus stb.) szervezhetik a bonyodalmat, a történet kibontakozását? Szerepeljen-e benne súlyos betegség vagy halál, ha igen, milyen státuszú szereplőé, hogyan? Ezen előfeltevéseket érdemes csomagolópapíron rögzíteni, hogy aztán az elemzés végén saját modelljüket ütköztethessék a könyv tapasztalataival.
Mivel a regény könnyen, gyorsan olvasható, a konkrét, elemző feldolgozás egy héttel későbbi órán kezdődne, és három órára tervezhető, csoportmunkában kidolgozott szempontokra épülhet.
A csoportmunka szempontjai
1. Expozíció - elemzés. Ez az első három fejezetet jelenti, amelynek során tökéletesen klasszikusan exponálódik a tér, az idő, a közeg, a főszereplő, a beszédmód, az értékrend. A születésnap szituációjában felvonultatódnak a meghatározó karakterek, és egyáltalán nem direkt és didaktikus módon számos információt kaphat az olvasó az erőviszonyokról, múltbéli, a jelenre is ható történésekről.
2. Tér és idő elemzése. Itt pontosan és részletesen fejlődnek ki a helyszínek, a cselekményt szervező konkrét dátumok, a linearitás, követhetőség, valószerűség érzését keltő időkezelés.
3. Szereplői hálózat feltérképezése, Carlóval a középpontban. Ez a viszonyrendszer természetesen a konfliktusokat és szövetségeket is megmutatja. (ld. az ábrán). Itt akár külön is lehet foglalkozni a beszélő nevekkel (Diló, Rücskös, Fehér Sasok, Sárkány, Jázmin).
4. A bonyodalom szálainak felfejtése: a falopás és következményeinek összefonódása a Párizs FC pályafutásának és Carlo sorsának alakulásával.
5. Önállóan kibontható háttértörténetek elemzése: például Natasa, Kacsa vagy Jázmin részlegesen megjelenő történetének kidolgozása – melyikük milyen önálló történetet hordoz.
6. Az elbeszélő és az elbeszélői nyelv elemzése (imperszonalitásának, omnipotenciájának választékosabb nyelvhasználatának szerepe, jelentősége.) A szereplők nyelvi karakterizálása, ütköztetve az elbeszélői nyelvvel. Ezt a szétválást nagyon plasztikusan mutatja meg például az Első csepp méreg című fejezet eleje.
7. A vulgáris beszédmód és a nyelvi humor szerepe, elsősorban Zsuzsi nene megszólalásait tekintve.
8. Három szabadon választott jelenet. A választás szempontjai: kiemelkedik a többi fejezet közül, különösen feszült, váratlan fordulatot hozó, előfeltevést nagyon megerősítő vagy éppen megcáfoló.
9. Az utolsó fejezet közös értelmezése:helyreáll-e valamilyen rend? Szokványos, megnyugtató-e a befejezés, mennyiben igen, mennyiben nem?
Talán a két utolsó szempontból adódik a leginkább, hogy túllépjük a fikció határait, hiszen a legtöbb szubjektív elemet ezek tartalmazzák. Azonban mire idáig eljutunk, addigra valószínűleg már az irodalom szublimációján keresztül meg lehetett hozni a döntéseket, például abban a kérdésben, hogy a regényből kivel lehet azonosulni és kivel nem. S ennek az értelmezésen alapuló döntésnek az alapja csakis az a felismerés lehet, hogy a regényben megjelenő karakterek nem fekete-fehér papírmasé hősök, hanem árnyalt, összetett, életszerű, emberi figurák. Akik tehát elsősorban emberek és másodsorban cigányok, akik igen speciális körülmények között élnek.
Vinczellér Katalin, Veres Pálné Gimnázium
Olvasd el Széni Katalin írását s a Black Boxról!
Tanár vagy? Ha tíznél több példányt rendelnél ugyanabból a könyvből, 30% kedvezményt kapsz a végső árból!
