Black Box
Egy százezredik valóságshow, mi ebben az érdekes? Hát az, hogy ide gyerekeket zárnak be. Kiskamaszokat és nagyobbakat, akik vagy Ticket-őrültek vagy Ticket-ellenesek. Hogy mi az a Ticket? Egy közösségi oldal, ami lázban tartja a holland gyerekeket: a profilod megmondja, mennyit érsz. 57%-ot vagy 94-et esetleg? Számít a külső, az egészség, az ész, a pénz és a vonzerő, hogy mások mennyire szeretnek. Ennyi, és semmi más. És egész Hollandia, majd az egész világ azt lesi, hogy hogyan ugranak egymás torkának a gyerekek. Mi a szerkesztőség szemével látjuk őket és a felnőttek és a gyerekek párhuzamos ámokfutását. Finoman fordul át a gátlástalanság erkölcstelenségbe, és csak sejtjük a tragikus végkimenetelt. Hátborzongató, elgondolkodtató és tűpontos kép a társadalomról. Itt egy részlet a könyvből.
Jamie és Simone a Kurhaus erkélykorlátjának támaszkodik, és a tengert nézik. Jamie rövid, barna haját az arcába fújja a szél. A lány mélyet sóhajt, megtölti a tüdejét sós tengeri levegővel. Hihető, hogy tegnap még a kisérettségik eredményéről és a múlt heti iskolabálról beszélgetett a barátnőivel? Ebben a pillanatban csak a Black Box és a négy másik szerkesztő létezik a számára, ami nagyon felszabadító érzés. Nem gondolta volna, hogy egy behatárolt világ ennyire tágasnak tűnhet. Ennyire izgalmasan felnőttesnek.
Simone rágyújt.
– Hú, de jólesik... – mondja. – Te nem?
– Én nem dohányzom. Nem lenne jó a greensemnek.
– A midnek?
– A greensemnek. Ez a Ticket egyik karja, tudod. Ha valaki dohányzik, 60 százaléknál nem kaphat többet az egészségére.
– Jaj, lányom, ez a sok csacsiság! Az én Aurorám is teljesen odavan érte, és most Sky is kezdi. Egy vagyonba kerül! – kezébe fogja a nyakláncát, ami a lányai nevének betűiből áll. – Szóval te is csinálod a Ticketet?
– Persze – mondja Jamie. – A suliban teljesen kreténnek tartják azt, akinek nincs Ticketje. Szerinted nem kúl, hogy van egy kártya a kezedben, ami pontosan megmondja, mennyire vagy szép, egészséges meg okos?
– Háát...
– Az persze nem lenne jó, ha nem tudnál rajta javítani, de az ember még tippeket is kap, hogy hogyan növelhetné a pontszámait. Nekem először 57 százalék volt az egészségem, de most már 72, mert sokkal egészségesebben eszem, és minden héten elmegyek futni.
– Ti begolyóztatok, csajok! És hagyjátok, hogy hülyét csináljanak belőletek – rázza meg Simone a fejét.
– Fiúk is csinálják. A Ticket már rég nem csak a lányoknak szól.
– Most már fiúknak is? És ők is csináltatnak zsírleszívást, és megplasztikáztatják az orrukat?
Simone a keze fejével olyan erősen dörgöli meg az orrát, hogy egy darabig még ferde marad.
Jamie nevet.
– Á, nem, az inkább a lányoknak van. De engem a plasztikai sebészet amúgy sem érdekel.
– Helló, hát persze! – Simone szinte felháborodottan néz rá. – Hiszen tökéletes az alakod!
Kinyílik a veranda ajtaja.
– Showtime! – kiáltja Gonggrijp.
Odabenn Rijn egy flipchart tábla mellett áll. Kék ingének ujja feltűrve. Jamie azon gondolkodik, hogy vajon hány éves lehet – a tartása kisfiús, de a szája szélén mély ránc fut. Talán azért, mert vékony az arca, vagy a vad életmódja hagyott nyomot rajta, ahogy pletykálják, amióta híres lett. A húszas évei végén járhat. Az ebédnél még kedélyeskedve csevegett a bőrnadrágos Gonggrijppel, de most, ahogy itt áll és a flipchartra irkál, ő a megtestesült komoly filmrendező.
– Szeptemberben tettük közzé a felhívást – kezdi Rijn. – A jelentkezők az interneten kitöltöttek egy jelentkezési lapot, amelyhez fotókat és egy videót kellett csatolniuk. November elsejéig 27 592 jelentkezés érkezett. Az elmúlt hetekben Willem producercégének két tucat alulfizetett alkalmazottjával végeztem egy előzetes szelekciót. Mostanra száz gyerek maradt, velük fogunk találkozni az elkövetkezendő napokban. Nyolcat kell kiválasztanunk.
Megszólalt egy mobiltelefon.
– Ezt fel kell vennem – mondja Gonggrijp. – Igen, tessék? – a szemöldökét ráncolja. – Igen, láttuk. De azt hittük, hogy... Hol készült a fotó? … Nem, persze, ez érthető. Amint lehet, visszahívom.
Leteszi a telefont maga elé az asztalra.
– A francba! – mondja Rijn.
Gonggrijp nem néz rá.
– Úgy tűnik – kezdi halkan –, hogy ez a boás, dévaj kis fotó egy dél-franciaországi klinikán készült, ahol a Black Box egyik szerkesztője három hónapot töltött elvonón. És úgy tűnik, hogy ezt most már egész Hollandia tudja. És úgy tűnik, elég sokan vannak, akik nem tartják jó ötletnek, hogy nyolc gyerek egy olyan ember gyámsága alá kerüljön, aki egy ilyen dolgot elhallgatott az életéből – Gonggrijp megrázza a fejét. – A francba, Rijn, ez a Black Box végét jelentheti!
Jamie visszatartja a lélegzetét.
– Ez igaz? – kérdezi Brit. – Tényleg a klinikán készült a fotó?
Rijn hallgat.
– Most tényleg, mit számít egyetlen fütyi? – mondja Simone. – És különben is, már megvan a gyámság, szóval nem értem, miért kell így felhúzni az orrocskákat.
Brit megrázza a fejét.
– A huszonhétezer-valahány gyerek szülei a beleegyezésüket adták, de ez természetesen még nem hivatalos. Akkor fogja Rijn hivatalosan is átvenni a gyámságot, amikor megvan a nyolc szereplő. Ez nem is megy ilyen gyorsan általában.
– De hát ezért vagyunk mi a Black Box! – mondja Gonggrijp. Komornak látszik. – Az igazságügyi miniszter segít nekünk, de ő bazi nagy református, tuti ki fog borulni, ha meghallja ezt az egészet a szanatóriumról. És igaza is van! Rijn, te komolyan azt hitted, hogy ezt el fogod tudni titkolni? Legalább nekem mondtad volna el!
- Rádai Andrea fordítása
