Kedves Naplóm!
Az elmúlt heti olvasnivalóim felkavaróak voltak: kamaszoknak szóló könyvekkel ismerkedtem. Hiába, ahogy nő az életkor, úgy szaporodnak a problémák is. Az ifjúsági irodalom már a realitásokon alapul, sőt, olykor brutálisan nagyítja fel az érzékeny, problémás helyzeteket. Magam is elkezdtem készülni a gyerekeim kamaszkorára, és sokszor, mikor szülők kérnek tanácsot tőlem a boltban, rábeszélem őket, hogy feltétlenül olvassák ők is az ifjúsági könyveket. Ezek az írások szembesíthetnek minket azzal, hogy a saját kamaszkorunk emléke - bármennyire hihetetlen is - de egyre jobban távolodik, hogy szülőként megváltoztunk, és a világ is más lett. Mindez olyan közhelyes, de akkor is igaz. -Laura ajánlója.
A sokadik naplójellegű könyvet olvastam az elmúlt hónapokban. Ezekben a 15-17 éves lányok szemszögéből láthatjuk ezt a rendkívül bonyolult és érzékeny időszakot. A szupermenők, a Lídia-sorozat és a Kötéltánc főhősei egytől egyig életük egyik legszélsőségesebb időszakát élik. A felnőtté válás, függetlenedés, a nővé érés, a családi viszonyok kezelése, a szerelmek megélése mind-mind óriás amplitúdók között zajlik. Az általános generációs problémákon, ellentéteken túl bekavar ez a felgyorsult világ, és annak a terhe, hogy nem lehet lemaradni. A számítógép, az alkohol, a drogok, a kapcsolódási nehézségek, az agresszió, a szexualitás domináns szerepe óriás nyomás a fiatalokon. Miközben a legszebb érzések, a világ meghódításhoz és bekebelezéséhez szükséges kíváncsiság és ambíció is ezt az időszakot jellemzi igazán. 
Miközben nagyon fontos problémát feszeget a regény, nekem hiányzott a drámai fokozás. A könyv háromnegyedéig nem volt egyértelmű, hogy ilyen súlyos pszichés problémák gyötrik ezt a kamaszt, és ezért nem tűnt túl hitelesnek az öngyilkossági szándék sem.
Ebben a leánynaplós műfajban leginkább kedvemre való Gévai Csilla Lídia könyvei voltak. A Lídia,16 és a Lídia, 17 az a fajta naplóregény, ami leginkább visszahozta egykori tizenéves önmagam. A főhősben megvan minden olyan tulajdonság, ami egy nem átlagos, a világra nyitott, gondolkodó emberben benne lakozik. A művészi érzékenységgel és tehetséggel megáldott Lídiának nem a megszokott tini élet adatott meg. Különlegessége kívülállóvá teszi. A megjárandó utak sokkal kuszábbak, bonyolultabbak és felkavaróbbak, mint a kortársainak. A Lídia naplójegyzetei nem üres fecsegések, hanem egy mélyen gondolkodó, érzékeny lány világfeldolgozásai, amelyek között jó néhány rendkívül jól megfogalmazott üzenet rejlik a felnőtt olvasók számára is.
Kilóg ugyan a naplók sorából, de akár az is lehetne A muter és a Dzsinnek. Elekes Dóra méltán nagy figyelmet generált tabudöntögető könyve egy kislány szemén keresztül, az ő szavaival elmesélve mutatja be anyja alkoholizmusát. A könyv gyilkos iróniával taglózza le az olvasót. A gyermeki magyarázatokkal megszépített, kiszínezett drámai valóság sokkal hatásosabb, mint egy realisztikus leírás. A kislány szájába adott mondatokban ott van a gyermeki kiszolgáltatottság, a szeretet- és figyeleméhség, az anyukája féltése, és egy biztonságosabb életre való vágyakozás. A könyv hatását tovább fokozzák Kun Fruzsina illusztrációi.
