Anya csak egy van
Szerencsére már réges-régen elszakadtunk a konyhai gőzben sütő-főző, kötényes anyuka sztereotípiájától. A mostani kamaszregényekben olyan anyákkal találkozunk, akik szembe jönnek velünk nap mint nap az utcán, a boltban vagy épp a gyerekeink szülői értekezletén: önmagukkal, párjukkal, problémákkal küzdő, erősnek mutatkozó, ám valójában érzékeny nők, akik egy valamiben közösek: nagyon szeretik a gyerekeiket. Öt mai ifjúsági regény anyáit ismerheted meg Bagossy Laura írásából. Éljenek az anyák!
Az ovis és iskolás anyák napi ünnepségre várakozva gondolkodtam el azon, hogy milyen érdekes anya szemmel, az anya szereplőket figyelni a gyerek és ifjúsági könyvekben. Ugyan az édesanyák a legtöbb könyvben mellékszereplői a történeteknek, mégis elgondolkodtató, hogy milyen módon vannak jelen a gyermekeik életében. Azt, hogy erről írjak, Mán-Várhegyi Réka könyve, A szupermenők pattintotta ki a fejemből. Ebben az igazi kamaszoknak szóló naplólányregényben, a főszereplő Marcella tinédzser problémái mögött egy komoly felnőtt dráma is zajlik, hiszen a lány anyja friss válás után, egy fel nem dolgozott kapcsolatból próbál talpra állni, nőnek és jó anyának maradni. A könyv végére neki sikerül is.
Nagy kedvencem Rainbow Rowell könyve, az Eleonor és Park. A két fiatal gyönyörűen megírt, kibontakozó szerelmi története mögött is különböző anyai sorsok állnak. Eleonor anyja szebb időket látott, egykoron sugárzó nő volt, egy rossz házasság kiszolgáltatottságában próbál túlélni, és valahogy felnevelni számtalan gyereket. A folyamatos agresszió, és az egzisztenciális kiszolgáltatottság, a félelem, és a rossz anyai példa végig ott lebeg Eleonorban. Ezzel szemben Park anyja boldog házasságban él. A sors fintora, hogy a koreai származású anyát a történelem sodorta össze az amerikai katona férjével. Az ő találkozásuk szerencsésen alakult. Fiúk, Park mély érzésű fiatal, aki képes igaz szerelmet érezni, és elhitetni Eleonorral, hogy egy ilyen nehéz sorsú lányt is lehet igazán szeretni. Park anyja a - sematikus történetekkel szemben - támogatja ezt a szerelmet.
Csodálatos írás, és az anya fiú kapcsolat legszebb példája a Minden dolgok könyve. Guus Kuijer regényében egy kisfiú szemével látunk bele egy család életébe, ahol a bigott módon vallásos apa üti-vágja a feleségét. Az agresszió természetesen csak a ház falai között zajlik, a külvilág felé minden példás, és Istennek megfelelő. Az imádott anya bántalmazása a legfájóbb egy kisgyerek számára. Tehetetlenségében folyton Jézussal beszélget, de a maga gyermeki módján teszi fel a kérdéseit. A válaszok pedig egy olyan Jézustól jönnek, aki cseppet sem hasonlít a bibliaira. Aztán egy furcsa, új barátság a szomszéd idős hölggyel végül segít tükröt tartani az elnyomó apának, és felszabadulni, magabiztossá válni a legcsodálatosabb anyának. Kihagyhatatlan könyv!
Aztán ott vannak a különc anyák, a művészek. A Száz óra sötétség főhősének édesanyja egy nemzetközileg elismert festőművész, aki a reflektorfényben díva, otthon viszont mániás depressziós nő, aki anyaként nem a legideálisabb. Az iskolaigazgató férj, és az egy szem gyerek az anyai hangulatváltásokhoz igazodik. Nem véletlen, hogy Emiliának kényszeres tisztaságmániája van. A problémák elől New Yorkba szökő 14 éves lánynak ez az utazás maga a terápia. Elszakadni szüleitől, akikre a messzeségben átélt hurrikános kaland után egész másként tekint, és önállótlan kislányból néhány nap alatt felelős nagylánnyá érik.
A Pampa Blues 16 éves főszereplőjének anyja jazz énekesnő, aki Európa nagyvárosait járja másodrangú zenekarával. Bent magára hagyja egy világvégi kis faluban, hogy a demenciával küzdő nagyapjára vigyázzon. Lelkiismeret-furdalással tele, egyre ritkábban hívja fel a fiát, aki míg ő hotelról hotelra haknizik, addig kényszerűen követi második gyerekkorát élő nagyapja minden lépését. Ben tehetetlen haragot érez a sorsa miatt, ám a regény végére kiderül: minden úgy van a legjobban, ahogy van….
Felnőttként egész más perspektívából olvastam ezeket a könyveket. Meggyőződésem, hogy rengeteget tanulhatunk belőlük. Ezeket a regényeket olvasva jöttem rá, hogy a saját, oly közelinek tűnő gyerek- és kamaszkorom milyen messzi már. Hogy sok dologban egész máshogy működnek a mai gyerekek, és engem is hamarosan elérnek a "bezzeg az én időmben" típusú mondatok. Hiszen a lányom mindjárt tízéves. Én elkezdtem a felkészülést. Ajánlom másoknak is!
