Időben észrevesszük, ha Restartra van szükségünk?
Marosvölgyi Nórát már ismerhetitek, ő az egyik nyertese a 2018-as kritikaírói pályázatunknak. Ezúttal a Tilos az Á Kiadó egyik legújabb könyvéről, a Restartról írta meg a véleményét. Olvass tovább!
Ahogy a Vészkijárat-sorozat köteteitől már megszokhattuk, a Restart sem vállal kevesebbet, mint egy fiatalok százezreit érintő probléma, jelen esetben a játékfüggőség tabuk nélküli feltárását.
Egy srác, aki fölött a gimnáziumi évek anélkül szálltak el, hogy bármilyen emlékezetes pillanatot hagytak volna rá. Aki inkább elpasszolja a labdát, minthogy ő maga rúgjon gólt, és aki élete nagy utazását is képes mindössze négyszáz szóban összefoglalni. Ilyennek ismerjük meg a történet kezdetén Jonast, aki tulajdonképpen bármelyikünk lehetne. Hiszen ki ne bizonytalankodna a jövőjét illetően a középiskola után? Vagy ki ne vágyna arra, hogy a nagybetűs ÉLETBE lépés helyett inkább továbbra is az egyik haverjánál töltse a délutánjait?
Jonas életének fordulópontja akkor jön el, amikor végül az utrechti egyetemre kezd járni, és ezzel párhuzamosan megismerkedik a Rift nevű számítógépes játékkal. Amíg Jonas igyekszik átmenni az egyetemi vizsgáin és nem csak barátokra, de szerelemre is talál, addig Sanoj, Jonas játékbeli alteregója csak a szintlépésre koncentrál, és legszívesebben egész napját a Rift világában csatázva töltené. Ahogy Sanoj erősödik és eléri a céljait, Jonas úgy indul el lefelé a lejtőn. Szépen lassan, fokozatosan. Szinte Jonassal együtt kapjuk fel végül a fejünket és kérdezzük mi is: Hogy jutott el idáig? Mégis mikor ment tönkre minden?
A történet igazi ereje abban rejlik, hogy szinte kézzel foghatóan valódi. Az író olyan alkalmazásokat és jelenségeket említ, amik a mai gamer társadalom szerves részét képezik. A Steam, az élő közvetítések, a bajnokságok mind ismerősek azoknak, akik kicsit is jártasak a témában, a jól eltalált nyelvezet pedig egy gamer szavait idézi. Ezek után talán az sem meglepő, hogy a Rift alapját is egy létező játék képezi.
Ugyanez mondható el Jonas valós életéről is. Itt nincsenek tündérmesébe illő találkozások, vagy olyan véletlenek, amikre egy jól képzett olvasó csak a fejét ingatja. Jonas viselkedésén és gondolatain érezhető Jelmer Soes kitartó kutatómunkája és hosszas beszélgetései olyan fiatalokkal, akik mertek beszélni a játékfüggőségről, és akikből végül a főszereplő formálódott.
Ennek ellenére, vagy talán pont ennek köszönhetően a könyvet letéve fel sem merül az olvasóban a gondolat, hogy akár a játékok, akár a játékosok eredendően rosszak lennének. Az a fontos, hogy képesek legyünk felismerni, ha valaki, legyen az akár egy barát, vagy mi magunk, túl messzire sodródik, és merjük megnyomni azt a bizonyos Restart gombot. Marosvölgyi Nóra írását olvastad. Olvass bele a könyvbe itt! Felkeltette az érdeklődésed? Tedd kosárba!
