2018-ban is kerestük a kamaszkritikusokat 1.
Idén meghirdetett kritikaírói pályázatunkra kifejezetten a könyvhétre megjelent Budapest OFF novellaantológiáról vártuk a kritikákat. A kötet egészéről vagy valamely kiválasztott novelláról kellett írnia a jelentkezőknek. A sok izgalmas írás közül végül kettőt választott ki a zsűri, azaz Kovács Eszter, a Pagony Kiadó főszerkesztője, Mészöly Ágnes, író és Vinczellér Katalin magyartanár, a kiadó munkatársa.
A két nyertes kritika írója bekerült a Tilos az Á könyvek kamaszkritikus csoportjába, tehát a jövőben az ő billentyűzetükből kisarjadt írásokat is olvashatjátok legújabb könyveinkről.
Első körben fogadjátok szeretettel Marosvölgyi Nóra pályamunkáját és bemutatkozását!
BEST OF
Nem volt kérdés, hogy előbb vagy utóbb, de beszerzem ezt a könyvet. Bevallom, nem vagyok egy barangolós típus, így épp itt volt az ideje, hogy egy kicsit letérjek a szokásos reggeli útvonalamról, legalább néhány novella erejéig. Külön öröm, hogy mindezt olyan írók társaságában tehettem, akiknek a könyvein nőttem fel.
Képzeletbeli sétánk első állomása a belváros, méghozzá a bulinegyed. Elengedhetetlen helyszíne egy olyan novelláskötetnek, ahol a kamaszoké a főszerep. Talán épp ezért is indít ezzel. A Rózsaszín Felhőkarcoló története váratlan, de elvitathatatlanul a könyv egyik legkedvesebb írása. Kissé naiv is talán, de pont ezt szeretjük a mesékben, nem?
Az Off című novellával utcáról utcára bejárjuk a Városligetet. Később villamosra szállunk. Egy chilei fiú és egy helyi lány gondolatain keresztül ismerjük meg Buddha-fokot, majd megyünk is vissza Józsefváros kéményseprőjéhez, hogy elmesélhesse nekünk egy színművészetis lány történetét.
Következő megállónk Pesterzsébet. Pesti Erzsi. A könyv ötletadó novellája, illik hát itt kicsit tovább elidőzni. Erzsi szépsége miatt menekülni kényszerül az Ördög elől, aki addig űzi, míg végezetül a lány inkább a halált választja, mint hogy az övé legyen. Erzsi lelkéből születik meg végül Pesterzsébet, ahol visszaköszönnek azok a helyek, ahová menekülése során elbújtatták: a templom harangja, a macskakővel kirakott főtér, az iszap- és porcsinrózsaillat és a házak téglavöröse.
Nem csak népmesei elemei miatt más kicsit ez a novella, mint a többi. Nem dedikáltan ebbe a könyvbe íródott és nem kifejezetten kamaszoknak, de ez nem negatívum, sőt! Elfért volna még pár, nem kimondottan ennek a korosztálynak írt történet a Budapest OFF lapjain.
Pesterzsébetről folytatjuk utunkat a Ferencvárosba, majd szó szerint belekeveredünk az Újlipótmezei csatába. Ezután vissza az Astoriához, de nem csak térben, hanem időben is. Legalább fél évezredet. Vagy csak simán át egy dimenziókapun? Ki tudja? Az viszont biztos, hogy a Wekerle-telepen történt az évezred legszerencsétlenebb telefon-adásvétele. Végül el is repülünk a Ferihegyről, ami persze furcsa lehet egy Budapestről szóló novelláskötetben, de lássuk be, ez az aktuális. Főleg ha ezután egy disztópia következik. De vissza a jövőbe, akarom mondani, a jövőből a múltba. Rákospalota múltjába, VR-szemüveggel, holott akadna időgép is. Az utolsó állomás pedig Óbuda Robin Hoodja lett.
Nehéz egy novelláskötet egészéről beszélni, hiszen tizenhárom olyan történetet vagyunk kénytelenek egy kalap alá venni, amiben az egyedüli közös pont nem más, mint Budapest. Márpedig ha valaminek, akkor Budapestnek aztán tényleg ezer arca van, ez az elbeszélések sokféleségéből is jól látszik. Lehetetlen vállalkozás Budapestet egy kötetbe sűríteni, így nem meglepő, ha csak egy kis hiányérzettel tudjuk visszatenni a polcra ezt a könyvet.
Összességében mégis azt mondom, hogy akár őslakos budapestiekről van szó, akár kezdő eltévedőkről, mindenkinek tartogat valamit ez a könyv. Nem minden novella hagy maradandó élményt az emberben, de ami mégis, az garantáltan sétára csábít az adott városrészben.
Bemutatkozás:
Marosvölgyi Nóra vagyok, 17 éves. Jelenleg egy alternatív gimnáziumban, a Közgazdasági Politechnikumban tanulok. Az iskola önképző körében rendszeresen beszélgetünk egymás írásairól, de kritikát most először volt alkalmam írni. Meglepően nehéz, de izgalmas dolog. A Pagony Kiadó könyvei egészen kiskorom óta végigkísérik az életemet, különös tekintettel az Időfutár sorozatra. Szívesen kipróbálnám magam kamaszkritikusként, mert könyveket olvasni mindig öröm, hát még ha írhat is róla az ember. A többi, remélem, majd kiderül.
