Emlékek, fogadalmak, tervek
Milyen filmet forgatott Bernát Barbi, és milyen kihívásban vett részt? Merre nyaralt Molnár T. Eszter, és miért nem tesz fogadalmakat? Mi volt Gimesi Dóra top 3 élménye, és mi is az a digitális böjt? Tudj meg mindent évkezdő körinterjúnk utolsó részéből!
Mi a legszebb emléked/emlékeid 2018-ból?
Bernát Barbi: Nagyon szeretek vízparton lenni, úgyhogy a két balatoni nyaralásom mindenképp. Öcsém esküvője is köztük van, jó volt együtt ünnepelni a családommal, és olyan közeli barátaimmal, akikre családomként tekintek.
Személyes eredményekből a legcsodálatosabb az volt, mikor befejeztem az első önálló történetem írását és illusztrálását. A sztori az Inktober kihívásra készült, de kicsit nagyobb falatnak bizonyult, mint vártam, irtó büszke vagyok rá, hogy sikerült végigcsinálni.
Részlet a darabból Fotó: Dunapest
Molnár T. Eszter: Nagyon sűrű év volt, rengeteg emléket viszek magammal belőle. Szeptemberig Bécsben éltünk, szerettem a belvárosi sétákat és a bécsi kollégákkal való közös munkát, de a hazaköltözés körül is sok fontos pillanat volt. Zavarbaejtően jó érzés volt, amikor a Dollár Papa Gyermekei társulat bemutatta a Totth Benedekkel közösen írt darabunkat. Azonban a legfontosabb emlékek a gyerekeim nagy tetteivel függnek össze: a fiam érettségi bankettjére vagy a lányaim kórusfellépéseire mindig emlékezni fogok.
Gimesi Dóra: 2018 fontos év volt az életemben, sok örömteli változás történt. Mondok hármat, jó? 1. Több év óraadói munka után a Színművészeti Egyetem tanársegédje lettem, és mérhetetlenül büszke vagyok a diákjaimra: csodálatosan kreatív fiatal művészek, akiktől rengeteget tanulok. Az ő előrehaladásukat, kibontakozásukat figyelni sokkal érdekesebb most nekem, mint bármi más. 2. Kertvárosba költöztem, az új otthonom megteremtésével telt a nyár. Lett egy hely, ahol elfér az összes könyvem, a nagymamám szekrénye, a nagypapám írógépe. A nappaliba mindig besüt a nap és az utcán magasak a fák, mint otthon, Szegeden. 3. Nagy öröm volt Szegedi Katával új könyvet készíteni. És őrületes büszkeség, hogy 2018-ban a Macskaherceg lett az Év Gyerekkönyve.
Milyen könyvet szerettél (olvasni) nagyon 2018-ban? És miért?
Bernát Barbi: Vonneguttól a Macskabölcsőt. Az első könyv amit tőle olvastam, ilyen típusú formátummal sosem találkoztam még, nagyon érdekes volt.
Molnár T. Eszter: Elfriede Jelinektől a Kis csukákat (Die Liebhaberinnen). A könyv pazar, Tandori Dezső fordítása is csodás, és idén már végre eljutottam oda, hogy a német eredetit is élvezni tudtam. Minden harmadik oldalát kijegyzeteltem. De hasonlóan katatikus élmény volt Émile Ajartól az Előttem az élet is. 
Gimesi Dóra: Nagyon sok mindent szerettem, de kevés volt, ami igazán felkavart, ami lassan egy év távlatából is mozog bennem. Paulon Viktória Kisrigók című könyve ilyen volt, egyszerre nevettem és zokogtam. Nem szépíti azt, ami nehéz, nem beszél mellé, miközben mégis mesét sző a valóságból. Vagy valóságot a meséből. Szerintem mindenki olvassa el most azonnal.
Mik a legfontosabb terveid 2019-re?
Bernát Barbi: Szeretnék többet megfordulni külföldön, London és Göteborg a legreálisabb céljaim egyelőre, de nem bánom, ha valami nagyobb út is összejön.
Molnár T. Eszter: Be szeretnék fejezni két könyvet, és van egy kidolgozásra váró drámatervem is. Emellett szeretnék sok időt tölteni a családommal, rengeteget olvasni és még többet nevetni.
Gimesi Dóra: Január végén kezdjük el próbálni a Budapest Bábszínházban a 80 nap alatt a Föld körült, amit én adaptáltam bábszínpadra. Mivel gyerekkori Verne-rajongásom a mai napig nem múlt el (akik ismernek, tudják, hogy térképekkel, hajókkal és iránytűkkel bármikor le lehet venni a lábamról), nagyon várom ezt a munkát. A másik nagy feladatom ősszel lesz: az Óriásölő Margaret című ír meséből rendezek előadást Debrecenben. Elképesztően izgulok :) És közben új könyvek is készülnek... Sűrű év lesz.
Tettél-e újévi fogadalmat? Ha igen, mi az (ha publikus)?
Bernát Barbi: Rendesebben fogok mosogatni. Ez számomra a legelviselhetetlenebb házimunka, ezért mindig halogatom. De idén rászólok magamra, hogy csináljam meg rögtön, és csodák csodájára eddig működik a dolog!
Molnár T. Eszter: Nem nagyon szoktam fogadalmakat tenni, mert nem tudom betartani őket, így csak csalódást és elégedetlenséget szülnek.
Gimesi Dóra: Folyamatosan dolgozom azon, hogy tudjak nemet mondani és ne akarjak mindig mindenkinek megfelelni. Néha már jobban megy, máskor kevésbé. Jó lenne, ha az új évben fejlődnék ezen a téren. A másik dolog, hogy tavaly óta "buta üzemmódban" használom a telefonomat: se e-mail, se facebook. Úgy éreztem, megbolondulok, hogy egyszerre 3 csatornán keresztül bárki bármikor elér, és azonnal akar tőlem választ, reakciót. Mostanra az ismerőseim nagy része már tudja, hogy ha fontos ügyben keres, telefonon ér el. Az összes többit csak akkor látom, ha kinyitom a laptopom. Ezt szeretném továbbfejleszteni a következő évben úgy, hogy heti egyszer, vasárnaponként teljes digitális böjtöt tudjak tartani. Meglátjuk, sikerül-e.
Kérjük, küldj egy emlékezetes fotót, amit te készítettél tavaly, és mondd el nekünk, mit ábrázol!
Bernát Barbi: Tihanyban nyaraltunk a barátommal, a legmelegebb hét volt a nyáron, úgyhogy muszáj volt vennünk turista kalapokat, hogy ne kapjunk napszúrást. Ezek aztán annyira megihlettek minket, hogy leforgattuk bennük a Jurassic Park legikonikusabb jeleneteit, kicsit átértelmezve. Ezen a képen készül az első jelenet. A videó azóta is nagy népszerűségnek örvend.
Molnár T. Eszter: 2018-ban Bretagne-ban nyaraltunk. Elég nomád nyaralás volt: egy kicsi lakóautóval jártuk a félszigetet, ha láttunk vagy hallottunk valami érdekeset, megálltunk, és ott éjszakáztunk, ahol elfáradtunk. Mindig is vonzott a vízpart, és elvarázsolt a magas égbolt az óceán fölött. Esténként, amikor kiültem a partra írni vagy olvasni, olyan békét éreztem, amit nagyon ritkán találok meg máshol.
Gimesi Dóra: Ez a könyvespolcom (egy része). Apukám csinálta. Ez az a pillanat, amikor már kb. az összes gyerekkönyvem megtalálta rajta a helyét.
