Emlékek, fogadalmak, tervek
Merre járt tavaly Mayer Tamás? Mi Paulon Viktória újévi fogadalma és miért nem tesz fogadalmat Stiglincz Milán? Milyen meghatározó fotót osztottak meg velünk 2018-ból? Olvasd el évindító interjúsorozatunk második részét a Pagony szerzőivel és illusztrátorával!
- Mi a legszebb emléked 2018-ból?
A Treskavec kolostor
Paulon Viktória: Megtaláltam a kolostort Makedóniában, ahol a legkedvesebb filmem játszódik (Milco Mancevski: Eső előtt). És még az sem okozott csalódást, hogy a filmen úgy látszik, mintha az Ohridi-tó partján lenne, de valójában több órányira van onnan. Reményvesztetten kérdeztem egy szerzetest Ohridban, a tóparti kolostorban, hogy tudja-e, hogy a filmbéli kolostor hol lehetett. Tudta! Prilep a kisváros, amit meg kellett keresni. A híres prilepi sörfesztiválra érkeztünk meg, a hatalmas főtéren és a zegzugos bazárban mindenhol húsokat sütöttek, lépésről lépésre változott, hogy a zene, vagy az illat erőteljesebb. A forgatagban megint kérdezősködni kellett, útbaigazítottak, hogy a dohánygyárat keressük, és onnan fel a hegyre, majd meg fogjuk látni, nem lehet eltéveszteni az utat. Az utat el lehetett téveszteni mégis, de megtaláltuk végül. Álmos apácák fogadtak, őrzöm a karcsú ortodox gyertyát, amit a templomból hoztam, és hetente egyszer biztosan mondanom kell a gyerekeknek, hogy nem, nem gyújtom meg.
Mayer Tamás: Tavaly elég sokat túráztam a Mátrában, a Pilisben, illetve a Börzsönyben, de még Erdélybe is eljutottam. Ezek mind hatalmas élmények voltak számomra 2018-ból. Hivatásom szempontjából pedig Vadadi Adrienn Matricás Lacijának illusztrálása volt a legszebb emlékem. Imádom rajzolni!
Stiglincz Milán: 2018 egy különösen jó év volt számomra, de még így is van olyan emlékem, ami kiemelkedik a többi közül, ugyanis épp az első kisfiunkat várjuk. Amikor először hallottam a baba szívverését egy ultrahang vizsgálat során, elementáris erővel tört elő belőlem a zokogás. Azt hiszem, ott kinyílt bennem egy ajtó, aminek a túloldalán egyre több időt töltök. Nagyon jól érzem ott magam.
- Milyen könyvet szerettél (olvasni) nagyon 2018-ban? És miért?
Paulon Viktória: Timothée de Fombelle: Perle könyve, erre gondolok vissza legszívesebben, ha egyet lehet csak mondani. Rímel egy gyerekkori gondolatomra, mert úgy képzeltem, hogy ebben az életben, ebben a világban mind idegenek vagyunk egymásnak, de valahol máskor, máshol már találkoztunk, és ott igazán ügyesen is mozgunk, itt vagyunk csak kicsit esetlenek, de nagyon tanulékonyak, ámbár kissé otthontalanok mindig.
Stiglincz Milán. Bár Ozzy Osbourne, illetve Lemmy önéletrajzi könyvén is jókat röhögtem tavaly, de a legmélyebb benyomást aDoktor Minorka Vidor nagy napjatette rám Békés Páltól. Eszméletlen lazán bánik az olvasóval, és ott az a finom humor, amivel úgy érint felnőtt témákat, hogy a felnőttek pontosan
értik, miről van szó, a gyerekeknek viszont fel sem tűnik az egész. Kicsit nyomasztó is volt azzal szembesülnöm, hogy mennyit kell még tanulnom ahhoz, hogy akár csak megközelítsem Békés Pált. Mayer Tamás: Tavaly sajnos elég keveset tudtam olvasni, de nagyon emlékezetes volt számomra Joshua Fields Millburn, Ryan Nicodemus: Minimalisták - Minden, ami igazán fontos című könyve. Ez egy memoár, amiben a szerzők elmesélik, hogy miként tettek rendet az életükben azzal, hogy megszabadultak a fogyasztói társadalom láncaitól.
- Mik a legfontosabb terveid 2019-re?
Paulon Viktória: Többet olvasni, többet írni, többet álmodozni, kevesebbet félni.
Mayer Tamás: Idén szeretnék sokkal többet foglalkozni az illusztrálással, és kevesebbet az alkalmazott grafikával. Illetve több szabadidőt magamnak.
Stiglincz Milán: Lehetőleg még télen, de legkésőbb tavasszal szeretnék befejezni egy új mesét. Utána pedig arra gondoltam, hogy apa leszek pár évtizedig. Ha emellett lesz időm rendesen felkészülni, akkor megint részt veszek a Balatonátúszáson. És minél több időt szeretnék túrázással tölteni.
- Tettél-e újévi fogadalmat? Ha igen, mi az (ha publikus)?
Paulon Viktória: Minden nap horgolok egy tenyérnyi négyzetet. Szóval lesz 365 színes darabka, amit összevarrok majd egy hatalmas és kusza valamivé. Ez egy kellőképpen és igazán értelmetlen fogadalom, úgyhogy ki lehet benne tartani év végéig.
Mayer Tamás: Idén megfogadtam, hogy nem teszek újévi fogadalmat. :) Persze terveim vannak, amiket szeretnék elérni!
Stiglincz Milán: Nem tettem semmilyen újévi fogadalmat. Még épp időben, december közepén olvastam egy "kispapa coach" körlevelében, hogy tiszta őrültség a tél közepén nekiállni fogadalmakat tenni, hisz a tél a befelé fordulás és a figyelés ideje. Hevesen bólogattam olvasás közben. Még két hónap hátravan a sötétből, hidegből és vitaminhiányból. Majd a tavasz közeledtével átgondolom, hogy fogadkozom-e... Valószínűleg nem.
- Kérjük, küldj egy emlékezetes fotót, amit te készítettél tavaly, és mondd el nekünk, mit ábrázol!
Paulon Viktória: A skopjei bazárból nem hoztam haza a hintaszamarat, csak a fényképét, amin jól látszik, milyen pompás jószág. Ennek már fél éve, most már nem hiányzik annyira, habár, most ahogy nézem...
Mayer Tamás: Ez a kép Galyatetőn készült, a kilátóból. Jobb alul a Turistacentrum látható, háttérben pedig a Kékes. Másoknak lehet, nem mond sokat, de én nagyon szeretem ezt a tájat és a nyugalmat, ami innen árad!
Olvasd el itt az interjúsorozat előző részét! (
