Egy család, ahol mindenki elfér
Bakos Virág naplójában egy család hétköznapjai elevenednek meg. Egy majdnem normális családé. Hogy van-e ilyen család? Melyik család tekinthető normálisnak? Molnár T. Eszter Most már igazán - Egy majdnem normális család 2. című művében egy kamaszlány naplóján keresztül sugallja a válaszokat, melyeket az olvasónak kell megfogalmaznia magában, kinek-kinek a saját értékrendje szerint. - Kamaszkritika
Az első kötetből megismert karakterek akár valós emberek is lehetnének a saját környezetünkből, mert a történet annyira életszerű. Hiszen minden közösségben található egy folyton hallgatozó, kiváncsi szomszéd, néhány alkoholproblémával küzdő családtag, egy-egy "Gyagyás Tóni", vagy "Béla néni". A szereplők által megjelenített élethelyzetek aktuális, szomorú tényei hétköznapjainknak. Elgondolkodtatnak, hogy hogyan kezeljük a konfliktusainkat, toleráljuk a másságot, mennyire érdekel bennünket a körülöttünk élő emberek sorsa. Bakos Virág naplója tehát jóval túlmutat egy társasház falain.
Molnár T. Eszter Most már igazán című könyvében a
szerző beavatott 
bennünket a szereplők hétköznapjaiba, megismerhettük az okokat, melyekkel viselkedésük magyarázható. Átlagos, illetve lelkileg sérült felnőtteket és kamaszokat ismerhettünk meg, akik cigarettával, alkohollal, agresszivitással próbálják enyhíteni a gondjaikat. Bakosék bizonyos értelemben átlagos csonka családnak tekinthetők. A három gyerek nevelésével egyedül birkózó apa, a lázadó nagylány, Vera, a számítógépzseni öcsike, Misu, a kiskamaszok általános komplexusaitól szenvedő Virág személyében. Más tekintetben viszont korántsem átlagosak, hisz a családfő pszichológus és humorista egyben, Misu nagyszerű hacker, Vera "művészlélek". Virág a saját problémáit illetően néha gyerekes, másoknak viszont felnőttes önzetlenséggel segít.
Hogy sikerül-e feldolgozniuk a múltbéli tragédiát és normális
családként élhetnek a jövőben? Ezt tárja fel a sorozat második része.
A második kötetben hőseink életében változások sora indul el. Barátságok szűnnek meg és születnek, szerelmek lángolnak fel és érnek véget. Vajon egymásra talál Virág és Dani Lili minden ármánykodása ellenére? Piri újbóli megjelenése Bakos Ferenc életében, talán a gyászt lezáró, új szerelem ígéretét hordozza, egyre közelebb hozva őt gyermekeihez, és egyre inkább eltávolítva az alkoholizmustól. Vera nem működő kapcsolatai fájdalmasan, de számára hasznos tanulságokkal zárulnak le. Még az önfeláldozó Helga néni is hódolóra talál Venczel úr személyében..
Nagyon fontos üzenete van a Berci életét bemutató naplórészleteknek. Egy különcsége, mássága miatt kiközösített, gyakran megalázott, bántalmazott fiút ismerhetünk meg. Sajnos minden gyerek- és kamaszközösségben vannak ilyen "Bercik", akiket menő dolog bántani. A média gyakran mutat be olyan tragédiákat, melyek hátterében az iskolai bántalmazás áll. A regénybeli fiú segélykiáltása szemlélteti, hová vezethet ez az állandó zaklatás. Bakos Virág viselkedése pedig követendő magatartás lehet minden olyan közösségben, ahol Bercihez hasonló számkivetettek vannak. Virágot az sem tartja vissza az elfogadástól, hogy ezzel maga is kiközösítetté válhat.
Túl azon, hogy a Bakos család életében pozitív változások sora indul meg, számos szereplő életében kezdődnek olyan folyamatok, melyek a "normális", élhetőbb élet felé mutatnak. Virág és dadogós Mici példája reményt nyújthat minden kamaszlánynak, hogy nem csak a "Lilik-re" talál rá a szerelem. A történet végére Bakos Ferenc igazi apaként tud foglalkozni gyermekeivel, ők pedig végre büszkék lehetnek az eddig szerencsétlen lúzernek tartott szülőre. A kicsit mogorvának tűnő, magányos Helga néni is társat találhat, Piri személyével pedig talán teljesebbé válhat a csonka család. A családtagok felismerik, hogy figyelniük, vigyázniuk kell egymásra és ez felismerés szinte minden szereplő számára egyértelművé válik. A regény az olvasó számára tanulságértékű naplóbejegyzéssel zárul:
"Rájöttem, hogy egy barát nem elég, különösen valakinek, aki egyébként olyan magányos....figyelni fogunk rá, ...hozzánk bármikor feljöhet. Mert nálunk van hely mindenkinek."
Hát kedves kamaszok és felnőttek! Olvassátok el Molnár T. Eszter könyveit és ha magatokra ismertek, akkor gondolkodjatok el, hogy ti mit tehetnétek, mit tesztek, hogy "normális" családban éljetek.
Telkes Beáta, kamaszkritikus írása
Ha szeretnéd a polcodon tudni a könyvet akkor rendeld meg innen kedvezményesen!
