Egy (majdnem) normális kamaszlány (majdnem) normális családja
Képzelj el egy tizenöt éves lányt 2015-ben, Budapesten. Álldogál egy üzletben, unalmában talán a haját igazgatja, talán az okostelefonját nyomkodja, talán szelfit készít. Magabiztosnak látszik, egészen addig, amíg meg nem szólal: „...hiába leszek nemsokára tizenöt éves, lapos vagyok, vékonyak a lábaim, a hajam kócos, az orrom meg görbe, és akkor is sorba kell állnom, ha egyedül vagyok a boltban.” De a Stand-up! főszereplője és történetének mesélője, Virág mégis más, mint egy átlagos kamaszlány. Sokkal vagányabb, sokkal viccesebb és sokkal kócosabb, bár a vasárnapokat ő is utálja.
Bakos Virág a karácsonyra kapott naplóba kezd el írni május 3-án, és május 31-ig minden napját végigkövetjük. A naplóból egy csípős nyelvű, talpraesett, de önkritikára igencsak hajlamos kamaszlányt ismerünk meg, aki azért másokat sem kímél, ha egy kis odamondásról van szó. Fiú osztálytársai körében népszerű a humora és laza stílusa miatt, a lányok egy része viszont épp emiatt távolodik el tőle: cinikusnak tartják és azt gondolják, állandóan ő akar a középpontban lenni. Mind ismerjük ezeket a konfliktusokat, igaz?
Molnár T. Eszter frissen, életszerűen ábrázolja azokat a mindennapos problémákat, amelyek kamaszkorban heteket, hónapokat tönkre tudnak tenni. Virág azonban nem nyavalyog, hanem próbálja megérteni, mi történik vele ebben a különös hónapban, amikor minden a feje tetejére áll.
Május a nyár előszobája, a témazárók, az egyre ritkuló házifeladat-írás és az érettségik hónapja. Mindenki ismeri az iskolában töltött utolsó hetek összetéveszthetetlen hangulatát, és ezt a különleges atmoszférát a regény remekül visszaadja: az álmos, de már meleg kora reggeleket, az izzadást a padban és a tesiórán, az érettségire felvett túl rövid szoknya miatti veszekedéseket, a hosszú csavargásokat, amiket csak a hirtelen lezúduló nyári zápor szakít meg… és talán ebben a hangulatban a legkönnyebb szerelembe esni. Virág ezzel kapcsolatban kerüli a közhelyeket, gyomrában nem repkednek pillangók és nem rajzolja tele a füzeteit szívecskékkel, ehelyett nagyon érzékenyen és a humort sem nélkülözve mutatja be az első szerelem felejthetetlen időszakát.
Nyári záporként érkező meglepetések az otthoni perpatvarok is. Virág nemcsak magáról és a suliról ír a naplójába, hanem „majdnem normális családjáról” is. Virágot és testvéreit, Verát és Misut egyedül neveli apjuk, Ferenc, hiszen édesanyjuk nem sokkal Misu születése után elhunyt.
Négy teljesen különböző személyiség él egy fedél alatt, és a testvérek szinte folyton vitatkoznak. Egy jellemző részlet a beszélgetéseikből: „Hallottam, hogy a tesóim veszekednek a konyhában, hozzál már nekem egy kést, pupák, mondta Vera, hátadba szívesen, felelte Misu.” Azonban amikor összefogásra van szükség, a családtagok minden tőlük telhetőt megtesznek egymásért: Misu emaileket tör fel, ha kell, Virág mobilt lop, Ferenc falaz neki. Végülis ilyen egy majdnem normális család.
A könyv legnagyobb erénye a hitelessége. Nincsenek benne meghökkentő fordulatok, hatásvadász történetelemek, csak egyszerűen megmutatja, hogyan élhet, milyen gondokkal küzdhet ma egy tizenöt éves kamaszlány. A regény olyan problémákat is felvillant, mint az alkoholizmus, a bűnözés vagy a kirekesztettség, de ezekhez nem drámai hangvétellel, hanem többnyire derűsen, ironikusan közelít a szerző. Az alcímben a „majdnem normális család” mellett ott szerepel az 1. szám is, ami folytatást sejtet – már nagyon várom!
Lapis-Lovas Anett Csilla ajánlójaHa tetszett az ajánló, olvass el egy másikat is a Stand-up!-ról, amit pedig ide kattintva tudsz megrendelni!
Sőt, ha beleolvasnál a könyvbe, itt megteheted, az írónővel készített interjúnkért pedig ide kattints!
