“Csilivili lányok üldögélnek méregdrága kutyusok társaságában”
Idén ismét Mini Textúra előadásokkal várjuk a gyerekeket és szüleiket a Magyar Nemzeti Galériában. A különleges rendezvényen a Pagony szerzői egy-egy MNG-ben kiállított festmény alapján írnak rövid színdarabot, amit aztán a Budapest Bábszínház művészei állítanak színpadra és adnak elő - ott, helyben, a Galériában. Az irodalom visszavág-sorozat szerzője Munkácsy Mihály: Az agár című festményét választotta, és interjúnkban el is mondja, miért.
Miért választottad ezt a festményt?
Izgalmas kérdéseket vet fel Munkácsy szalonfestészete. Azé a Munkácsyé, akit annak idején nagy szembesítő-realistának próbáltak eladni, a nyomor kendőzetlen és őszinte ábrázolójának. Itt meg csilivili lányok üldögélnek méregdrága kutyusok társaságában.
Mi volt az első gondolatod a képet nézve? Mi indította el konkrétan a gondolkodást a kép kapcsán?
Ezek a szalonképek nagyon hasonlítanak egymáshoz. Asztal, körülötte ülnek, mellette állnak, a falon tapéta, a padlón szőnyegek, a szereplők rendkívül csinosan föl vannak öltözve, arcuk porcelánbaba... Ami engem mindig érdekelt, hogy egy festő majdnem ugyanolyan környezetbe helyezi el a figuráit, akik hasonlítanak egymáshoz, de közben fölcserélhetők egymással. Van ebben valami színházi gondolat. Az épített díszletben újabb és újabb jeleneteket játszanak el.
Hogyan választottál? Már előre tudtad, hogy melyik festőtől fogsz választani, vagy a múzeumi látogatás során döntötted el?
Azért végignéztem a többi képet is, de mivel a Munkácsy-téma már elég régóta foglalkoztat, nem volt nehéz választani.
Ismerted, szeretted-e a választott festményt, alkotót?
Művészettörténet szakot végeztem - de azért Munkácsy körül mindig nagy volt a felhajtás. A rendszerváltás utáni első, nagy, gyűjteményes Munkácsy-kiállításon figyeltem föl rá, és azóta foglalkoztat. Örültem, hogy tőle is volt kép a választhatók között.
Közelebb kerültél-e a festményhez, alkotóhoz a szöveg írása során?
Igazából nem. El kellett szakadnom tőle, hogy írni tudjak.
Hogyan befolyásolta-e a szövegírást (történetet), hogy bábelőadásra készült?
Végig arra gondoltam írás közben, hogy bábelőadás lesz belőle, egyébként a bábra írás szintén régóta foglalkoztat. A "Tempefői" című darabomba is beleírtam három könnyűzenei bábszakértőt. Aztán az előadásból kihúztam őket - sajnos. Jó bábra írni, mert a bábok rendkívül szabadok.
Egy kicsit áruljunk el az olvasóknak arról, hogy miről szól a te írásod!
Csak belevetítjük a kutyába azt, hogy okos, hogy érzelmei vannak és a többit? Vagy a kutya tényleg emberi? Esetleg a kutya - egy állat?
Bellák Gábor művészettörténész Munkácsy Mihály művészetéről:
Ferdinand Mulnier fényképész 1879-ben készült felvétele MunkácsyrólMunkácsy Mihály festészetében különösen fontos szerepet játszanak a női témák. Zsánerkompozícióin szinte mindig vannak női főszereplők is, a Párizsban festett szalonképein pedig csaknem kizárólag női figurákkal találkozunk.
Munkácsy párizsi szalonképei a szó klasszikus értelmében nem zsánerképek. E képeknek nem az a lényege, hogy a szereplők a mindennapi cselekedeteikkel szeretnének valami összetett erkölcsi mondanivalót megjeleníteni. Ezek a képek nem a jóságról, önfeláldozásról, szeretetről, szerelemről szólnak. Nem is a hitről vagy a lemondásról, vagy az állhatatosságról. Munkácsy zsánerképeinek nincs igazi dramaturgiája. Nem mondható el róluk, hogy a szereplők cselekedeteiben különféle értékek és viselkedésminták ütköznének össze. Nincsenek negatív karakterek sem. Munkácsy szalonképeinek a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a rajtuk szereplő figurák – szinte kizárólag nők – nem csinálnak semmit. Pontosabban persze csinálnak, hiszen olvasgatnak, virágokat rendeznek, várják a vendégeket vagy beszélgetnek. A képeken mindig ugyanazokat a modelleket látjuk, ugyanazokban a ruhákban, a Munkácsy-ház ugyanazon díszletei között, amint ugyanazon mozdulatsémákkal tesznek-vesznek. Nem a való élet szereplői ők, hanem olyanok, mintha csak egy akvárium mesterségesen kitenyésztett lényei lennének. Ezek az asszonyok nem a való élet asszonyai, hanem Munkácsy műtermének kreatúrái, akik ugyanakkor mégis megmutatnak valamit a modern nőből. Éppen azt mutatják meg, hogy így is lehet élni. A jólét díszletei közepette, unos-untalan ismételve a megszokott és bejáratott mozdulatokat, s ha jól el tudják játszani a szerepüket, akkor ők is beilleszkedhetnek a társaság, a környezet életnek látszó életébe. Ennek az ára azonban az egyéniség feladása. Munkácsy pedig pontosan azt veszi észre és azt mutatja meg, hogy ez a modern nő nem egyéniség, nem egy akarattal bíró személy, hanem a fogyasztás tárgya. Sőt, a tömegfogyasztás tárgya. Ezért sematikus és ezért találunk oly sok teljesen hasonló kompozíciót a szalonzsánerek világában.
Korábbi interjúinkért kattints:
Bán Zsófiával Roskó Gábor képeiről beszélgettünk: már látatlanban is tudta, hogy őt fogja választani, tudd meg, miért!
Molnár T. Eszter Pais Goebel Jenő képét választotta, bábjátéka az egyéni választásokról szól.
Gévai Csilla Gulácsy Lajos titokzatos festményét írja mesébe.
Kiss Judit Ágnes Aba-Novák Miklós Körhintája köré írt szabadság-ódát.
Tudj meg mindent a Mini Textúráról itt!
