“A Körhinta kapcsán egy szabadság-ódát írtam drámai jelenetté”
Idén tavasszal újra Mini Textúra várja a gyerekeket és szüleiket a Magyar Nemzeti Galériában. Ismét kortárs szerzők írtak bábjátékos jeleneteket a Galériában kiállított festmények kapcsán, és ezeket aztán a Budapest Bábszínház művészei állították színpadra. Idén Bán Zsófia, Gévai Csilla, Kiss Judit Ágnes, Molnár T. Eszter és Nényei Pál választott festményt. Kiss Judit Ágnes Aba-Novák Miklós Körhinta című alkotását választotta, interjúnkban pedig azt is elárulja, hogyan lett a festményből drámai jelenet.
Miért választottad ezt a festményt?
Nagyon nehezen és sokára választottam. Olyan képet kerestem, amiben vannak személyek is, mozgás is, valami feszültség is, amiből a dráma kiindulhat – hiszen ott azért mégiscsak a konfliktus áll a középpontban.
Mi volt az első gondolatod a képet nézve? Mi indította el konkrétan a gondolkodást a kép kapcsán?
A hangszerek szólítottak meg először. Meg a ló. Talán azért, mert van egy zenész diplomám. Meg egy lovam. Vagy azért, mert a körhinta figurája, a mozgásra rendeltetett ló oda van rögzítve. A hangszerek pedig kevésbé részei a körhintának általában, itt mégis hangsúlyos szerepet kapnak. Az emberalakok érdekeltek a legkevésbé, talán azért, mert bábokban és tárgyjátékban szerettem volna gondolkodni.
Hogyan választottál? Már előre tudtad, hogy melyik festőtől fogsz választani, vagy a múzeumi látogatás során döntötted el?
Sokáig halogattam a választást, talán én voltam az utolsó, aki döntésre jutott. Akkor már kisebb volt a választék, és ez most könnyebbségnek bizonyult. Sokszor végignéztem a lehetőségeket, és vártam, hogy megtaláljam azt a momentumot, amin keresztül a jelenet szereplői kapcsolódni tudnak majd.
Ismerted, szeretted-e a választott festményt, alkotót? Közelebb kerültél-e a festményhez, alkotóhoz a szöveg írása során?
Az összes művészeti ág közül a képzőművészet közelében érzem magam a legesetlenebbnek. Nagyon kevés szerzőt és művet ismerek, még kevesebbhez köt erős érzelmi viszony. Aba-Novák nevét ismertem, képeit szinte alig. Most is úgy érzem, hogy a kép csak ürügy volt, hogy egy olyan konfliktusról beszéljek, ami bennem egyébként ott van. A szabadság és a kötöttség ütközéséről. A szabadság és a szolgaság vagy szolgálat ellentétéről. A körkörös és az egyenes mozgás ellentétéről. Azt hiszem, a Körhinta kapcsán egy szabadság-ódát írtam drámai jelenetté.
Egy kicsit áruljunk el az olvasóknak arról, hogy miről szól a te írásod!
Valamennyit már elárultam belőle. A jelenet szereplői a körhintához rögzített, azt szolgáló, monoton életét elfogadással, sőt büszkén viselő ló és a hangszerek, akik most csak erre a menetre vállalják, hogy felszállnak a körhintára, hogy szórakoztassák a közönséget. A játék arról szól, hogy ki hogyan viszonyul ehhez a forgáshoz, a kötöttséghez, a szédüléshez. Szabadság-e beletörődni a kötöttségbe? Ennél többet nem merek elárulni.
Ide kattintva további cikkeket olvashatsz Kiss Judit Ágnesről és könyveiről!
Bellák Gábor művészettörténész Aba-Novák Vilmos művészetéről:
Aba-Novák Vilmos az 1920–1930-as évek legjelentősebb és egyik legnagyobb hatású magyar festőművésze. Kevés művész rendelkezik a komponálásnak, a történetmesélésnek, az összefoglaló és mégis részletgazdag formálásnak azzal a képességével, ami Aba-Novák rövidre szabott – mindössze negyvenhét évig tartó – életében lenyűgözően könnyed és elegáns, látványos, tetszetős, mégis komoly művek egész sokaságát eredményezte. Gyűjtők és művész kortársai szintén nagyra tartották Aba-Novák tehetségét, Picasso pedig, aki 1936-ban Párizsban találkozott a művész hatalmas falképeivel, csak ennyit kérdezett: „Ki ez a barbár zseni?”
Aba-Novák festészetében a legjelentősebb fordulatot az 1929–1930-as római ösztöndíjas évek jelentették. Ekkor fedezi fel a régi, reneszánsz mesterek technikáját, a temperát, s ekkortól használ falemezt is festményeihez. Rómából hazatérve gyakran látogat el Szolnokra, illetve a Székelyföldre. Megérinti őt a vidéki élet egyszerűsége s az újfajta inspirációk bősége. Az 1930-as években festett kisebb cirkuszi jelenetein, szolnoki és csíki vásári életképein nyüzsgő forgatagot látunk, groteszk figurákat, széles, változatos gesztusokat, az elbeszélés szinte parttalan áramlását, melyet mégis a szigorú kompozíció, a takarékos, de tiszta harmóniákba rendezett színhasználat tart egyben.
Aba-Novák kompozíciói igazi mesélő képek. Sok figura, sokféle karakter, az élet mozgalmas, tarka kavalkádja ragadja meg képzeletét. Olykor csak egy-egy színes folttal, gesztussal jelenít meg egy figurát, de azzal a kevéssel is képes kifejezni az alak karakterét. Úgy tűnik, különös örömét lelte a kockás szövetek bravúros megfestésében. Cirkuszi, vásári képein mindig van valaki, aki kockás nadrágot visel. Ezen a képen az előtérben álló, hiányos fogazatú, groteszk külsejű kikiáltó viseli a feltűnő, kockás nadrágot. Ez a szereplő köti össze a nézők világát a képen ábrázolt világgal, hiszen ő az, aki egy vidám körhintás szórakozásra hívja a vásározó, mulatozó embereket, kicsiket és nagyokat egyaránt.
A képen Aba-Novák Vilmos 1930-as önarcképe látható.
Olvasd el Gévai Csillával készült interjúnkat is, aki az idei Mini Textúrán Gulácsy Lajos Rózsalovag című festményét választotta – kattints ide!
Keresd itt interjúnkat Molnár T. Eszterrel, aki Paizs Goebel Jenő Aranykor című képét kelti életre!
