“Roskó képei megérintenek, inspirálnak és játékra hívnak”
Idén márciusban ismét a Magyar Nemzeti Galériába várjuk a 7-12 éves gyerekeket a Mini Textúra előadásaira. A felnőtteknek szóló Textúra mintájára ez alkalommal is pagonyos kortárs gyerekirodalmi szerzők írtak rövid előadásokat a Galériában található festményekből kiindulva, és ezeket a darabokat aztán a Budapest Bábszínház művészei adaptálták színpadra. Bán Zsófiát, a Vagánybagoly szerzőjét kérdeztük arról, milyen tapasztalat volt így színpadra írni.
Miért választottad ezt a festményt?
Roskó Gábor műveinek nagy rajongója vagyok, ezért amikor megláttam a nevét az ajánlott listán, látatlanban tudtam, hogy őt fogom választani. Jellegzetesen antropomorf, állat-figurái tökéletes kiindulópontot nyújtanak egy mese kibontásához. Egyszerre játékos és mély, és az effajta keverék az irodalomban is közel áll hozzám.
Mi volt az első gondolatod a képet nézve? Mi indította el konkrétan a gondolkodást a kép kapcsán?
A videokazetta a róka kezében, meg a kép dátuma. 1989-ben készült, beszélő év, és a kép címe annál inkább: Nézzük, mi újság a nagyvilágban. Tehát egy új, mesevilág bontakozott ki a szemünk előtt, a szabadság addig csak mesevilágként ismert valósága, és a kép visszaadja ennek az újfajta nézésnek a felszabadító jellegét. Ugyanakkor mára a videokazetta mint hordozó idejétmúlttá vált, a mai gyerekek nem is tudják, hogy mi az. Így könnyen vált belőle varázskazetta, adta magát.
Hogyan választottál? Már előre tudtad, hogy melyik festőtől fogsz választani, vagy a múzeumi látogatás során döntötted el?
A múzeumi látogatáskor láttam a képet először a maga valóságában, és ez csak megerősítette a korábbi vakrandi-tervemet. Bejött.
Közelebb kerültél-e a festményhez, alkotóhoz a szöveg írása során?
Igen, bizonyos múltbeli történeteink összeértek, akaratlanul is családtaggá vált. És hálás vagyok neki, amiért lehetővé tette a darabom megírását. Vannak képek, amelyek beszélnek hozzánk, megszólítanak, mások mellett meg elmegyünk szó nélkül. Roskó képe, mint más művei is, megérintenek, inspirálnak és játékra hívnak.
Hogyan befolyásolta a szövegírást (történetet), hogy bábelőadásra készült?
Elsősorban a dialógusok megírásában befolyásolt, hogy a szöveg nem lehet túl bonyolult, már csak azért sem, mert gyerekeknek készül. De a bábok amúgy sem beszélhetnek bonyolult mondatokban, mert a látvány legalább olyan fontos, mint a szöveg – sőt, gyakran fontosabb –, ezért nem szabad elvonni róla a figyelmet.
Egy kicsit áruljunk el az olvasóknak arról, hogy miről szól a te írásod!
Simike minden este ugyanazt a mesét nézi, és minden este halálra rémül a mesében szereplő gonosz figurától, Nenétől. Simike alvóállata, a Róka, és képzeletbeli barátja, Jaja, ezt megelégelik, és elhatározzák, hogy míg Simike alszik, valamiképpen eljutnak Nenéhez, és rábeszélik, hogy tűnjön el a meséből…
Hogyan ajánlanád szerzőtársad darabját?
Ebben a pillanatban még nem ismerem a darabjaikat, de mivel nálam a képek mindig is fontos szerepet töltöttek be, és előszeretettel írok festmények, fotók, látványok köré, alá, mellé, iszonyúan kíváncsi vagyok, hogy mit fognak mesélni. A választott képeik alapján biztos vagyok benne, hogy szuper utazás lesz!
Bellák Gábor művészettörténész Roskó Gábor művészetéről:
Roskó Gábor retrospektív tárlata a MODEM földszinti kiállítóterében, amelyen maga a képzőművész zenélRoskó Gábor (1958) képein, rajzain, kerámiatárgyain gyakori szereplők az állatok. Ők játsszák el az emberi szerepeket, s veszik föl a használati tárgyak alakjait is. A legizgalmasabbak azonban azok a nagy méretű festményei, melyek talányos, sokfigurás jeleneteket mutatnak, természetesen ember- és állatszereplőkkel. Már maga a képcím is rejtélyes, hiszen nem tudjuk: ez vajon az alkotó kérdése-e, vagy a képen ábrázolt egyik szereplőé? A festő kérdez, s ezzel a képpel adja meg a választ, vagy pedig bevonja a nézőt a képi eseménybe, ahol valaki a kép szereplői közül arra kíváncsi, hogy mi újság a világban?
S vajon ki tudná megmondani, hogy mi újság a világban? A rókafejű generális, kinek jól szabott tábornoki egyenruhája remekül illik testi adottságaihoz, hiszen a frakk szárnyai között éppen hely kínálkozik hosszú, tömött farkának is? Vagy a tagbaszakadt, matrózkülsejű férfi, aki bölcs hallgatagsággal tekint bele a semmibe? Esetleg az az áttetsző, ördögforma lény, aki egy teáskannába illesztett kormánykerékkel próbálja irányítani ezt a szőnyeggel borított piros pódiumot? Hiszen azt sem tudjuk, hogy hol járunk. Vajon a piros pódium sodródik tutajként az égbe nyúló sziklák között, vagy egy kényelmes szobában járunk, amelynek falai megnyílnak a világ felé, s egyszer csak a magas hegyek között találjuk magunkat? Az bizonyos, hogy a rókafejű generális egy régimódi VHS videokazettát tart mancs-kezében, s hogy a videolejátszó is ott lapul a háromszögletű asztalka alsó polcán, a teáskanna alatt, így alighanem arról a kazettáról kell majd megtudnunk, mi újság is lehet a világban.
Szűk térben járunk, szinte hozzápréselődve a jelenet alakjaihoz. Közel vagyunk hozzájuk, hallhatjuk beszélgetésüket, benne egy elcsípett mondattal: „mi újság a világban?”. Egyszerű, sablonos kérdés, amit nap mint nap mi is felteszünk egymásnak. De ha őszintén belegondolunk, mégiscsak nehéz kérdés, hiszen honnan is tudhatnánk a nagyvilág dolgairól? A kép ezt a kettősséget világítja meg: könnyen érthető, szinte banális szituáció három figurával, ugyanakkor bonyolult helyzet is, mert végső soron minden olyan valószerűtlen, meseszerű és titokzatos benne.
További interjúinkért kattints:
Nényei Pál Munkácsy Mihályt választotta, csilivili lányokról és méregdrága kutyákról ír.
Molnár T. Eszter Pais Goebel Jenő képét választotta, bábjátéka az egyéni választásokról szól.
Gévai Csilla Gulácsy Lajos titokzatos festményét írja mesébe.
Kiss Judit Ágnes Aba-Novák Miklós Körhintája köré írt szabadság-ódát.
Tudj meg mindent a Mini Textúráról itt!
A kép forrása: https://debmedia.hu/kultura/megnyilt_rosko_gabor_retrospektiv_tarlata/
