Petőfi összehoz?
Mit keres egy könyvben egymás mellett a puliszka számos változata, Sherlock Holmes, az iskolai zaklatás és egy versekkel operáló instagrammer? A Költővel nem járnék című, Petőfi kétszázadik születésnapja apropóján megjelenő young adult novelláskötetből kiderül. Figyelem, fehér ing nem szükséges, humorérzék viszont annál inkább! Olvass tovább!
A Petőfi bicentenárium évében valószínűleg nem maradunk híján a Petőfiről szóló könyveknek, rendezvényeknek, kiállításoknak és különböző megemlékezéseknek. Petőfi személye és életműve olyan kiemelt helyet foglal el a magyar kultúrában, ami miatt sokszor a legjobb szándék ellenére sem sikerül a szoborként fölénk tornyosuló Petőfi-kép árnyékát túllépni, így ahelyett, hogy valóban új kapcsolódási pontokat találnánk, újra és újra egy idol kikezdhetetlen képével szembesülünk. Akit ráadásul az érettségi után hajlamosak vagyunk elfelejteni. Azonban biztos vagyok benne, hogy mindezek ellenére, ha bárkit megkérdezünk az utcán, ugyan mondjon már pár magyar költőt, akkor Petőfi neve az első három között van az összesített válaszokat tekintve. Ahogy valószínűleg mindenkinek van valamilyen sajátos viszonya a költő személyéhez és költői munkásságához is. Mondhatni ahány ember, annyi Petőfi.
Kattints ide és szerezd meg a könyvet!
A most megjelenő Költővel nem járnék címet viselő antológia tizenöt kortárs magyar szerző, a teljesség igénye nélkül: Cserna-Szabó András, Molnár T. Eszter, Bánki Éva és Rojik Tamás novelláján keresztül azt mutatja meg, miről beszélünk, ha Petőfiről beszélünk. Legalábbis ennek a kérdésnek tizenöt lehetséges válaszát olvashatjuk a kötetben, amiben korántsem az iskolai, állami megemlékezések pátosztól átitatott hangja dominál. Hanem az a fajta szeretetteljes viszony a „nagy nemzeti költőnkhöz”, amibe belefér a humor, az irónia, Petőfi személyének vagy akár az életművének bizonyos részeinek problematikussága.
Így lehetséges, hogy a bevezetőben említett témákon kívül a kötetben olvashatunk a családon belüli erőszakról, a női-férfi egyenjogúságról, a mozaikcsaládokról, gimnázium utáni országelhagyásról. És mindezt Petőfihez kapcsolódva. Ugyanis Petőfi, mint az a szövegekből is kiderül, nem csupán egy érettségi tétel, nem csak egy múzeumi figura, hanem egy olyan mélyen a közös kulturális emlékezetünkbe ágyazódott alak, aki, ha a felszín alá nézünk, rengeteg kapcsolódási pontot ad és rengeteg olyan kérdést, témát vet fel, ami a mai olvasók jelenéről szól.
A merész, szokatlan megközelítések pedig remek lehetőséget adnak arra, hogy a kamaszok és felnőttek át- vagy újragondolják a képet, ami eddig bennük élt Petőfiről, és kimozdítsák őket abból a fajta elképzelésből, hogy egy olyan figuráról, mint Petőfi Sándor csak komolykodva, nyakig gombolt fehér ingben lehet beszélni.
Olvass el egy novellát a kötetből!
Herbszt László illusztrációi, mert hogy ez nem pusztán egy novelláskötet, hanem egy illusztrált novellás kötet, a maguk játékosságával, absztrakciójával és részletgazdagságával csak még jobban ráerősítenek arra a fajta újszerűségre, ami a szövegek sajátja is. Nem utolsó sorban pedig a könyvnek mint tárgynak is komoly esztétikai értéket adnak, mind a borítót, mind az egyes szövegekhez készült illusztrációkat tekintve.
A kötet olvasása után pedig az olvasó felteheti magának, a Gévai Csilla novellájnak zárósoraiban szereplő kérdést: S te, kinek csak Sándor vagyok a Parnasszus lágy lankáiról, te hogyan gondolsz reám? Élek-e még tebenned, Barátom?
A kötet szerkesztője, Grancsa Gergely cikkét olvastad.