Miért kell Hitlernek a plüssnyuszim?
Nyugi, ez a könyv nem Hitlerről szól. Ez a könyv egy kislányról és a családjáról szól. Az apukájáról, anyukájáról és bátyjáról, akik új országban kezdenek új életet, nem is egyszer. Ez a könyv hovatartozásról és összetartozásról szól. Rugalmasságról, különös helyzetekhez való alkalmazkodásról, új barátokról. Arról, hogyan találhatjuk meg a helyünket egy teljesen új környezetben, amit nem feltétlenül mi választottunk. Szóval csak olyan dolgokról, amikkel ma is találkozik egy iskolás gyerek, akinek a szülei úgy döntenek, külföldre, vagy akár csak egy másik városba költözik a család. Miért szerepel mégis Hitler a címében? Olvass tovább, és megtudod!
Ma már a legtöbb osztályban van legalább egy tanuló, aki félúton elköszön, mert elköltöznek. Vagy éppen egy olyan osztálytárs, aki félúton csatlakozik, mert akkor költözött Magyarországra a családja. Akinek nyelvi nehézségekkel, kulturális különbségekkel kell szembenéznie, be kell illeszkednie egy új iskolarendszerbe, helyet kell találnia magának egy olyan szituációban, amelyben mindenki kívülállóként tekint rá. És akire rengeteg új, izgalmas tapasztalat, élmény és még több új barátság vár. Akinek fel kell dolgoznia, hogy a régi barátságai talán elhalványulnak, miközben reménykedik benne, hogy az élet új, maradandóbb kapcsolatokkal fogja kárpótolni.
Te pedig ott állsz szülőként, hogy akkor ezt most hogyan magyarázd el a gyereknek... Akár ti váltotok országot – vagy akár csak várost –, akár abban szeretnél iránymutatást adni, hogy a gyereked hogyan barátkozzon meg egy furcsa új osztálytárssal, aki furcsán beszél és furcsa szokásai vannak. Ismerős helyzet?
A mi gyerekkorunkban még nem volt ennyire megfigyelhető az, hogy egész családok költöznek országról országra. Felnőttként persze könnyű látni és megérteni az okokat. Könnyű, vagy legalábbis könnyebb elfogadónak, türelmesnek lenni, hiszen értjük, miért történik mindez. De gyerekként nem éltük át. Nincs gyakorlati tapasztalatunk róla, milyen gyerekfejjel nekimenni egy új országnak, vagy milyen érzés, amikor alkalmazkodnunk kell valakihez, aki most érkezett és lehet, hogy nagyon különböző, mint mi. Hogyan beszélgessünk mégis a gyerekek szintjén erről a helyzetről? Ebben (is) segíthet ez a könyv.
Judith Kerr életrajzi ihletésű regénye, bár az 1930-as években játszódik és Németországból indul, akár szólhatna egy az ukrán háború elől menekülő családról, vagy egy külföldre költöző magyar családról is. Hiszen a kisiskolások többé-kevésbé ugyanúgy élik meg ezt a hatalmas változást minden földrészen és minden korban. Sőt, még országot sem kell váltani hozzá, egy gyereknek pont ugyanolyan lehet az is, ha csak egy másik városba költöznek. Éppen ezért tud egy 21. századi iskolás is olyan könnyen azonosulni egy a náci Németországot hátrahagyó kislány élményeivel, nehézségeivel és örömeivel.
De miről is szól a történet dióhéjban? 1933-at írunk, közelegnek a választások Németországban. Anna író apukája tart tőle, hogy elvehetik az útlevelét, ha a náci párt kerül hatalomra, mások azt gondolják, ez egyszerűen nem lehetséges. Vagy, ha mégis megválasztják Hitler pártját, az egész bohóckodás nem tarthat pár hónapnál tovább. Elővigyázatosságból azonban az egész család sietve elhagyja az országot, hogy Svájcban várják ki a vihar – remélhetőleg gyors – elvonultát.
Anna apukájának félelme azonban igaznak bizonyul, és a család nem térhet biztonságban haza. Átmeneti megoldások helyett hosszú távra kell berendezkedniük egy új országban. Nem Svájc azonban az utolsó állomás Annáék kalandos útján, előbb Franciaországba költöznek tovább az apuka jobb munkájának reményében, majd a regény legvégén Párizst is hátrahagyják, és Angliába indulnak közösen.
A szülők és a gyerekek egyaránt megküzdenek a maguk kihívásaival. Míg Anna, és testvére, Max az iskolában próbálnak minél jobban teljesíteni, beilleszkedni és barátokat szerezni, a szülők a munka, az anyagi boldogulás és a háztartás egyben tartása között feszülnek, miközben ők tisztán látják azt is, amit a gyerekek nem. Hogy mi történik mindeközben Németországban. Ez a rengeteg stressz pedig az egymást nagyon szerető emberek között is konfliktusokat szülhet.
Az egész szituációból azonban pont annyi van benne a regényben, amennyit egy kilenc (majd lassan tíz) éves kislány felfoghat belőle. Judith Kerr pont azon a szinten mesél, amit egy gyerek fel tud dolgozni. Olyan dolgokról ír, melyek a kisiskolás korosztályt foglalkoztatják, ami megérinti őket, amivel együtt tudnak érezni úgy, hogy nem marad bennük rossz érzés a könyv elolvasása után.
Egy felnőtt persze a sorok között olvasva felfedezhet még a történetben rengeteg egyéb, elrejtett jelentést is. Ezek a tartalmak viszont úgy vannak beleszőve a mondatok közé, hogy nem kényszerítik arra a gyerek olvasót, hogy foglalkozzon velük, nem szembesítik erőszakosan olyan témákkal, melyekkel még nem tud mit kezdeni. Ha később, idősebben esetleg újraolvassa a gyereked ezt a regényt – mert érdemes lesz –, akkor egy még gazdagabb, rétegeltebb, izgalmasabb történettel fog találkozni. Mert tegyük hozzá azt is, hogy a könyv nem tagadja el a tényeket sem. Az otthon maradt nagybácsi sorsán keresztül láthatjuk azt is, hogyan indul a katasztrófa Németországban, miből lesz majd később az a hitleri rezsim, amire elsőként gondoltál, mikor megláttad ezt a címet.
Ezek a gondolatok azonban annyira finoman, szinte észrevétlen ecsetvonásokkal vannak belerejtve a regény összképébe, hogy csak a nagyon figyelmes olvasó veheti észre őket.
Végül is mit mond ez a könyv egy 9-12 éves gyereknek? Mit kaphat egy mai kiskamasz, ha elolvassa ezt a német klasszikust?
Megtanulhatja, hogy a rugalmas alkalmazkodás a legnehezebb helyzeteket is könnyebbé teheti. Hogy ha nyitottan, bátran és önazonosan vág neki a kihívásoknak, bármilyen új közösségben meg fogja találni a helyét. Megtanulhatja azt is, hogy mindig újra lehet kezdeni, és minden változásból kisülhet valami jó a nehézségek mellett. Felismerheti, hogy az újrakezdés nem azt jelenti, hogy valamit elrontottunk az előző alkalommal, azt viszont igen, hogy rengeteg új és hasznos tapasztalat vár még ránk.
A történet megmutatja azt is, hogy a szülőknek sem megy minden elsőre jól, nekik is vannak nehezebb időszakaik. Az esetleges konfliktusok pedig nem azért születnek, mert a családtagok már nem szeretik egymást, hanem azt jelzik, hogy most éppen egy nehezebb élethelyzeten mennek át, amit mindenki máshogy kezel. De leginkább azt erősíti meg a történet, hogy minden bukkanót könnyebb elviselni, ha együtt van a család. Még a legnehezebb pillanatok is jobbak akkor, ha együtt vagyunk, mint a legkönnyebbek, amikor külön.
Az Amikor Hitler ellopta a rózsaszín nyuszimat – hiszed, vagy sem – egy könnyed regény jófej karakterekkel, ami játszódhatna akár ma is. Ami megmutatja, hogy milyen fontos a rugalmasság, és hogy mindig lehet újrakezdeni. Nem titkolja, hogy valaki, akinek el kellett hagynia az otthonát, már sohasem lesz úgy otthon, mint annak idején, de rávilágít arra is, hogy valamilyen szinten mindenhová tartozni fog. És ez legalább ugyanolyan jó lehet.
