A legfeszültebb baráti háromszög
Újabb kamaszkritika Beleki Julcsitól: "Sarah Barnard regénye eleinte nem fogott meg, bevallom, a könyv első fejezeteinél még azt is fontolgattam, hogy egyszerűen csak abbahagyom az olvasását, de végül erőt vettem magamon. Amit a legkevésbé sem bántam meg." - olvass tovább!
A Törékeny barátság nehezen kezdődött, s talán emiatt is lepődtem meg azon, ahogy egyszer csak beindultak az események. Észre sem vettem, pontosan melyik pontján ragadott magával a sztori, mindenesetre az olvasás örvénye beszippantott, s hirtelen azon kaptam magam, mintha egy negyedik lány lennék Caddyék baráti társaságában…
A konkrétumokra térve a könyv három gimnazista lány, Caddy, Rosie és Suzanne néhol viszályokkal teli, ám annál szorosabb barátságát mutatja be, mesterien elhelyezett fordulatokkal, illetve egy nyomasztó titokkal, amelynek a könyv előrehaladtával egyre pontosabb és fontosabb részleteit ismerheti meg az olvasó.
A regény fő építőelemei a beszélgetések, mivel ezekben a személyiségek között kialakuló ellentétek hangsúlyosan megnyilvánulhatnak. A benne szereplő problémák pedig abszolút aktuálisak, sokszor éreztem úgy a könyv olvasása közben, mintha egyes jeleneteket a saját életemből írtak volna bele.
A történet elbeszélője Caddy, egy tizenegyedikes lány, akinek átlagos, saját szavaival élve unalmas, “jókislány” élete van, normális családdal, egy elit leánygimnáziummal, megfelelő jegyekkel, és nulla életreszóló élménnyel… Caddy és Rosie a tipikus legjobb barátnők megtestesítői, s habár nem egy iskolába jártak, de minden szabadidejüket közösen töltötték. Valószínűleg ez a fajta szoros kötődésük sosem változott volna meg, ha nem lép közbe a történetben kialakult baráti háromszög harmadik, talán legizgalmasabb, legrejtélyesebb és legkiismerhetetlenebb tagja, Suzanne.
Suzanne új lányként érkezett Rosie iskolájába, ahol látszólag az átlagos nagymenő csaj benyomását keltette. Szépségével, titokzatos bájával, illetve lehengerlő magabiztosságával mindenki azt gondolta róla: tökéletes. Rosie mindent megtett, hogy hárman legyenek legjobb barátnők, ám ez Caddynek csak szorongást okozott, attól félve, hogy esetleg Suzanne elveheti tőle első számú barátnőjét.
Caddy hozzáállása azonban megváltozott, amikor az új lány legsötétebb titka váratlanul kitudódott előtte. Suzanne-nel ezt követően közelebb kerültek egymáshoz, megtalálták egymásban a lelki társukat. Hamarosan Caddyék szorosabb barátságba bonyolódtak, talán a lehető legszorosabba, amely két barátnő közt lehetséges, ám ez a barátság fájdalmasan törékeny, sebezhető, és tiltott dolognak számított. Nekik viszont minden kockázatot, haragot, vitát és veszélyt megért az, hogy egymással lehessenek.
Caddyre, az őt körülvevők szerint, Suzanne rossz hatással volt, ám ez az eddigi “jókislányt” nem tántorította el a folyamatos találkáktól, meggondolatlan kiruccanásoktól, illetve a szülők elleni lázadástól (melynek tárgya az elitgimis lány leromlása volt, mind lelki, mind tanulmányi értelemben).
Suzanne és Cads utolsó közös kalandjának egy váratlan fordulat vetett véget. Caddy kórházba került, Suzanne pedig az őt gyötrő bűntudat, illetve a javítóintézetbe kerülés lehetőségének fennállása miatt borzalmas tettre szánta el magát.
A regény befejezése, ha lehet, az addigiaknál is feszültebbre sikerült. Tudtam, hogy a történet megköveteli azt, hogy így végződjön ez a barátság, ahogyan: könnyesen, de mégis elfogadva Suzanne döntését a jövőjére vonatkozólag.
Suzanne titka, amely a menő csaj álcája mögött rejtőzött, nem más, mint a családi múltja, amiért nagynénjéhez kellett költöznie, abba a városba, ahol Caddyékkel megismerkedett. Ez az egy téma, amellyel a magabiztosnak tűnő lányt ki lehetett zökkenteni a tökéletes lány szerepéből, amelybe a történet folyamán végig fészkelte magát. Kevesek ismerték meg ott tartózkodása alatt a teljes valóját, és Caddy előtt is csak lassan nyílt meg, amikor már teljesen megbízott benne.
Összességében azoknak ajánlanám a könyvet, akik bármilyen szinten érintettek családon belüli bántalmazásban. Vagy azoknak, akik szeretik a drámai, a végéhez közeledve egyre feszültebb történeteket. Esetleg azoknak is érdemes kézbe venni, akik pusztán kíváncsiak a három lány különleges barátságának állomásaira.
Suzanne lelkiállapotának, érzelmeinek és borzasztó múltjának az a fajta gyönyörű kifejezési módja, amellyel Sarah Barnard élt a regényében, bennem újra megerősítette, hogy miért épp az írás az a módszer, amellyel reflektálni szeretnék a mai világ mindennapos, vagy kevésbé hétköznapi rezdüléseire.
A könyvet itt találod, sőt, még bele is tudsz olvasni!
Ha pedig szeretnéd tudni, milyen könyveket ajánlunk még olvasni vágyó kamaszoknak, kattints ide!
