Varázsolj Stuart Hortennel!
A kis (tényleg nagyon kicsi) Stuart Horten elégedett lehet az életével. Megvan mindene. Szülei szeretik őt, meg egymást is, a munkájukért meg egyenesen bolondulnak. Otthon megvan mindenük. Stuartnak van nyolcsebességes biciklije, egy tó a kertjükben, egy lombház az egyik fán, és még barátai is vannak. Egyszóval Stuart Horten élete nagyon kellemesen telik.
De közben Stuart Horten mégsem lehet teljesen elégedett az életével. Nem elég, hogy rettentően pici, még a nevét is S. Hortennek, azaz "megrövidítnek" lehet egyszerűsíteni. Ez nem nagy öröm, nem is szeret bemutatkozni. Szülei pedig hiába nagyon okosak, nem nagy élmény velük beszélgetni egy nyolcéves (pontosabban tíz, csak hát ugye… kicsi) gyereknek. Ki szereti, ha az apja így beszél:
"– Milyen filmet néztek meg?
– Vulkánokról szól.
– Explóziós vagy effúziós vulkánokról?"
Vagy ha az anyja így: "A térkép szerint alig néhány kilométernyire innen van egy kőkorszakbeli sírhely. Ez nagyon izgalmas lesz, nem?"
Stuarttal teljesen egyetértek, nehéz műfaj lehet ilyen szülőkkel társalogni. Apja csak keresztrejtvényeket fejt, és nem bír semmire emberi nyelven válaszolni. És ami még ennél is rosszabb, egyszer csak a Horten család fogja magát és elköltözik. A nyár közepén. Ráadásul egy kisvárosba, Beetonba. Puff. Mit lehet csinálni egy ismeretlen városkában nyár közepén ilyen unalmas szülőkkel? Az egyetlen reménysugár, hogy Beeton Stuart apjának szülővárosa, és a Hortenek mindig is ott éltek. Hátha valami családi történet, valami jó sztori az apja gyerekkorából… De nem. (“–Gyújtottatok tábortüzet? Építettetek gátat a patakon? Csináltatok hintát? Apja a fejét rázta: – Ó nem, kérem. Sosem leltem örömömet efféle dolgokban. Túlságosan lefoglaltak a keresztrejtvények.”)
Aztán hirtelen – mintegy mellékesen – kiderül, hogy a Horten család a háború előtt mindenféle masinákat gyártott. Az egykori gyárra legalábbis ez volt kiírva: H RT K M GI S MA N I, azaz Hortenék Mágikus Masinái. És előkerül a nagybácsi, Tony házának omladozó romja is, aki pedig bűvész volt, vagy inkább varázsló, nevezzük így. Minden gyerek irtózatosan dühös lenne az apjára, hogy ilyen jól hangzó dolgot nem mesélt el soha a család történetéből, de Stuart már megszokta. Ahogy azon se lepődik meg, hogy apja a nagybácsitól kapott varázsdobozt pénzesládának nézte és gemkapcsokat tart benne… Szerintem minden olvasó mélyen tiszteli Stuartot azért a nyugalomért, ahogy szülei fantáziátlanságához hozzááll.
Nagyon jó és átgondolt a történet felvezetése, ugyanis a fenti események, karakterbemutatások az első fejezetben lezajlanak, és való igaz, én is nehezen bírnék ki több konflagrációt és externitást, ha egyszer mágikus masinákat ígér a cím. Stuart Hortennek se kell sokat várnia: kezébe veszi a varázsdobozt (gemkapocstartó, te jó ég!!), és addig forgatja, amíg valahogy pár pénzérme esik ki belőle. Hősünk pedig nem hagyja annyiban a dolgot, érzi, hogy Tony bácsi, azaz Pöttöm Kis Tony Horten művei körül rengeteg izgalmas dolog lehet még.
Egy kis szerencsével pedig már nyomozni is kezdhet a titkok után. Érthetelen telefonhívás, a nevére kikölcsönzött album, amit soha nem is kért… Pedig Tony bácsi nem varázsló volt, "csak" bűvész. Nem hitt a csodákban. Vagy mégis? Stuart ezt egyelőre nem tudja, csak azt, hogy meg kell fejtenie minden titkot és nyomot, ami a kezébe kerül. Érzi, hogy valamilyen kapcsolata kell legyen Pöttöm Kis Tony Hortennel. Az mégse lehet, hogy a két alacsony Hortennek ne legyen semmi köze egymáshoz. Stuart tehát eleinte nem tudja, miért és milyen irányban is kéne pontosan kutatnia. Aztán egyszer csak az ölébe hull egy papírfecni, mely szerint övé lehet Tony bácsi titkos műhelye, ha megtalálja. A műhelyt eredetileg az apjának szánta a mester, csak hát ő nem volt alkalmas arra, hogy keresni kezdje. Nem is tudott az örökségéről.
Stuart viszont nyomoz. A nyomozás pedig egyre izgalmasabb, nehezebb, és se a rosszindulatú és pénzéhes polgármester asszony, se a szomszédban lakó három idegesítő ikerlány nem állhatja útját. Ráadásul az egyik lány, April, lehet, hogy nem is olyan kibírhatatlan. Nem tudom, csak engem zavar-e, hogy szinte minden hasonló gyerekkönyvben van szerelmi szál, de az amúgy is nagyon jó és olvasmányos Stuart Horten mágikus masináinak az én szememben abszolút pluszpont, hogy ez elmarad. A nyomozás persze sikerrel zárul, és Stuart büszkén tekinthet végig a műhelyen, azaz a műhelyén. Mindenki a helyére kerül, az agresszív polgármester asszony például vissza a múltba. (Lehet, mégis nem csupán bűvész, hanem varázsló is volt ez a Tony bácsi?) Néhány szál azonban elvarratlan marad – kénytelenek vagyunk megvárni ezekkel a rejtélyekkel a következő kötetet.
A könyvben a gyerekeket körülvevő valóság nagyon jól és pontosan elmesélt. Stuart, April és a többi gyerek nem szuperhős. Ha rendetlenkednek, akkor kikapnak, nem tudnak csodát tenni, nincs semmilyen különleges hatalmuk. Körülöttük pedig ott van a bamba és kevésbé bamba felnőttek világa. A bingózó nyugdíjasok, a háború emléke a háttérben, az önkormányzat. Könnyű Stuarttal azonosulni és belehelyezkedni a nyomozó gyerekek helyzetébe. Jó olvasmány mindenkinek, aki már tud folyamatosan olvasni.
- Kovács Tomi ajánlója -
A könyvet - melyet itt tudsz megrendelni - nyolc éves kortól ajánljuk!
