Macska a galambok között
2014-ben egy kisvárosban ismeretlen gyilkos megölt három tinédzsert. A rendőrség nyomok híján tehetetlen, az életben maradt fiatalok, úgy döntenek, a saját kezükbe veszik a bűntény megoldását. Hamar kell cselekedniük, még 7-11, azaz július 11-e előtt… A tét pedig nem is kevés: az életük. Olvasd el az ajánlónkat Mészáros Dorottya Én vagy senki c. kamaszkrimijéről!
7-11. Ha eddig esetleg Beyoncé egyik új slágerét jelentette számodra ez a két szám, akkor ez most megváltozik! Mészáros Dorottya lebilincselő új regényében hét fiatal a rendőri toporgást megelégelve veti bele magát a nyomozásba. A motivációjuk egyértelmű: pontosan egy évvel ezelőtt még tizenegyen voltak, azonban egy buliban a borba kevert Dr. Death nevű dizájnerdrog végzett hármukkal, egyikük pedig a zárt osztályra került miatta. De vajon kinek állt érdekében bedrogozni a fiatalokat? Ki akarta megölni őket? És a legfontosabb: miért?
S
zinte pontosan egy évvel járunk a végzetes buli után, amikor a fiatalok kísérteties módon újra elkezdik naponta kapni állatvérrel írt üzeneteket, ez pedig egyértelmű jele annak, hogy a gyilkos nem végzett még mindenkivel, akivel akart, és csak a megfelelő pillanatot várja: 7-11. A titokzatos számpár rendszeres megjelenése egy évvel ezelőtt csak idegesítő volt a tinédzsereknek – azóta viszont négy társuk életét jelenti számukra. És nemcsak arra emlékezteti őket folyamatosan, hogy kevesebben vannak, de július tizenegyedike a gyilkosságok elkövetésének időpontja a regényben, mi pedig június 14-től, vagyis onnantól követjük az eseményeket, amikor először kapták kézhez a fenyegető üzeneteket. Egyre nő a feszültség, ahogy napról napra haladunk előrébb a végzetes időpontig, a 2014-es év az egy évvel későbbi események pedig párhuzamosan bomlanak ki a szemünk előtt minden fejezetben.
Erikék garázsában rendezik be az NCIS laboratóriumi felszereltségét is megszégyenítő főhadiszállást térfigyelő kamerákkal, mikroszkópokkal a minták elemzéséhez, fejlett 
informatikai rendszerrel és rejtett kamerákkal a rázósabb akciókhoz. A nyomozás kezdetén még logikusnak tűnik, hogy a gyerekek eleinte a köreiken kívül eső személyre gyanakodnak, hiszen miért is lenne valaki közülük a tettes, mikor mindegyikük elvesztett valakit, és ugyanúgy érintett? Azonban egy idő után néhányan közülük gyanút fognak, hogy a „mániás, rendszerető, precíz, munkanélküli szociopata” gyilkos talán mégis csak köztük jár… A jó krimi ismérveként folyamatosan csak találgatni tudunk, hogy ki lehet a gyilkos, és hatalmába kerít az érzés, hogy itt senki sem az, akinek látszik. Egészen az utolsó pillanatig tippelgethetünk, hogy melyikükről is lehet szó – és addig is velük együtt rettegünk a vészesen közelgő végkifejlettől.
AzÉn vagy senki nemcsak azért szuper regény, mert az ifjú nyomozókkal együtt göngyölíthetjük fel lépésről lépésre az ügyet, de azért is, mert közben olyan fontos tinédzserkori problémákat is érint, mint identitás, valahova tartozni akarás, önbizalomhiány vagy szerelmi gondok. Ráadásul lányoknak és fiúknak is egyaránt szórakoztató olvasmány, mivel a romantikus szálakon túl (vajon összejön újra Nóri és Zénó? És mégis mi történik éppen Aliz és Erik között?) bizony akcióban sincs hiány (ugyanis ki kellett deríteni, hogy kitől szerezte be a halálos PMA-val felütött Ecstasyt a tettes, és a nyomok a helyi bűnbandához vezetnek. Tudom, hogy biztosan mindenki megtalálja a csavaros történetben azt, amit szeret!Városi Dorottya írásaA képek forrásátitt, itt, itt meg itt találod.
Szeretnéd a polcodon tudni a könyvet? Akkor katt ide!
