Olvass bele! - Két kis dinó a középkorban
Berg Judit két kis dinója hamar sokak kedvence lett, hiszen a kimondottan első olvasásra szánt, nagybetűvel nyomtatott, vicces illusztrációkkal kiegészített kötetek könnyű és roppant szórakoztató családi olvasmányok. Trikó és Nyamm egyenesen a zsírkréta korból csöppentek hozzánk, hogy aztán Budapesten kalandozzanak. A harmadik kötetben várakat is látogathattok, hiszen a két kis dinó egyszer csak a középkorban találja magát, ráadásul új barátjuk is lesz, Soma...
Olvassátok el a könyv egy részletét!
Hahó! Megint itt vagyok! A nevem Trikó. Triceratopsz vagyok a zsírkréta korból. Nagyságom: kicsi. (Sajnos egy bogyótól úgy összementem, hogy akár a zsebedben is elférnék.) Szarvaim száma három, barátaim száma kettő. Vagyis már három. Már sorolom is őket:
Legjobb barátom Nyamm. Ő tirex, szintén a zsírkréta korból. Szarvai száma nulla, viszont van egy csomó foga, amivel nagyokat tud harapni. Úgyhogy ne nevess rajta, ha jót akarsz, bármilyen picike is! (Különben is, nem sokáig leszünk már ilyen aprók, előbb-utóbb úgyis megnövünk!)
Másik legjobb barátom Matyi. Szarvai száma nulla, viszont van igazi szemüvege, amit le tud venni, ha akar. Én sajnos nem tudom levenni a szarvaimat, pedig néha szívesen fejelgetnék, de így, három szarvval mindig kipukkasztom a gumilabdát.
Matyi Budapesten lakik, kilencéves lesz, és sokkal nagyobb nálunk. Kényelmesen elférünk a zsebében. Pont akkora, mint egy másodikos kisfiú. Vagyis egy picit kisebb a többieknél, de ez nem baj, mert igazi dinószakértő, és így is ő a legnagyobb király a 2. a-ban. 2. a-nak hívják a csordát az iskolában, ahová Matyi jár.
Harmadik barátom neve Soma. Ő csak nemrég lett a barátom, nagyon bátor, jól lovagol, és szeret énekelni. Sajnos nincs se mobiltelefonja, se internet-kapcsolata, de még dévédé lejátszója sem, ugyanis a középkorban él. Mobiltelefon-tartó helyett igazi kardot hord az oldalán.
Most persze csodálkozol, hogy lehet nekem három barátom három különböző korszakból. Merthogy Nyammot otthon, a zsírkréta korban ismertem meg, Matyit 2012-ben Budapesten, Somát pedig 1460-ban, Szigligeten. Vagyis a Badacsony nevű hegy tetején, de onnan rögtön elmentünk Szigligetre.
Elárulom neked, hogy mindenről a vulkánok tehetnek. Tudtad, hogy a vulkánok különleges tulajdonsága, hogy ha valaki a kráterbe nézve elmondja a kívánságát, azt teljesítik? Minden vulkán egy kívánságot tud teljesíteni összesen. Ha tehát elmész a badacsonyi szőlőhegyre, ami régen vulkán volt, hiába is kérnél bármit. A Badacsony fütyülni fog rád, mert ő már teljesített egy kívánságot. Méghozzá Nyammét és az enyémet. Azt kívántuk, hogy repítsen minket vissza az időben, haza a zsírkréta korba. Sajnos kicsit elkapkodta a kívánság teljesítését, mert csak arra figyelt, hogy vissza akarunk menni az időben. Hát visszarepített minket kb. 550 évvel.
Azt kérded, hogy kerültünk a Badacsony tetejére? Hát Matyival mentünk, aki viszont az osztályával ment. Ott kirándult a Balaton-felvidéken az egész 2. a. Az az ostoba vulkán meg fogta magát, és visszapöckölt minket az időben. Mi persze nem tudtuk ezt még akkor, azt hittük, Matyit és az osztályt varázsolta el mellőlünk, ezért kétségbeesetten elindultunk, hogy megkeressük őket. Honnan is sejthettük volna, Matyi és a többi 2. a-s gyerek csak évszázadok múlva fog megszületni? Találkoztunk viszont egy fiúval, aki lovon poroszkált, dúdolgatott, és egyáltalán nem futott el, amikor meglátott minket. Ő volt Soma, aki hamarosan a barátunk lett.
1. A találkozás
- Hát ti, miféle törpe sárkányfajzatok vagytok? – kérdezte tágra nyílt szemmel Soma, amikor meglátott minket. Persze akkor még nem tudtuk, hogy Soma a neve.
Nyamm a kérdés hallatán rögtön vicsorogni kezdett, de én úgy döntöttem, megpróbálok szót érteni az ismeretlen fiúval. Hátha meg tudja mondani, hol találjuk Matyit és az osztályt.
- Kis dinók vagyunk a zsírkréta korból – mondtam udvariasan. – Matyit keressük.
A fiú úgy elcsodálkozott, hogy a szája is nyitva maradt.
- Kit kerestek? – kérdezte végül bambán.
Komolyan mondom, Nyamm szokott ilyen bután nézni, ha nem ért valamit. Márpedig általában semmit sem ért, tehát többnyire ilyen fejet vág. De nem baj, mert Nyamm a barátom, és nem hagyom, hogy bárki butának nevezze.
- Kit kerestek? – kérdezte még egyszer a fiú, és megdörzsölte a szemét, mintha rosszul látna.
- Matyit – vágtam rá gyorsan. – Vele jöttünk.
- Hát már megérkezett? – döbbent meg a fiú. – Különben, vigyázz a szádra! Őt senki a világon nem meri Matyinak nevezni.
- Mi márpedig így hívjuk. A barátai vagyunk – mondtam én harciasan.
Nyamm úgy érezte, hogy nem árt egy kicsit jobban megmagyaráznia, miről is van szó.
- Matyi a legnagyobb a király az egész osztályban – jelentette ki nagyvilági stílusban.
Ezt a „legnagyobb királyt” Dömpertől hallotta, ő szokta mindig mondani, amikor a focikártyáit mutogatja, hogy Iker Casillas és Cristiano Ronaldo a két legnagyobb király a Real Madridban. Nyamm megszólalása végképp megdöbbentette a furcsa öltözetű csupaszlábút.
- Valóban ő a legnagyobb király! – bólintott tisztelettel. – És nem csak az országban, hanem az egész világon.
- Lehet, azt nem tudom – hagyta rá Nyamm. – De annyi biztos, hogy ő a legjobb fej a 2. á-ban!
A fiú megint értetlenül nézett, de végül felcsillant a szeme.
- Furcsán fűzöd a szót, kicsi sárkánygyík – mondta –, de igazat szóltál. Valóban e hó másodikára várjuk Mátyás király őfelségét, az ország fejét a szigligeti várba.
Most rajtunk volt a csodálkozás sora. Hiszen a szigligeti várat már tegnap megnézte az osztály! Mi az, hogy várnak minket, legfőképpen pedig Matyit? És miért nevezik őt Mátyásnak? Csak az anyukája szokta így szólítani, amikor haragszik rá. De nem volt időm ezen töprengeni, mert hirtelen eszembe jutott valami. Rájöttem, miért volt olyan furcsán ismerős ennek a csupaszlábúnak a ruhája. Hiszen efféléket láttunk kiállítva előző nap a vár múzeumában. Tehet ő itt egy teremőr! Vagy az egyik szereplője a várjátéknak, amiről tegnap lemaradt az osztály.
Merthogy a szigligeti várban időnként várjátékot rendeznek, amit meg is akartuk nézni, de Hoci és Dömper elcsellengett, amikor út közben megálltunk pisilni, és olyan sokáig kerestük őket, hogy végül lekéstük a programot. Lehet, hogy ma is van várjáték, az osztály pedig a badacsonyi túráról egyenesen visszament Szigligetre a busszal, hogy megnézze. Tegnap nagyon sajnáltuk, hogy pont lemaradtunk róla.
- Nem vinnél minket magaddal a várba? – kérdeztem a fiút. – Matyi már biztos aggódik.
- Dehogynem, elviszlek szívesen – bólintott. – Bár a nagy király csak másodikára ígérte az érkezését. Az holnap van. De annál jobb, ha már megérkezett.
Nyamm rám nézett. Én őrá. Egy halvány rossz érzés motoszkált bennem, hogy valami nagyon nincs rendben, de nem tudtam, mi. Lehet, hogy a vulkán két nappal repített minket vissza az időben? Mivel közel s távol teremtett lelket sem láttunk, úgy véltem, a lehető legjobb, ha elvitetjük magunkat a furcsa fiúval Szigligetre, hátha ott újra találkozhatunk az osztállyal és Matyival, a barátunkkal.
Ha tovább olvasnád a könyvet, itt tudod kosárba tenni!
Ide kattintva találod a sorozat összes részét!
