Kezdetben vala a semmi… mármint semmi említésre méltó. Na bumm! – már eleve így vevé kezdetét az egész, de később sem lőn sokkal érdekesebb. Bár imitt-amott történe ez meg az, támada némi jövés-menés, itt-ott csihi-puhi, máshol himihumik, nyifi-nyafik, pifi-pufik, változó sorrendben és gyakorisággal, de becsszó, semmi különös. És közben még különb és különbféle zajok is fel-felhangozának, sokféle nyeffegések, brekkek, trillák és gurgulák innen is, onnan is, meg hahózás, cin-cin, subidu és bibappalula. Ez ment úgy kábé tizenhárom milliárd évig, uszkve.