Janó és Janka téli meséi
Itt van Annie M.G. Schmidt és Fiep Westendorp sorozatának második része: A téli mesékben Janó és Janka megtudják, hogy a süni téli álmot alszik, képeslapot írnak egymásnak karácsonyra, ajándékot bontogatnak és havaznak, de ha túl nagy a latyak és a hideg, akkor felfedezik a padlást és a konyhát is!
Olvassátok el a süniről és a levesfőzésről szóló mesét, majd az egész könyvet! (A leves receptjét megtaláljátok itt.)
Közeledik a tél
– Anya, a süni beteg – mondja Janó.
– Beteg a süni? – kérdezi anya. – Honnan veszed? Hol van egyáltalán?
– A fészerben – feleli Janó. – Egy kis ládában fekszik.
– Ne menj túl közel hozzá – tanácsolja anya. – Várj, míg apa hazajön!
Amikor apa hazaér, Janó elújságolja:
– Apa, a süni nagyon beteg!
– Igen, a süni kanyarós – teszi hozzá Janka.
– Nem hiszem – mondja apa. – Menjünk a fészerbe! De légy szíves, ne lármázzatok! Lábujjhegyen sétáljatok!
A fészer sarkában áll egy ládikó, abban fekszik a süni.
– Psszt... – inti csendre a gyerekeket apa –, a süni alszik.
– Egész nap? – kérdezi Janka.
– Egész télen – feleli apa. – A sünök téli álmot alszanak. Tavaszig szundítanak. Ne ébresszétek fel!
Janó és Janka lábujjhegyen kisétálnak a fészerből.
– Ugye, milyen szomorú? – kérdezi Janka.
– Igen – bólogat Janó. – A süni átalussza aMikulást.
– Meg a karácsonyt is – teszi hozzá Janka.
Nem tudják elképzelni, hogy a süni egyszerűen tovább alszik, pedig nemsokára jön a Mikulás.
– Szerencse, hogy ti nem vagytok sünik! – állapítja meg anya.
Janó és Janka egyetértenek.
Leves
– Nekem is kell borsólevest ennem? – kérdezi Janó.
– Igen – feleli anya. – Janka szereti. Ugye, Janka? És mivel Janka ma nálunk ebédel, borsóleves lesz.
– Én nem szeretem – közli Janó, és elfintorítja az arcát.
– Gyere, nézd meg, hogyan készítem! – mondja anya.
Janó és Janka a konyhába vonul.
A tűzhelyen hatalmas lábas gőzölög. Nagggyon nagy. Abban fő a leves.
Finom az illata. Janó segíthet kevergetni.
– Vigyázz, nehogy beleess, Janó! – figyelmezteti anya.
– Nehogy beleess, Janó! Képzeld csak el, akkor tiszta zöld leszel! És le kell rólad nyalogatni a levest.
Janó azonban nem esik bele a lábosba. Keveri-kavarja a levest. Egy óriási fakanállal.
– Most én jövök! – kiáltja Janka.
Ő is kavargathat.
– Most pedig felszeletelem a kolbászt. Azt ugye szereted, Janó? – kérdezi anya.
– Igen, nagyon szeretem – feleli Janó.
Anya nekiáll, hogy négy darabra vágja a hosszú, kerek kolbászt. Egy darab apának. Egy anyának. Egy Janónak és egy Jankának.
Aztán asztalhoz ülnek.
– Tessék, egy kis tányér leves, Janó – mondja apa. – A férfiak mindig borsólevest esznek.
Ez hatásos. Janó egy egész tányérral eszik belőle.
Még Jankánál is többet.
Hozzá egy nagy szelet rozskenyeret.
– Pukkadásig ettem magam – közli Janó. – Pukkadásig.
– Én is – tódítja Janka.
