Főzzünk együtt!
Szeretnénk, hogy a gyerekünk önálló legyen? Hogy bízzon önmagában, saját képességeiben, hogy magabiztosan, önállóan kezdeményezzen? Mi sem egyszerűbb, csak engedjük be a konyhába!
De előtte vegyünk egy mély levegőt, és mantrázzuk magunkban párszor, hogy nem baj, ha kiömlik vagy eltörik valami, és a fejebúbjáig ragad mindenki.
Annie M.G. Schmidt könyveiben mindig főznek valamit a hősök: Oti papája szakács, és kiváló csalánlevest csinál, Szutyoksári paradicsomlevest készít a beteg anyukájának, Titiék sült krumplit esznek, Janó és Janka pedig hagyományos holland borsólevest készít! Főzzetek ti is!
Győri Bori tippjeit olvashatjátok!
Miért jó főzni?
Főzni, sütni szinte minden gyerek szeret, az is, aki bármit szívesen megeszik (hm, van ilyen?), de az is, akiről azt mondják, hogy válogatós. A gyerekeket (eleinte) nem a végeredmény, főleg nem az ehetőség érdekli, hanem az elkészítés folyamata. Ne is várjuk el feltétlenül, hogy mindig megegyék saját főztjüket. Az már csak a hab a tortán.
A főzés számtalan olyan nagy- és finommotoros mozgásból áll össze, ami a gyerekek számára izgalmas és önmagáért élvezetes: lehet keverni-kavarni, önteni, dagasztani, gyúrni, nyújtani, bekenni, hámozni, szétszedni, elvágni, díszíteni, méricskélni. Nekünk természetes, de nekik még rengeteg felfedezni valót rejt az alapanyagok ezerféle textúrája. A sokféle anyagon nagyon közvetlen módon tapasztalhatják meg saját kísérleteik következményét: hogyan lesz a porló lisztből és a vízből nyúlós-ragadós massza, hogy kerülnek buborékok a tésztába, hogy színezi el egyik anyag a másikat, a nyers alapanyagoknak hogy változik meg az állaga, íze, színe a főzés-sütés közben.
Az életkor előrehaladtával aztán a kotyvasztás átalakul a szakácskönyvekben leírt receptet követő célirányos tevékenységgé, míg végül eljutunk a saját kreálmányokig.
Főzzünk játékból!
Készítsetek hosszan elálló puha házi gyurmát, vagy sólisztgyurma gyümölcsöket és zöldségeket: ezekkel egy egész kiskonyhát feltölthettek!
Rengetegféle babakonyha-kelléket lehet kapni, de a legjobbak úgyis az igaziak. Nálunk az abszolút favorit egy legolcsóbb egyszemélyes kotyogós kávéfőző és egy örökölt fűszerdaráló. Ha még egy kis vizet és rég megszáradt, ízüket vesztett fűszernövényt is adunk hozzá, leírhatatlan a siker. Ilyenkor ősszel szebbnél szebb terméseket, színes faleveleket, végtelen számú gesztenyét főzhetünk bele képzeletbeli levesünkbe.
Főzzünk igaziból!
Nálunk az egyik kedvenc a tojás elkészítése - bármilyen formában.
Keménytojásként imádják összetörögetni a héját és felszeletelni (majd a tojásszeletelő húrjait pengetni), rántottaként ők keverik habosra a kézi habverővel. Ha tükörtojást készítenek, mindig nagy az izgalom, hogy sikerül-e szépen feltörni és serpenyőbe tenni, hogy ne folyjon szét. Lágytojást enni pedig a legmenőbb, nincs is annál felnőttesebb, mint kis üvegpohárba állítani a tojást, megskalpolni és kávéskanállal kikanalazni.
Tojásfehérjét kemény habbá verni nem nagy dolog, na de melyik szakács meri a feje fölé emelni, hogy tényleg elég kemény lett-e?
Janó és Janka-féle holland borsóleves, azaz Erwtensoep
Ebbe a sűrű, egytálételszerű, hagyományos holland téli levesbe jó sokféle zöldséget és húst bele kell dobálni - van mit hámozni, aprítani! Barna kenyérrel eszik, és tálaláskor szokás rá reszelt sajtot vagy sült baconszalonnát is tenni.
Hozzávalók:
- 300g feles borsó
- 100g bacon
- 200g (egy-két szelet) csontos karaj
- zeller
- répa
- póréhagyma
- kis fej vöröshagyma
- só, bors
- rookwurst - azaz holland füstölt főzőkolbász (vagy füstölt virsli)
Áztassuk be előző este a borsót - ez már egy jó kis kísérlet! Másnap, amikor megpuhult a borsó, tegyük bele másfél liter vízbe a karajjal, a bacon felével és a vöröshagymával együtt, és főzzük háromnegyed óráig.
Amíg fő, pucoljuk meg és vagdossuk fel a gyerekekkel együtt a zöldségeket karikára-kockára.
Vegyük ki a karajt és a bacont, és tegyük félre hűlni. Dobáljuk be a zöldséget a fazékba! Amíg a zöldségek negyed órát főnek, vagdossuk karikára a füstölt kolbászt, és dobáljuk be azt is a fazékba, majd főzzük az egészet még negyed óráig.
Ezalatt fejtsük le a húst a csontról, a főtt bacont meg vágjuk fel apró darabokra. A bacon másik felét pirítsuk meg, ez lesz a feltét.
Ha kész a leves, kétféle iskola van: vannak a levespürésítők, akik ezen a ponton egy botmixerrel pépesítik a zöldséges levest, és ebbe a pépbe pakolják vissza a husit, a másik iskola szerint pedig a lében egész zöldségek úszkálnak, és belerakosgatjuk szépen a tányérunkon a húsdarabkákat és kolbászkarikákat, no meg a sült bacont. Kész is van!
