Ilyen egy hebrencs királykisasszony...
Kannácska királykisasszony mindig vidám! Hol a kastély tetejére mászik a cicát megmenteni, hol Géza gazda malacait szállítja el a születésnapjára kapott helikopterrel... A legfontosabb törvénye pedig: Minden gyereknek fel kell olvasni egy mesét elalvás előtt!
– Ma este ünnepség lesz – mondta Anyakirálynő. – Száz vendégünk lesz, és elvárom, hogy illedelmes és bájos legyél. Éppen ezért ma megtanulsz királyi módon integetni!
– De hát én tudok integetni! – méltatlankodott Kannácska, majd fellendítette a karját, és hevesen hadonászni kezdett.
Anyakirálynő megrázta a fejét.
– Drága gyermekem, ez nem integetés, hanem kapálózás. Okvetlenül szükséged van integetőleckére.
Délután Kannácska a palota könyvtárában várakozott. Nagyon mérges volt. Integetőlecke? Micsoda butaság! Az ember azt mondja: hellóbelló, aztán integet. Ennyi. Ezt ki nem tudja?
– Khm, khm – köhécselt valaki a könyvtár ajtajában. – Üdvözlöm, felség. Én vagyok az üdvözlésmester.
– Hellóbelló – mormolta Kannácska.
Az üdvözlésmester feltolta az orrán a szemüvegét, és azt mondta:
– A csukló bemelegítésével kezdjük az órát.
– Azt tudom, hogy kell! – felelte a királykisasszony, és elkezdte rázogatni a kezét.
– Nem, nem, sokkal finomabban – magyarázta az üdvözlésmester szigorúan. – Nézze csak, így!
Kannácska utánozta.
– Nagyon jó – mondta az üdvözlésmester. – És most az integetés. Egy királykisasszony így integet... – mutatta. – Mintha narancsot facsarna, csak a levegőben.
A királykisasszony megpróbálta. Az üdvözlésmester feltolta az orrán a szemüvegét, és felsóhajtott.
– Most pedig a köszönés következik.
– Az könnyű! – nevetett Kannácska, és felkiáltott: – Hellóbelló!
Az üdvözlésmester megrázta a fejét.
– Hellóbellót kiabálni nem helyes. Ha köszönni akar, mondja azt, hogy „üdvözlöm”, aztán nyújtsa oda a kezét az illetőnek.
Az óra a szabadban folytatódott. A palota kertjében állt egy szaletli, egy szép, régi, díszes építmény, aminek csak teteje volt. Beálltak alá.
– Képzelje el, hogy ez a szaletli egy arany hintó, és hogy az embereknek integet az utcán – mondta az üdvözlésmester.
Kannácska nagyon igyekezett. Narancsfacsarósan integetett a verebeknek és a szarkáknak, és azt mondta illedelmesen egy arra sétáló fehér macskának, hogy „üdvözlöm”.
– Vége az órának – jelentette ki az üdvözlésmester. – De gyakoroljon sokat, Kannácska királykisasszony! És gondoljon a narancsokra!
Az integetőlecke után Kannácska elszökdécselt a palota konyhája felé. Így szólt a szakácsnak:
– Hellóbelló! Kaphatok narancsot? Gyakorolnom kell az integetést.
– Narancsot? – kérdezte Séf szakács csodálkozva.
– Igen – mondta Kannácska.
Séf szakács tétován az asztalon álló nagy tálra mutatott.
– Kannácska királykisasszony, rengeteg dolgunk van a ma esti ünnepség előtt. Száz vendég lesz a palotában, és...
De a királykisasszony már el is kezdte a narancsfacsarást. Az asztalon egyre nagyobb halomba gyűlt a narancshéj. Volt már vagy száz!
Milyen fárasztó ezt a narancsfacsarós integetést gyakorolni, gondolta Kannácska, és lerázta a karját. Épp amikor hevesen hátrafelé hadonászott a kezével, véletlenül meglökte az arra járó szolgát, aki egy nagy torony mélytányért cipelt.
A torony megremegett és rázkódott...
A szolga kétségbeesetten próbálta megmenteni a tányérokat, de már késő volt! A tányérok leszánkáztak a földre, és ezer darabra törtek.
– Kannácska! – kiáltott fel Séf szakács, és megrázta a fakanalát.
– Jaj, bocsánat! – kiáltotta Kannácska rémülten, majd kirohant a konyhából. A tányércserepek ropogtak a talpa alatt.
Ha tetszett a részlet, gyere el a Könyvhétre, és szerezd be a könyvet, vagy rendeld meg online!
Ha kíváncsi vagy, milyen újdonságokkal készülünk még, akkor itt minden kiderül!
Szeretitek a királylányos, tündéres meséket? Akkor kattints ide!
Fiú is van a családban? Itt egy szuper királyfis könyv azokra az alkalmakra, amikor apa mesél!
