HELP

Kamaszkritika az Én vagy senkiről

Az Én vagy senki egyik leglényegesebb üzenete számomra, hogy bár a mai világban mindennél fontosabb az egyén győzelme, és sportolóként tudom, hogy ez az egyik alapvető cél, de ennél sokkal lényegesebb a „másokkal együtt” érzése. Mert az együtt erejét pont az öncélúság hiánya sokszorozza meg. És az ez iránti vágy mindenkiben ott van!

"A barátodban akkor is bízhatsz, ha fáj, amit mond, de az ellenséged akkor is rosszat akar, mikor hízeleg!" Ez az idézet tökéletesen kifejezi a regény szereplőinek kapcsolatát, jelentése azonban csak a regény legvégén nyer értelmet! De nem spojlerezhetek, hiszen a könyv műfaja nem engedi!

Sajnos néha nem hallgatunk a barátokra és inkább a saját fejünk után megyünk. Megtévesztenek minket a csillogó élet apró kis szikrái, és egy csapásra bedőlünk minden hazugságnak. Aztán persze fogjuk a fejünket, és nem értjük, miért minket büntet a sors keze ezzel a szerencsétlen élettel, és követeljük vissza a régi, egyszer már elhajított boldogságot.

Hét kamasz a poklok poklát járja meg a történet egy éve során. Persze a felnőttek csak védtelen és elgyötört gyerekeket látnak bennük, tudomást sem véve arról, hogy gyermekeik már kész felnőttek. Várják a csodát, hogy valahogy megoldódik a gyilkossági ügy, mely szinte az egész várost gúzsba köti. De csodák nincsenek, így a hét kamasznak kell kézbe venni az ügyet, ha életben akarnak maradni. Egy tudományos laborral felszerelt, számítógép csodákkal megspékelt garázsban állnak neki a nyomozásnak és kerülnek lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzetekbe. Rettegés és szerelem szövevénye öleli körbe a történetet. Ez a könyv nem a megszokott kamaszkönyv kategóriába tartozik. Mivel az sem tipikus és mindennapi, hogy kamaszokat gyilkolásznak, látszólag ok nélkül. Tehát kilóg a sorból. Hurrá!

Beszéljünk egy kicsit a formai dolgokról! Első lépésben, hogy is néz ki egy krimi és milyen a mi krimink? A krimi vagy bűnügyi regény egy népszerű műfaj, amely a bűntények felderítésével, elkövetésük bemutatásával, illetve lélektani indítóinak vizsgálatával, valamint a bűnözők, nyomozók és bűnügyi rendőrök világával foglalkozik. A krimi olyan mű, amelyben a gyilkosságot vagy annak elkövetőjét többnyire nem lehet látni. Valamint ezeknek a regényeknek két nagy fajtája van, amelyet már az író elhatározásai szerint alakíthat. Az első és talán ez a gyakoribb típus, a gyilkosság a történet elején történik és a könyv arról szól, hogyan találják meg a gyilkost (gyilkosokat már ahol több is van). A másik fajtája ezeknek a könyveknek, hogy a gyilkos meg van és a történet a gyilkosságot meséli el. Ez a könyv az első csoportba tartozik.

Nagyon jó volt, hogy a történet olvasása közben mindenki gyanús volt, mindig biztos voltam a gyilkos személyében addig a pillanatig, amíg valaki más nem került képbe.  Az izgalom a regény végéig fokozódott, de sajnos a megoldás nekem nem hozta azt az eufórikus érzést. Egyrészt azért, mert a gyilkoshoz vezető szál nem volt kidolgozva, másrészt a gyilkosság okát eltúlzottnak éreztem. Mondom ezt úgy, hogy a személyiségek pszichiátriai mélységű boncolgatásához nem értek.

A karakterek nem újszerűek, de az ábrázolásokra felkaptam a fejem. Annak bemutatása, hogy a szereplők a depresszió milyen bugyrait járják, zseniális! A főhősök jelleme szélsőséges, ők azok, akiket a tucatember bánt, gúnyol és csúfol, hiszen kilógnak a sorból. Ők nem tömeggyártásban készültek, hanem a limitált kiadás csomagban jöttek a világra. Hogy, miért ők az iskola célpontjai? Mert mindenki fél bevallani önmagának, hogy ők is szeretnének különlegesek lenni. Olyanok, akik nem gömbölyűek, mert a gömbölyű emberek körül kerek a világ. Azonban egy oktaéder már más. Bármely szögből nézzük, mást látunk rajta, máshogy törik meg rajta a fény, rengeteg a csúcsa, sarka és az éle, és ez mind újabb és újabb szempontot ad a vizsgálatára, tehát soha nem tudjuk ugyanolyannak látni. A regény karaktereiben a sarkosság dominál és a szereplőkről elhintett információk sem arányosak a regényben:

1. Aliz/(Lizi): Aliznak nehéz élete volt-van. Idolként kellett viselkednie, és egy nem általa irányított életet kellett élnie. A pasija azt akarta, hogy tökéletes legyen, mert ő volt a menő pasi és hozzá csak menő lány való. Ők voltak a suli tökéletes párosa. Ez kísértette a lányt és persze először nem ismerte fel a fonák helyzetet. De szépen lassan összeállt a kép számára is és még egy kis ideig boldog is lehetett.

2. Burni/(Barnabás,Barna): Hatalmas szív és kicsi ész egy agyon edzett testben. Ezek jellemzik leginkább Marton Barnabást, aki bármit megtenne a barátaiért, kitűnő party-szervező és még a tetejében vérbeli sportember is.

3. Gergő: Cipeli a keresztet, hogy az apja már egy éve nem bírja megoldani a gyilkossági ügyet. A srác anya hiányában elveszett a maximalizmusban és az egész életét a tökéletességnek szentelte, hiszen legbelül tudta soha sem lesz teljesen tökéletes.

4. Meli/(Melinda): A kis ártatlan, törékeny szerepet rá osztották, pedig a biológiamániás és súlyfelesleggel küzdő lány korántsem olyan ártatlan.

5. Zénó: Zénó a zenész, akinek elcsavarják a lányok a fejét és nem talál kiutat a cigiből meg az önmarcangolásból. Elveszítette minden kincsét úgy, hogy önként mondott le róla.

6. Erik: Erik kocka, ám nem az átlagos fajtából. Ő az a fajta kocka, akitől feláll az ember hátán a szőr és napokig nem tud tőle aludni. Visszataszító, ugyanakkor elgondolkodtató a jelleme. Különc.

7. Nóri/(Nóra): Nekem ő volt az abszolút kedvenc. A tipikus sündisznó, nem is, hanem tarajos sül, de abból is az, aki nem csak szúr, hanem ki is lövi a tüskéket, hogy még jobban fájjon. Feledhetetlen egy lány a gót stílusával és az őrült viselkedésével. Egyéniség, de nem az utánozandó. Vele kapcsolatban elgondolkodtam a smink szerepén a lányok életében. Valóban díszít, vagy inkább takar és elrejt?

A regény két idősíkon halad, a gyilkosság évét párhuzamba állítva, az egy évvel későbbi eseményekkel. Ez az ugrálás is nagyon tetszett. 

A könyv egyik leglényegesebb üzenete számomra, hogy bár a mai világban mindennél fontosabb az egyén győzelme, és sportolóként tudom, hogy ez az egyik alapvető cél, de ennél sokkal lényegesebb a „másokkal együtt” érzése. Mert az együtt erejét pont az öncélúság hiánya sokszorozza meg. És az ez iránti vágy mindenkiben ott van!

Lets, read it!Horváth Hanna írása

Kapcsolódó termékek