Felnőni nehéz, szeretni jó
Lassan fél éve, hogy Pagonyos lettem. Azóta elképesztő mennyiségű könyvvel ismerkedtem meg. A bébi irodalomtól a kezdő olvasós könyvekig már elég széles az ismeretem, mivel a legidősebb gyermekem 9 éves. A tini irodalomra azonban nehezen vettem rá magam. Bevallom, volt bennem valami titkos, tudat alatti előítélet. Úgy éreztem, hogy a kamasz világgal még nem akarok szembesülni. Elég lesz majd akkor, ha a kölykeimnél is eljön az ideje. – Bagossy Laura írása
Aztán néhány hete megtört a jég, és revelációként éltem meg a tinédzser irodalommal való találkozást. Szabályosan beszippantottak ezek a könyvek. Meglepődve tapasztaltam magamon, hogy falom az oldalakat, mert hajt a kíváncsiság. A sorok között egyszerre találtam meg egykori önmagamat, és a gyermekeim jövőjét. Felkavaró volt szembesülni azzal, hogy még értem a kamasz lelket, és hogy mennyire emlékszem még mindenre. Visszajöttek a világfájdalmas, szerelmes, bizonytalan, boldog, szorongó és világmegváltó érzések. A fiatalságom. Olvasás közben a gyomromban éreztem azokat a rég elfeledettnek tűnt bonyodalmas, érzékeny időket.
Mindeközben persze anyaként, teljesen más szemszögből is látom ezeket a történeteket. Tele vagyok aggodalommal, kétséggel. Tisztában vagyok vele, hogy a fiamnak és a lányomnak is be kell járniuk majd ezeket az utakat. Nem úszhatják meg ők sem ezt az életkort nagy amplitúdójú érzelmek nélkül. Nehéz lesz jó szülőnek maradni, türelemmel végigvárni a lázadó időszakot, és okosan asszisztálni a felnőtté válásukhoz.
Most már azonban tudom, hogy ezek a könyvek sokat segíthetnek nekem nem elfeledni és majd megérteni a kamaszidőket.
Mint például az Eleanor és Park.
Rainbow Rowell könyve szerelmes regény. Eleanor és Park irigylésre méltóan szép kapcsolatának története, ami az USA egy kisvárosában játszódik a nyolcvanas évek közepén. Eleanor szegénységben, nyomasztó családi viszonyok között élő, szomorú kamaszlány. Kicsit korábban szebb napokat látott, ám szülei válása után az anyja újabb házasságkötése teljesen tönkreteszi családja életét. A nevelőapa egy agresszor, aki lelki és fizikai terrorban tartja az egész famíliát. Eleanor magányos, nincs egyetlen szövetségese sem a világon. Mígnem Park mellé nem kerül az iskolabuszon. Park egy teljesen más világból érkezett, anyja révén félig koreai származású fiú. Jómódban, szép házban él, és legfőképp érzelmi biztonságban. Szülei ifjú szerelmesként élik a hétköznapjaikat több évtizedes házasság után is. Talán pont ezért sikerül meglátnia Eleanorban a rendkívülit.
Ezt a két különböző sorsú embert egymás mellé rendeli az élet, és egy lassan, de annál szebben kibontakozó szerelem veszi kezdetét. A regény folyamán hol a lány, hol pedig a fiú perspektívájából épül fel a történet. Részesei lehetünk a legmélyebb érzéseiknek, olvashatunk a gondolataikban, megismerhetjük a legbensőbb vágyaikat. A gyönyörű érzelmeket, a lépésről lépésre elmélyülő szerelmi történetet azonban árnyékként követi egy szorongató érzés. Az ilyen gyönyörű kapcsolatok nem tarthatnak örökké. Vagy talán mégis?
A másik regény pedig a Száz óra sötétség. A borító ne tévesszen meg senkit. Anna Woltz regénye nem egy pszichotriller. A sötétség nem bujkáló gonosztevőket takar. Ez a sötétség a befelé figyelésről, egy kamaszlány sorsfordító néhány napjáról szól.
A regény főszereplője Emilia, egy 14 éves holland lány. Anyja világhírű festőművész, apja iskolaigazgató. A történet kezdetén egy zaklatott lányt ismerhetünk meg, aki épp New York felé szökik, mivel családja a bulvárlapok címlapjaira került. A hírek szerint apja viszonyt folytatott az egyik diákjával. Emilia az összes félelmét elfojtva, kétségbeesetten veszi az irányt az amerikai metropolisz felé. Ott persze semmi sem úgy alakul, ahogy tervezte. Olyannyira nem, hogy érkezésekor közeledik az évszázad nagy hurrikánja, mely végig pusztítja egész New Yorkot. Ebben a kétségbeejtő helyzetben azonban barátokra talál. Egy testvérpár fogadja be a lányt, és hozzájuk szegődik még egy kalandor fiú is. Így négyesben töltik a viharos napokat. A hurrikán miatt megszűnik az áram. A megszokott komfort és térerő nélkül telnek a napjaik, és sötétségben az estéik. Ebben a rendkívüli állapotban minden átértékelődik. Emília a regény végére önállótlan, komoly pszichés problémákkal küzdő kislányból felelősségteljesen gondolkodó nagylánnyá változik.
