Eleanor és Park
Rainbow Rowell első, magyarul megjelent könyve remélem, hogy kötelező olvasmány lesz! Minden, amit a kamaszok közötti barátságról, szerelemről tudni és érezni lehet, az benne van ebben a hitelesen mégis nagyon is szórakoztatóan megírt könyvben. Ráadásul a '80-as évek zenei kultúrája is kirajzolódik a regényből. Olvasd el a könyv első, nagyon ütős fejezetét itt és most.
Az XTC nem volt képes elnyomni a busz végében ülő kretének hangját. Park még jobban leszorította a fejhallgatóját.
Holnap a Skinny Puppyt hozza el, vagy a Misfitst. Vagy esetleg összeállít egy speciális buszos szalagot, rajta annyi sikoltozással és visítással, amennyi belefér.
Novemberben, miután megszerzi a jogosítványát, visszatérhet a new wave-hez. A szülei már megmondták, hogy megkaphatja az anyja Chevrolet Impaláját, ő pedig gyűjtöget egy új magnódeckre. Amint elkezd autóval járni iskolába, azt hallgathat, amit akar, vagy éppenséggel semmit sem, és a megspórolt húsz percben alhat még egy kicsit.
–Olyan nincs is! – ordította valaki a háta mögött.
–Pedig rohadtul van! – ordította vissza Steve. – A részeg majom stílus, apám, rohadtul létező dolog. Meg lehet vele ölni amásikat…
–Hülyeségeket beszélsz.
– Te beszélsz hülyeségeket – vágott vissza Steve. – Park! Hé,Park!
Park hallotta, de nem válaszolt. Olykor, ha az ember egy percig nem vesz tudomást Steve-ről, valaki másra röpül rá. Ez az ismeret nyolcvan százalékos túlélési esélyt jelent, ha valakinek Steve a szomszédja. A másik húsz százalékot az adja, ha az ember mereven maga elé bámul…
Amiről Park pillanatnyilag megfeledkezett. Egy papírgalacsin találta tarkón.
–Azok az Emberi növekedés és fejlődés-jegyzeteim voltak, köcsög – szólt Tina.
–Bocs, kicsim – felelte Steve. – Én majd mindent megtanítok neked az ember növekedéséről és fejlődéséről – mit szeretnél tudni?
–Tanítsd meg neki a részeg majom stílust – javasolta valaki.
– Park! – süvítette Steve.
Park levette a fejhallgatóját, és hátrafordult. Steve a leghátsó ülésen szórakoztatta az udvartartását. A feje még ültében is gyakorlatilag a tetőt súrolta. Steve mindig úgy festett, mint akit bababútor vesz körül. Hetedikes kora óta felnőttnek látszott, és ez még azelőtt volt, hogy körszakállt növesztett. Egy kicsivel előtte. Park néha eltűnődött, vajon Steve azért jár-e Tinával, mivel mellette még óriásibbnak tűnik. A Flats negyedben a legtöbb lány alacsony volt, de Tina talán még a százötven centit sem érte el. Súlyos hajkoronáját is beleértve.
Egyszer, még általánosban, az egyik srác azzal cikizte Steve- et, hogy jobb lesz, ha nem ejti teherbe Tinát, mert megöli az óriásbébikkel.
– Úgy fognak kitörni belőle a gyerekek, mint az Alien-filmekben – tette hozzá. Steve eltörte a kisujját a srác képén.
Amikor Park apja ezt meghallotta, megjegyezte: – Valakinek meg kellene tanítania ennek a Murphy gyereknek, hogyan használja az öklét. – Park azonban remélte, hogy erre senki sem vállalkozik. A srác, akit Steve megütött, egy hétig nem tudta kinyitni a szemét.
Park visszadobta Tinának galacsinná gyúrt házi feladatát.
A lány elkapta.
–Park – szólt Steve –, mesélj Mikey-nak a részeg majom karatéról.
–Semmit sem tudok róla – vonta meg a vállát Park.
–De létezik, igaz?
–Mintha hallottam volna róla.
–Na ugye. – Steve keresett valamit, amit Mikey-hoz vághatna, de semmit sem talált. Helyette rászegezte az ujját. – Megmondtam, baszki.
–Mi a francot tudhat Sheridan a kungfuról? – kérdezte Mikey.
–Te hülye vagy? Az anyja kínai.
Mikey óvatosan Parkra sandított. Park elmosolyodott, és összehúzta a szemét.
– Ja, látom. Pedig mindig azt hittem, hogy mexikói vagy.
–A francba, Mikey, hogy te micsoda kibaszott rasszista vagy! –jegyezte meg Steve.
–Nem kínai – szólt közbe Tina. – Koreai.
–Kicsoda? – tudakolta Steve.
–Park anyukája.
Alsó tagozatos koruk óta Park anyja vágta Tina haját. Hajszálra ugyanolyan frizurájuk volt: hosszú, dauerolt csigákban leomló fürtök, legyezőszerűen szétterülő, homlokba lógó frufruval.
–Akármi is, rohadtul dögös – nyerített fel Steve. – Már zokon ne vedd, Park!
Park sikeresen felvillantott egy újabb mosolyt, és visszasüppedt az ülésébe. Visszatette a fejhallgatót, és felcsavarta a hangerőt, de még így is hallotta a négy üléssel hátrébb ülő Steveet és Mikey-t.
–De mi a lényeg, baszki? – kérdezte Mikey.
–Haver, te szeretnél egy részeg majommal bunyózni? Kurva nagyok. Mint a Mindenáron vesztesben, apám. Képzeld csak el, amint egy ilyen rohadék rád ront.
Park nagyjából ugyanabban a pillanatban vette észre az új lányt, mint a többiek. A busz elejében állt, az első üres hely mellett.
Egy elsős gyerek ült ott egymaga. Letette a táskáját maga mellé az üres ülésre, majd másfelé nézett. A sorokban végig mindenki, aki egyedül ült, kihúzódott a külső ülésre. Park hallotta, hogy Tina felvihog – élt-halt az ilyen helyzetekért.
Az új lány vett egy mély lélegzetet, és továbbment a folyosón.
Senki sem nézett rá. Park is ezen igyekezett, de ez amolyan vonatkisiklás/napfogyatkozás-helyzet volt.
Pontosan annak a fajtának látszott, akivel elő szokott fordulni az ilyesmi.
Nemcsak új volt, hanem nagydarab és esetlen is. Lehetetlen, göndör haja ráadásul élénkvörös színben pompázott. És úgy volt öltözve, mintha… mintha direkt akarta volna, hogy megbámulják.
De az is lehet, hogy fel sem fogta, milyen gázul néz ki. Skótkockás férfiing volt rajta, a nyakában fél tucat bizarr lánc lógott, a csuklójára pedig kendőket tekert. Parkot egy madárijesztőre vagy azokra a gondűző babákra emlékeztette, amiket az anyja tartott a toalettasztalán. Lerítt róla, hogy a vadonban egy percig sem maradna életben.
A busz ismét megállt, és felszállt egy újabb csapat gyerek. Elnyomakodtak a lány mellett, mindegyik lökött rajta egyet, aztán lehuppantak a helyükre.
Így állt a helyzet – a buszon már mindenkinek megvolt a saját helye. Az első tanítási napon lefoglalták maguknak. Az olyanok, mint Park, akiknek mázlista módon egy teljes duplaülés jutott, most nem szándékoztak lemondani erről. Különösen nem egy ilyen figura miatt.
Park újból felpillantott a lányra. ő csak ott állt.
–Hé, te – kurjantotta a sofőr –, ülj le!
Megindult a busz vége felé. Egyenesen a fenevad gyomrába.
Úristen – gondolta Park –, állj meg! Fordulj vissza! Sejtette, hogy Steve és Mikey megnyalják a szájuk szélét, amint közelít hozzájuk.
Park újból igyekezett másfelé nézni.
Ekkor kiszúrt egy üres helyet, épp Parkkal átellenben. Az arca felragyogott a megkönnyebbüléstől, és sietve megindult arrafelé.
–Hé! – szólt rá Tina éles hangon.
A lány csak ment tovább.
– Hé! – ismételte meg Tina. – Debil!
Steve elröhögte magát. A haverjai pár másodperces késéssel követték a példáját.
–Oda nem ülhetsz – jelentette ki Tina. – Az Mikayla helye.
A lány megállt, felnézett Tinára, majd vissza az üres helyre.
–Ülj le! – ordította a sofőr a busz elejéből.
–Valahová le kell ülnöm – válaszolta a lány határozott, higgadt hangon Tinának.
–Ez nem az én problémám – csattant fel Tina. A busz meglódult, és a lány hátradőlt, hogy orra ne essen. Park megpróbálta feljebb csavarni a hangerőt a walkmanjén, de az már a maximumon volt. Visszanézett a lányra, aki úgy nézett ki, mint aki mindjárt elsírja magát.
Mielőtt egyáltalán meggondolta volna, mit tesz, Park hirtelen az ablakhoz csusszant.
–Ülj le – mondta. Mérgesen szakadt ki belőle a két szó.
A lány úgy fordult oda, mint aki nem biztos benne, hogy nem újabb szemétségről van-e szó.
– Jesszusom, baszki – mondta Park halkan, és fejével a mellette lévő hely felé intett –, ülj már le!
Leült. Egy szót sem szólt – hála istennek nem köszönte meg –, és úgy tizenöt centi helyet hagyott közöttük.
Park a plexiüveg ablak felé fordult, és várta, hogy elkezdődjön a szívatás.
