"Az olvasás is kaland, rejtély, borzongás, izgalom"
Wéber Anikó újabb azonnal behúzós, nyomozós regénnyel lepett meg minket. Ám A Gondolatolvasó sokkal több, mint izgalmas krimi. Az iskolai dinamikákról, a folyamatos versenyhelyzetről, a teljesítménykényszerről és a barátok fontosságáról is olvashatunk benne. Tudj meg mindent A Gondolatolvasóról ebből az interjúból! Olvass tovább!
A legújabb regényed ismét egy letehetetlen krimi. Honnan merítesz ötleteket az újabb és újabb nyomozós könyveidhez?
Nagyon szeretek krimit olvasni, kihívásnak tekintem a műfajt: megfejtem-e a rejtélyt egyedül, észreveszem-e az elrejtett nyomokat, meghallom-e az utalásokat, össze tudom-e rakni a kirakósdarabkákat. Valószínűleg tudat alatt hatnak rám a kedvenc olvasmányélményeim: Agatha Christie, P. D. James, Georges Simenon, J. K. Rowling (álnéven Robert Galbraith) krimijei. A fő ihletforrás azonban az írás során is a kihívás: vajon tudok-e olyan rejtélyt teremteni, ami az olvasókat rabul ejti, fogva tartja a könyv végéig? Vajon fel tudok-e vonultatni olyan szereplőket, akik mind gyanúsnak tűnnek, és az olvasót a befejésig bizonytalanságban tartják? Vajon tudok-e meglepetést, izgalmas befejezést nyújtani nekik? Ezek a kérdések vezetnek, amikor kitalálom a nyomozós történeteimet. Mindig merítek a környezetemből, az emlékeimből, a valóságból is, mert ha hisszük, ha nem, a mi világunkban is van számtalan kisebb-nagyobb rejtély, ami megfejtésre vár.
Kattints ide és szerezd meg a könyvet most!
Szerinted mitől lesz igazán jó egy krimi?
Nagyon fontosnak tartom, hogy az olvasó együtt nyomozhasson a szereplőkkel, és ha szemfüles, akár egyedül is megfejthesse a rejtélyt, és kitalálhassa, ki a tettes. Szerintem rossz az a krimi, ahol a végén olyan nyakatekert megoldást kapunk, amire senki sem gondolhatott, és ahol minden nyom félrevezette az olvasót. A legjobb krimikben minden kirakósdarabkát megkapunk, csak olyan ügyesen elrejtve, hogy nehéz legyen felfedeznünk és összeraknunk őket. Én is arra törekszem, hogy a rejtélyeimhez megadjam a kulcsokat, és aki nagyon figyel, gyanakodni kezdhessen a tettesre. Élvezem, ha a krimi végén van fordulat is, ami meglepi az olvasót. Az a legjobb, ha a könyv befejezésekor azt mondhatjuk: Nahát, erre nem is gondoltam! Pedig gondolhattam volna, hiszen ott volt a nyom! Szerencsére sok olvasóm ír nekem, hogy pont ezt érezte a regényeim végén. A visszajelzéseik mindig nagyon boldoggá tesznek.
Olvasd el, hogy kezdődik a regény!
Mit gondolsz, miért jó nyomozós történeteket olvasni kiskamasz korban?
Szerintem minden korban jó nyomozós történeteket olvasni. Sok kiskamasz olvasót veszítünk el azzal, hogy nem értik vagy unják azokat a könyveket, amiket a kezükbe adunk. A nyomozós történeteket viszont legtöbbször szeretik, hiszen fenntartja az érdeklődésüket, és rádöbbenti őket, hogy az olvasás is kaland, rejtély, borzongás, izgalom. Emellett egy jó nyomozós történet azt is megmutatja nekik, hogy a világban sokszor nem minden olyan, amilyennek elsőre látszik, érdemes mindenre rákérdezni, mindenen elgondolkodni, és mindenről saját véleményt alkotni.
Hallgass meg egy podcast beszélgetést Wéber Anikóval!
A Gondolatolvasó iskolai környezetben játszódik, több gyakran elhallgatott iskolai téma kerül elő benne. Például, hogy a jó tanulóknak sem mindig könnyű, vagy hogy egy tanár is csalhat a versenyen. Hogyan viszonyulnak ezekhez a tanárok, a szülők és a diákok?
Sajnos a legtöbb iskola zárt világ: az vagy benne, amit elérsz a falai között. Hiába ügyeskedsz egy szakkörön, edzésen, ha az iskolában nem teljesítesz elég jól, rád süthetik, hogy „rossz tanuló”, „hármas”, „négyes” vagy. Ha jó jegyeket szerzel, ugyanúgy bekategorizálhatnak. Te lehetsz a „jó tanuló”, a „stréber”, az „eminens”, a „törekvő”, és meg kell felelned az elvárásoknak. Sokan azon aggódnak, hogy ha rontanak, elveszíthetik a környezetük elismerését, szeretetét. Nehéz ezektől a címkéktől elvonatkoztatni, és arra ösztönözni és rávezetni a diákokat, hogy a tanulás öröméért, saját célokért tanuljanak, és ne egy osztályzat kedvéért, vagy mert félnek a hármastól, kettestől. Nagy a versenyeztetés is, hiszen az elért eredmények, a vizsgák határozzák meg, ki hol tanulhat tovább. A verseny pedig nemcsak a gyerekek között, de a tanároknál is megjelenik. Presztízs, ha egy felkészített diákod magas eredményeket ér el, ha a te osztályodból, iskoládból jutnak be a legjobb középiskolákba, egyetemekre a jelentkezők. Mindent: diákot, tanárt, iskolát rangsorolunk és versenyeztetünk, és sokszor ez a nagy versenyszellem megmérgezi az iskolai légkört, és a gyerekek, tanárok, szülők mindennapjait. Mindezt szerettem volna megmutatni a regényemben. Ahogy azt is érzékeltetem, hogy nem minden a jó jegy. Egy jó tanuló is lehet boldogtalan, a legtehetségesebbek is félhetnek és szoronghatnak. Sokkal fontosabb, és nagyobb boldogságot ad a közösség, a barátok és a közös munka, mint az, ha másokat legyőzünk.
Ebből a cikkből mindent megtudhatsz A Gondolatolvasóról!
Mennyiben építkeztél saját tapasztalatokból A Gondolatolvasó szereplőinek, helyszíneinek, konfliktusainak megalkotásakor?
Mindig saját tapasztalatból építkezem, amikor írok, de szoktam a témáimról pszichológussal, mentálhigiénés szakemberrel is egyeztetni, hiszen izgalmas és hasznos meghallgatni, ők milyennek látják a jelenlegi iskolai helyzetet, milyen problémákra hívják fel a figyelmemet, mit tanácsolnak a nehézségekre. Most az iskolai helyszín bemutatásánál a saját középiskolám lebegett a szemem előtt – talán tudattalanul emléket szerettem volna állítani neki. Mára átépítették, felújították, így azok a terek, melyekben én mozogtam, csak a múltban, az emlékeinkben élnek – és most már a könyvemben is. A szereplők a fantáziám szüleményei, bár egy-egy vonásukban, tulajdonságukban valós diákok is megjelennek, Regina pedig egy picit rám hasonlít. A konfliktusok viszont nagyon valósak, azokban benne vannak a tanári tapasztalataim és a gyerekkori élményeim is. Szerettem volna láttatni, milyen nehézségekkel, félelmekkel küzdhetnek diákok és tanárok.
