Jé, ez mindig is miénk volt?
Már megint a tankönyvből jól ismert, klasszikus nagy költők versei? Igen, de nem akárhogyan, hisz’ a Tilos az Á könyvek új versantológiájának hála az érettségitételek főszereplői most számos későbbi, modern és nem egyszer kortárs költővel osztoznak a reflektorfényen.
Itt vagyunk, együtt ragyogunk! – hangoztatják kórusban a magyar irodalom egykori és mai költői. A Győri Hanna válogatásában és szerkesztésében összeállított kincsesládát abszolút megéri hazacipelni, hogy jobban megismerhessük azt, ami mindig is velünk volt, de talán mégsem ennyire a közelünkben.
Olvass tovább!
Az érettségi félelmetes, ez csak természetes. De vajon a klasszikusok is azok, vagy csupán rájuk vetül a kötelező olvasmányok hosszú listájának árnyéka? A kérdés persze költői, mégis kevés olyan kezdeményezés van, ami megmutatná a középiskolásoknak a nagy költők valódi, máig érezhető hatását ránk, a jelen olvasóira, íróira és írópalántáira. Mert a kérdés, hogy annak a bizonyos listának a végtelennek tűnő árnyéka alól hogyan lehet e nagy szerzőket és műveiket kicsempészni, már korántsem költői.
Hát, így! – feleli Győri Hanna nemes egyszerűséggel, majd fog egy üres ládát, melybe gondosan elhelyezi a magyar irodalom halhatatlanjainak és kortárs versfaragóinak legékesebb darabjait, és szépen összekészítve elénk teszi.
A Viszek egy szívet című antológia egy olyan kötet, mely valószínűleg középiskolás korától egészen az élete végéig elkíséri az embert. Egyik fülemen be, másikon ki, vághatja rá az iskolapadban a tankönyvek fölé hajoló diák. És itt a lényeg. Mindaz, ami észrévétlenül átáramlik rajtunk, valójában része a szókészletünknek, a közös kultúrakincsünknek.„A versrészecskék és -hullámok pedig, amik beivódtak kollektív emlékezetünkbe, újra és újra felbukkannak költőgenerációkon át a versekben.” –írja Győri Hanna.
Kattints ide és szerezd meg most az antológiát!
A Viszek egy szívetsokhangú, sokrétű válogatás, éppen ezért a legkülönfélébb módokon felhasználható:
- magyar faktos gimnazistáknak klassz és izgalmas szöveggyűjtemény,
- bölcsészhallgatóknak habzsolni való csemege,
- magyartanároknak izgalmas és praktikus ötlettár,
- a szenvedélyes irodalomkedvelőknek meg csupán az, ami: kötelező olvasmány!
Egy szuper kincsesláda, melyet érdemes olykor-olykor újra elővenni, a fedelét óvatosan felnyitni, hogy a benne rejlő örökség pompás darabjaira rácsodálkozhassunk, majd azokat alaposan szemügyre véve újra felbecsüljük. Mert hiába értünk már többször is a végére, pakoltuk ki és rendeztük el szépen megint a kincseket, mindig rá kell jönnünk, hogy valójában sosem érhetünk a végére, éppen ezért vesszük elő újra és újra.
Olvass el pár verset a válogatásból itt!
A kötetben felvonultatott klasszikus szerzők, Balassi Bálint, Kölcsey Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, József Attila, Pilinszky János, műveivel olyan nagyszerű modern és kortárs költők versei állnak párban vagy alkotnak láncolatot, mint Tandori Dezső, Orbán Ottó, Kemény István, Tóth Krisztina, Grecsó Krisztián, Varró Dániel, Karafiáth Orsolya – csak néhány név mutatóba.
Egy-egy verssor, formai megoldás vagy érzés hány- és hányféle alakváltozatban jelenhet meg, térhet vissza hozzám? Vajon tudom-e igaznak érezni azt, amiről az elődjeim verselnek? Tudok-e hozzá kapcsolódni? Értem-e a nyelvüket? És ami talán a legizgalmasabb kérdés: vajon meg tudok-e szólalni a nyelvükön?
A kincsesláda viszont más egyebet is rejt a sok remek versen túl. Grela Alexandramenő, fekete-fehér, képregénybe illő rajzai hol szürreálisan, hol ironikusan ragadnak ki pillanatokat a versek egymást közti párbeszédéből. A kötetbe rendezett versek titkaira pimaszul, ugyanakkor mégis elegánsan reagáló mozaikrajzok asszociációs játékra hívják az olvasót, aki egyszerre érez különös, újszerű nosztalgiát és érzi meg az itt-és-most vibrálását, mialatt feltérképezi a láda tartalmát.
És hogy miért?
Mert a ládában rejlő kincsek valójában már abban a pillanatban a miénkké is váltak, mikor az elődeink létrehozták őket.
Szegő Márton cikkét olvastad.