Különös ikrek
Szeretitek a legendákat, de Homérosz eposzaiba azért még nem kezdenétek bele? Akkor lessétek meg a legújabb Abszolút könyvet! Tasnádi István a görög mitológia legvonzóbb szeletét választotta: minden szuperhős ősét, Héraklészt. Vagány, mai nyelvezettel, pörgős és humoros párbeszédekkel és egy szokatlan csavarral meséli el, hogyan lesz a beképzelt osztály bikájából igazi hős. Kattints ide, és olvasd el az első fejezetet!
Tudjátok, ki vagyok én?! Hallottatok már a világ legnagyobb hőséről, Héraklészról? És úgy, hogy Herkules? Herki? NEM HERKI! Egy görög srácról van szó, úgyhogy maradjunk a Héraklésznál! Na, szóval ez a Héraklész ‒ nem én vagyok.
Csak majdnem. Én vagyok a féltesója, a nevem Iphiklész. Majdnem egyidősek vagyunk, úgyhogy egy ideig ikreknek is néztek minket. Egész addig, amíg tesóm így kipattintotta magát. Én egy egyszerű földi halandó vagyok, pont, mint ti. A bátyám viszont egy igazi sztár, egy félisten! Rá van akadva a hőstettekre. Például már a bölcsőben megmentette az életemet.
Az úgy volt, hogy Héra, a tesóm mostohaanyja, vagyis hát az apjának, Zeusznak a mostani felesége... Értitek vagy lerajzoljam? Na jó!
Rendeld meg!
Felvidéki Miklós illusztrációja
Szóval Héraklésznak Zeusz az apja és Alkméné az anyja, aki egyébként az én anyukám is. Zeusz mostani felesége, Héra, ki volt akadva a férje előző gyerekére, és el akarta pusztítani a kis Héraklészt. Én meg csak rosszkor voltam rossz helyen.
Mi Héraklésszal akkor kábé négy hónaposak voltunk. Én akkoriban fedeztem fel a hüvelykujjam.
– Tekeregjetek, kússzatok csendben a porban a bölcsőig, hol Zeusz fattya fekszik! – sziszegte Héra, mire az egyik kígyó elkezdett fojtogatni. Üvöltöttem, ahogy torkomon kifért. Héraklész erre szerencsére felébredt, és elintézte a dögöket.
Tudj meg mindent a könyvről itt!
Anyánk a nagy kiabálásra berohant. Mikor meglátta a döglött kígyókat, enyhe sokkot kapott. Mondom, négy hónaposak voltunk. Anyám számára akkoriban az volt a nagy szenzáció, hogy a hátamról már a hasamra tudok fordulni. Az ikertesóm meg puszta kézzel megfojtott két kígyót.
Felvidéki Miklós illusztrációjaHéra is eléggé kiborult a kígyói miatt. Egy sima, megcsalt földi asszony is képes komoly válaszcsapásokra, de itt most a főisten feleségéről beszélünk. És Héra bosszúszomja legendás volt! Hóna alá vágta a két döglött kígyóját, és elviharzott az ég felé. Egy felhőről még visszaüvöltötte szegény anyámnak, hogy addig nem nyugszik, amíg ki nem nyiffantja a fattyút. Mármint a tesómat. Ezen a ponton senki nem jósolt volna nagy jövőt Héraklésznak.
Ekkor ért oda az apám, szokás szerint: későn. Anyánk kapkodva vázolta neki az eseményeket. A rázúduló szóáradatból apám meglepő következtetésre jutott.
– Alkméné, adjunk hálát az égieknek, hogy nem történt nagyobb baj! Meg kell állapítanom azonban, hogy kisfiunk, Iphiklész csakis Héraklész miatt került bajba! A kígyók nem jelentettek volna rá veszélyt, ha nem fekszenek közös bölcsőben! El kell választanunk őket!
Anyám persze kiakadt.
Felvidéki Miklós illusztrációja– Nem, ezt nem tehetjük velük! Születésük óta együtt vannak, összetartoznak! Nézd, most is hogy összebújnak, mintha csak értenék, mit mondasz! Olyanok, mintha ikrek lennének!
– De nem azok – mondta sötét arccal Amphitrüón.
Szerencsére anyánk komoly műsort rendezett. Azt kiabálta, hogy mi mind a ketten az ő fiai vagyunk, és ha Amphitrüón bármelyikünket is kitagad, ő azonnal csomagol, és már itt sincs, elhúz a gyerekkel. Na, ez végül hatott apámra, rendesen lesápadt. Egy ideig csak állt ott összeszorított szájjal, aztán kipréselte magából, hogy rendben van, most az egyszer még megbocsát Héraklésznak, DE ha még egyszer veszélybe fog sodorni engem, tényleg elküldi messzi vidékre nevelőszülőkhöz.
Hát így nevelkedtünk a féltesómmal apám, Amphitrüón király udvarában közös anyukánk védőszárnyai alatt. Aztán hatéves korunktól királyfiképzőbe jártunk.
