Az irodalom visszavág 3.
Az irodalom visszavág ugyan nem a legfrissebb Tilos az Á könyvek közül való, mégis megihlette Király Csenge kamaszkritikusunkat. Egy egészen különleges írás született a könyvről, fogadjátok szeretettel!
Az irodalom visszavág 3-ról szeretnék írni, gondolja a kritikus, miközben lógatja a lábát a székéről és arra gondol, hogy valami nagyon jót és érzelgésmenteset szeretne írni, olyat, amiért még a magyartanára is érdemesnek tartja az irodalom emeltre.
A kritikaírs szempjtjai - bukkan elő gyorsan a jókritikus és pötyög villámgyorsan a keresőbe.
- Te ki vagy? És szabadna egyáltalán létezned?- kérdezi gyorsan az író, miközben gyorsan beikszeli az ablakot.
- Vagyunk. Te ritkán foglalkozol etikai kérdésekkel. - löki be az ajtót a rosszkritikus és levágja szőrös kabátját a földre.
- Azt értem - eszmél fel izzadva az író. -De más irodalmi eszközeit átmásolni egyáltalán nem gyakorlatban lévő tett.
- Parafrázisnak hívják. - hümmög a jókritikus, miközben a fény törését vizsgálgatja a kézfején.
- Vagy fanfictionnek.
Az író kicsit kényelmetlenül érzi magát, de aztán fellelkesül. - Ha ti az én kritikus-valóim vagytok…. Akkor valószínűleg sokkal jobban értitek a könyvet, mint én magam… - széles cápamosollyal néz frissebb énjeire.
- Háát - somolyog a jókritikus. Hátradöcög a táskájához és csomó szamárfüles jegyzetet húz elő. - Tetszik, hogy a 2018-as Irodalom visszavág 3. egy edukációs irodalomtörténet. A koncepció műfaji elődjeihez képest is jól teljesít. Engem elvarázsolt az intellektusa és a formabontó-jellege, bár eléggé csodálatos.
- Mi az, hogy formabontó? Attól még, hogy valami köznyelvi és vicces, nem lesz jó! Mintha a tapintatlanság rock and roll lenne!- hőbörög a rosszkritikus és előveszi a telefonját. -Az előző kötetekhez is lehet viszonyítani!
A jókritikus már majdnem a lábára ejti a jegyzeteit mérgében, de végül mégsem. - Létrejött egy értelmes könyvsorozat, ami nem nézi hülyének az olvasóit, mégis magyaráz! Irodalmi dolgok megközelítéséről irodalmi vita van! Felelősségtudattal és szenvedéllyel! És te ezt a kötetet próbálod megkritizálni! Kielemezni! Lehúzni! - az összetörés határán van. Az író felajánl neki egy pohár málnaszörpöt.
- Ha annyira felelősségtudatos, akkor mégis miért utálja minden másik magyartanár? - kérdezi a rosszkritikus, miközben a Magic Balls nevű játékban próbálja megdönteni a rekordját a mobilján. - Miért van benne annyi légből kapott infó és miért csak a vicces részeket olvassa el mindenki?
- Mert az emberek hülyék! - a jókritikus majdnem kiönti a szörpjét.
- Egy szóval nem mondtam, hogy ez egy rossz mű. Pláne hazai viszonylatban.
- Figyelj. - dünnyögi a jókritikus. - Ez a könyv alapvetően újraírja az emberek viszonyát az európai és magyar irodalom történetének az elemeihez. Nem a történelmi valóságtartalmából, hanem az igényéből és a színvonalasságából kiindulva. Ez a könyv olyan, mint a politikai korrektség. Nehéz, nehéz, de azért fájna nélküle.
- Ezt értem. - kontráz a rosszkritikus. - De egy kritikusnak meg az a feladata, hogy elemezze és értelmezze a könyvet és vitázzon. És hogy művelt legyen.
- Értelek. - szontyolodik el a jókritikus. - De az optimista megközelítés nem bűn. Az író az irodalomtörténetben például a ,,sötét”, ,,taknyos” késő középkort a jelenkorhoz hasonlítja, ráadásul teljesen szervesen és logikusan. A karakterei fejlődnek, a létrejött írás-forrás anyaghoz is idomulnak. A kultivált szerzők esszenciáját és korvonatkozásait anélkül ragadja meg, hogy rajongásba ragadna. Azonkívül karakán véleményt formál szerző-életrajz kérdésben. Még a könyvbemutatón is ezt tette. Ne kelljen megtanulni az alkotók életét, ez destruktív dilettánsság!
Az író meghatottan bólogat. A jókritikus is átéli a szikrát… A rosszkritikus félreteszi a telefonját és összeszedi magát.
- Értem és elfogadom, amiket mondtál, bár nem értem és nem fogadom el őket. Szerintem ez a sorozat alapvetően egy objektív irodalomkritika, amit a szerző a saját bevallása alapján a tágabb közönség művelésére írt. Ezt a célt a harmadik kötet is kitűzi, ám túl sokszor kizárólagos hozzá. A szerző-életrajz kérdés pedig hülyére vesz mindenkit, aki valaha szeretetből megtanulta a kedvenc szerzője életét.
- Nem favorizálom, ha ilyen vulgárisan beszélsz. - nyammog a jókritikus. - A mű szerkezete is szuper, például a fény-értelmezésekkel. Időben felveszi az előző kötetek ritmusát és befogadható ritmusban halad. A felhozott példák és hasonlatok is kifogástalanok. Boldog lennék, ha ez a szellemiség irányzattá válna.
- De miért sárga a borító? Azt hittem, ez zöld lesz!- emeli a málnaszirupos üveget búsan az ajkához a rosszkritikus.
- Tudom már, miért vagy ilyen! Az fáj neked, hogy amikor dedikáltattad a kötetet az szerzővel, a cipőd orrát nézted és makogtál össze-vissza! - pszichoanalizál a jókritikus.
- Nem! Az fáj, hogy a szerző mindenkivel vitatkozik, csak magával nem! - fúj a rosszkritikus.
Az író szomorúan kapkodja a fejét. A két kedves pótkarakter szája habzik és megbomlik a belső harmóniájuk. - Mindjárt szemfogakat növesztenek… - gondolja a szerző és valóban. A két alak fogai kivillannak az ajak mögül. Mindjárt egymásnak esnek, aggódik az író és a két kritikus elkezdi málnaszörppel és sziruppal locsolni egymást.
- Azért szerintem erre a könyvre sokan lehetnek kíváncsiak! - dünnyögi, miközben megpróbálja elhalványítani és szétválasztani a három kezelhetetlen szemi-entitást.
