MIért ne lehetne bárki bárki?
Biztosan sokan emlékeztek kamaszkritikusunk, Király Csenge szuper írásaira. Most visszatért, hogy meséljen nektek benyomásairól a Lehetnék bárki című, idén megjelent versantológiával kapcsolatban.
LEHETNÉK BÁRKI
(Gyere ki, kánon, a ringbe!)
2020 idusán adták ki a Lehetnék bárki c. kötetet, a Tilos az Á könyvek gondozásában. Alcíme részben egyezik a kiadó 2017-es Szívlapát antológiájával, de koncepciója tágabb: Kortárs és kortalan versek a mottó. 
A kötetben 112 magyar szerző szerepel, (81 kortárs+31 klasszikus), tőlük 160 verset számlál a kötet, 8 ciklusra osztva (20 vers/ciklus). A ,,kortalan” költők tekintetében egy-egy szerző szigorúan csak egy-egy verssel jelenik meg, míg a kortársak közül páran több ciklusban is szerepelnek. Mi a közös tényező bennük? Úgy a kortársak, ahogy a kortalanok a versek megírásakor mind 30 év alattiak. A radikális rendezőelv mégis harmonikussá válik, mivel a klasszikusoktól szöveggyűjtemény-távoli és kísérletező szövegek is olvashatóak.
Sokoldalú költői eszköztár jellemzi (tehát) a verseket. A szabadverseken kívül, szonettek, népdalok, de hexameterek is előfordulnak, eklektikus váltakozásban. A nyelv különböző rétegei és korszakai keverednek a kötetben, néhol iróniával vagy a pátosszal is. Van benne zarándokló kamasz, baljós Mici néni, macskabaglyok, utak, ecetmuslicák. Elvetélt szerelmek és beteljesült kudarcok. Érzelmek és azok hiánya is.
A kötetnek (ahogy Szívlapát-elődjének is) megnevezett célközönsége a kamaszok korosztálya. A szokatlan nézőpontokat és szélsőséges értékeket bemutató versek miatt azonban bármilyen háttérrel jövők számára izgalmas lehet, például a jóhiszemű magyartanárokra nézve lehet érdekes olvasmány.
Az antológia célja -- többek között -- a kortárs induló alkotói közeg pártatlan és széleskörű bemutatása is. Mivel a szerkesztő évente több száz folyóiratot olvasott, és Szívlapátból is kiviláglik, hogy saját minőség-érzékelője és képzettsége van e tekintetben, a kötet elég hűen adja vissza a pályakezdők hangját. Külső szemlélő számára valószínűleg a slames hatás is észrevehető több versen, de az imázs-kultúra, a digitalizáció vagy a metamodern színei is felbukkannak a szövegekben.
Azonban a kötet egyik gyenge pontja maga az alapgesztus is. Gyűjtések és antológiák általában egy kor lezárultával szoktak készülni. A Szívlapát esetében azáltal volt korszakformáló és izgalmas egy kortárs verseskötet, hogy magával a nyugatos líra-hagyománnyal is párbeszédbe lépett, nem az irodalomtörténet, hanem a befogadók oldaláról. Ez a Lehetnék bárkire is igaz, ami kanonizált szerzőket is számlál, miközben a pályakezdők bemutatása sokkal törékenyebb gesztus. A könyv összeállítói (szerkesztő, grafikus) ugyanakkor említik a példa-kísérletét is. A jövő- vagy jelenbeli pályakezdőknek (mert jelen sorok írója egy víziló) szánt segítség is lehet a vers-antológia, ahogy a kiadó 2019-es Hogyan írtam véletlenül egy könyvet? c. könyve is ezt gesztust célozza meg. Akkor viszont a Lehetnék bárki veszélyes.
A provokáció és diplomácia zászlóshajói a kötet illusztrációiban is kidugják a ködből árbocaikat. Az illusztrációkat a (szintén < 30as) Locsmándi Mátyás tervezte, aki többlépcsősen pályázva győzte meg a szerkesztőket. Asszociatív képei digitálisan készültek és szimbolikus részletekben is bővelkednek. Stílusa leginkább a Nyugat+Zombik rajzaira emlékeztet, kevesebb karakánsággal, több lágysággal.
Mind a nyolc ciklus egy dupla oldalas illusztrációval kezdődik. A képeket kiemelt idézetek határolják, amik egy-egy ciklust summáznak is. A víziót, miszerint egy antológiát idézetek sokkal jobban tagolnak, mint kulcsszavak, nem más, mint Térey János adta, ugyanakkor esetenként ez is okoz bolyongást. Bolyongást a szövegek között és az egyes témák átjárhatóságában. A ciklusok témái közvetetten, ilyen sorrendben: a gyerekkor, az identitás keresése, a szerelem, a magány, a megélt környezet, a város, az istenkép/felettes én és az évszakok. Olvasóként kicsit követhetetlen vagy irracionális volt ugyanakkor a sok ciklus, amit a három különböző módon is tagolt tartalomjegyzék ugyan kompenzált, de nem egyenlített ki.
A cím és borító üdítő pontját képezi az antológiának. A fekete alapon mintás kaméleon egy albumborító is lehetne, de az ausztrál barlangrajzokat is megidézi. A cím pedig a szintén 30 alatti Veszprémi Szilveszter egy verséből származik, amely a magány-ciklusban található. Könnyen triviálisnak hangozhat, hiszen miért ne lehetne bárki bárki, de a különböző versek könnyedsége átmossa ezt a koncepciót, a mélyvízig és tovább.
Tedd kosárba a kötetet itt!
