Kamaszkritika Sziklai Pannitól
Az állam (Kalaallit Nunaat) legjobb iskolájába jársz, belőled és a társaidból lesznek az állam vezetői, de nem lehetnek titkaid, minden egyes lépésedet figyelik és 6 éves korod előttről nem emlékszel semmire, tehát rengeteg máson kívül a családodra sem. Megéri?
Ezt a kérdést mindenki csak fejben döntheti el, ugyanis a valóságban nincs rá lehetősége. Ha a gyerekedet beválogatták az elitbe, akkor ha jót akarsz, csak annyit tehetsz, hogy örülsz neki. Aki nem ezt teszi, azt büntetésül áttelepítik a föld alatti bányászkolóniák egyikébe. Akkor miért nem lázadnak fel az emberek? A diákok nem tudnak a külvilágról semmit, a felnőttek beletörődnek. Nanouknak van egy ismétlődő álma, amit nem jelentett a vezetőségnek, de úgy érzi, Umiának joga van tudni róla. Legalább annyit tudnak, hogy egymásban teljes mértékben megbízhatnak.
Az emberek országa már a harmadik világháború után játszódó disztópikus regény. 2646-ban már léteznek olyan fejlett technikák, amik képesek belelátni a fejedbe, és fel tudják fedezni a tehetségeidet. Kiemelném a két, számomra legérdekesebb dolgot, a Mamarut-tesztet, ami megmondja, hogy mi lesz a munkád és belelát a fejed legsötétebb zugaiba is, meg a tungip-et, ami egy kedvedre hajtogatható, gyűrögethető ultra okostelefon (tungip-je minden Kalaalit Nunaat-i állampolgárnak van, helyettesíti a különböző iratokat). De sajnos a technika fejlődésével nem csak jó dolgok jöttek, mert a hőmérséklet vészesen megemelkedik, a természetes táplálékok száma pedig rettentően lecsökken. A könyv idejében a Föld nem lenne élhető, ha a hőség ellen nem lennének védőfelszerelések, és nem lennének a rendes ételek (hús, gyümölcs, zöldség, tejtermékek) helyett táplálékpótló készítmények (pl. protein pépek). Az írónők jóslata szerint 2646-ban az emberek különböző fejlettségű népcsoportokban fognak élni. Lesznek, akik visszafejlődnek a mához képest, és lesznek akik sokszor annyit fognak tudni, mint mi most.
Nanouk és Umia között egyre erősödik a különleges kapcsolat, miután el kell szökniük az iskolából, hiszen csak egymásra számíthatnak. Szerencsére Nanouk kitűnő stratéga, Umia pedig rendkívüli hidegvérrel és rendezetten tudja átlátni a problémákat, így kevés dolog állhat az útjukba. Miközben a lány nem szeretne beletörődni, hogy az állam elég sok mindenben nem jól működik, Nanouk igazi lázadóvá válik. Ez még egy ok arra, hogy együtt kell, hogy maradjanak, és csak a két személyiség közös döntéseit fogadják el, amiből lássuk be, hogy csak épeszű, kétszer megfontolt, ámde bátor döntés jöhet ki.
Nagyon tetszett a könyvben, hogy minden egyes szereplőnek szuperül kidolgozott a személyisége. Viszont én például szívesen megtudtam volna azt is, hogy egyes modern kütyük hogy is működnek. Bár ma még a fele sem létezik a könyvben szereplő eszközöknek, én úgy gondolom, hogy sokkal előbb meg fognak valósulni, mint a történet szerint. A könyvben rengeteg csavar, fordulat, boldog, szomorú és elgondolkodtató rész van, de a történetben a legszebb számomra az, hogy bemutatja azt, hogy a testvérek közötti összetartás, szeretet mennyire, de mennyire fontos.
Olvasd el a könyvet, ha érdekel a jövőd/jövőnk egyik elképzelése, és ha szeretnéd tudni, hogy az emberiségnek milyen komoly problémákkal kell megküzdenie majd a következő ,,pár’’ évben!
