Kóstoljunk meg mindent!
"A Világkóstoló inspirációi a gyerekeim voltak, akik szerencsére hozzánk hasonlóan nagyon szeretnek utazni. Amikor tudunk, sokat utazunk együtt és nagyon érdekli őket minden, szívesen fedezik fel az idegen helyeket, ételeket, piacokat. Számomra öröm átélni, hogy mennyire nyitottak a világra, új élményekre és kultúrákra, ezért úgy gondoltam, talán más gyerekek számára is érdekes lehet egy utazós könyv." – árulta el a könyv születéséről Kalas Györgyi a vele készült interjúban.
Mikor érdemes olvasni a Világkóstolót? Utazás előtt, után, közben, helyett?
Alapvetően egy kalandozós könyvet szerettem volna írni, amiben képzeletben körbeutazzuk a földet. Gasztronómiával foglalkozom, így természetes, hogy az utazást az étkezéssel kötöm össze, és megmutatom azt is a gyerekeknek, hogy a más országokban élő kortársaik mennyire másféle ételeket fogyasztanak, mint amiket ők megszoktak. Míg tehát a sorozat első kötete, a Sandwich grófja és a nápolyi pizza a gyerekek kedvenc ételeinek történetét mutatja be, a Pavlova kisasszony és a dobostorta a sütemények világába repít, addig a Világkóstoló kifejezetten a világ eldugott szegleteibe vezeti el a gyerekeket. Megmutatva számukra, hogy bárhol éljenek is az emberek a földön, mindenhol arra törekedtek, hogy változatos és finom ételeket készítsenek a rendelkezésre álló alapanyagokból.
Éppúgy kitalálták a finom fogásokat világ leghidegebb városában, mint a perui hegyek között, vagy éppen Erdély eldugott falvaiban. Természetesen az ételekről szóló leírásokat mindig földrajzi és történelmi érdekességekkel egészítem ki, de azt hiszem, ezt az én olvasóim már megszokták. Az utazáshoz a földrajz és a történelem is erősen kapcsolódik, másrészt mindig is ezek voltak a kedvenc tantárgyaim. Szeretem az ehhez kapcsolódó ismereteket a könyvben elrejteni.
LAPOZZ BELE A SÜTIS KÖNYVBE ITT!
Könyvedben többek között valóban egzotikus helyek – Marokkó, India, Mongólia, Hongkong, Izland, Bali, Peru – tűnnek fel, és minden egyes fejezet az adott ország földrajzi, történelmi bevezetőjével kezdődik, így sajátos útikönyvként is felfogható a Világkóstoló. Miért fontos, hogy megismerjük más földrészek, kultúrák gasztronómiáját?
Engem legtöbben gasztroíróként, újságíróként ismernek, de szeretem elmondani, hogy kulturális antropológia szakot végeztem az egyetemen. Számomra rendkívül fontos a különböző kultúrák megismerése és sokszínűségének hangsúlyozása. Szeretném megmutatni a gyerekeknek, hogy minden kultúra egyedi, a maga formájában egy csoda, és ételeiben is alkalmazkodott az adott földrajzi éghajlati körülményekhez. Minden egyes utazás egy új világot nyit ki a gyerekek számára, de persze nem kell ehhez feltétlenül elmenni a világ másik végére.
Emellett azért is tartottam fontosnak megírni ezt a könyvet, hogy rávezessem a gyerekeket a minél sokszínűbb táplálkozásra, hiszen minél több féle ételt fogyasztunk, annál kiegyensúlyozottabb lesz az étrendünk. Fölösleges a vitaminokat tabletták formájában lenyelni, ha ilyen sok finom étel áll rendelkezésünkre. Arra szeretném biztatni a gyerekeket, hogy mindent kóstoljanak meg külföldön és itthon is egyaránt. Legyenek kísérletező kedvűek, alkossanak ők a konyhában, ezért – ahogy már megszokhatták – ebben a könyvben is találnak három receptet.
Hogyan jártál utána a könyvben szereplő ismert, különleges vagy épp teljesen ismeretlen ételeknek, mint például a stroganina nevű halas étel? Valóban voltál Jakutszkban, a világ leghidegebb városában vagy a Góbi sivatagban?
Egy-egy könyvemet mindig hatalmas kutatómunka előzi meg, nagy előnyöm újságíróként, hogy tudom, hol találok valóban hiteles forrásokat. A Világkóstoló esetében először is készítettem egy listát azokról az országokról, ahol már jártam, és aztán, bevallom, azokról is, ahol még nem, de nagyon szeretnék eljutni. Utána elkezdtem kutatni az adott országgal kapcsolatos ételeket.
Nyilván, ahol volt személyes élmény, ez könnyebb volt: Marokkóban például nemrégiben jártunk a gyerekekkel, ráadásul akkor már készült a könyv, tehát kiemelten tudtam arra figyelni, mit tudnék felhasználni. De ugyanígy szeretném kiemelni Gyimest is, hiszen Erdély nagy kedvencem, sokszor jártam arrafelé és lehetőségem volt megismerni a csángók életmódját és ételeit. Sőt, több ízben beálltam pityókás kenyeret sütni is a kemence mellé, vagy éppen bálmost és puliszkát kevergetni. De ugyanígy elbűvöltek természetesen Bali illatos ételei, a nasi goreng, azaz pirított rizs azóta is nagy kedvencem, nagyon szerencsés vagyok, hogy egyszer ott tölthettem egy hónapot.
És aztán természetesen vannak olyan országok, ahová még nem jutottam el, de hatalmas vágyam például Hongkong vagy éppen Peru és Mongólia. Erről a listáról aztán volt olyan ország, amelyik kiesett, mert egyszerűen nem találtam hozzá elég információt. Afrikáról például szerettem volna sokkal többet írni, de nem volt hozzá elég anyagom.
Melyik földrész, ország vagy város ízvilága számodra a legizgalmasabb és miért? Melyik a te kedvenced ezek közül?
Az előbb éppen említettem a nasi gorenget, ami tényleg az egyik kedvenc ételem. Az indonéz konyha amúgy is nagy kedvencem. Ha egyet kellene kiemelni, talán ezt tenném. Nagyon szeretem az indiai konyhát is, de az ott használt fűszerek számomra sokszor túl csípősek és intenzívek, az indonéz konyhában viszont mindez sokkal lágyabban jelenik meg, vegyítve sok-sok gyümölccsel. Amikor ott voltam, nagyon élveztem, hogy minden reggel rizst reggelizhetek friss gyümölccsel, nagyon szeretem a rizst. De Marokkóban is élveztem a reggelire felszolgált mentateát és különféle lepényeket, igazán különleges volt!
Az igazi kedvencem persze az olasz konyha, de arról inkább a Sandwich grófja és a nápolyi pizza című könyvemben mesélek. Persze ez a könyv nem csak az én kedvenc ételeimről szól, a halas ételek például kevésbé fognak meg, de szerettem volna megmutatni a gyerekeknek, hogy még egy olyan hideg helyen is, mint Jakutszk, mennyire feltalálja magát az ember és milyen érdekes és változatos fogásokat tud készíteni akár a halból. A különféle húsos batyuk is nagy kedvenceim, nem véletlen, hogy egy egész oldalt szentelünk nekik a könyvben, Horváth Ildi gyönyörű és szemléletes illusztrációkat készített hozzá.
Melyik az az étel, amit még mindenképpen szeretnél megkóstolni és még nem volt lehetőséged? Mi az, amit SOSE ennél és miért nem?
Nem vagyok válogatós sőt, én vagyok az a csodabogár, aki gyerekkorában sem volt válogatós, gyakorlatilag mindent megettem, ami elém került, a disznósajttól kezdve a rántott csirkecombon és sóskán át a kecskesajtig. Voltak persze kedvenceim és egy-két olyan étel is, amitől tartózkodom. Ilyen például a pacal, amit semmilyen formában nem tudok elfogyasztani, valamint a grízes tészta, amit egyszerűen nem tudok megszeretni. Kiskoromban utáltam még a sárgaborsót, de azt most már szeretem.
Amikor utazunk, mindent igyekszem megkóstolni, a piac az első állomásunk, a gyerekek néha már unják, hogy mindent piacon állandóan végighurcoljuk őket. Soha nem megyünk szállodába, egyrészt nyilván drága, másrészt így legalább rá vagyunk kényszerítve, hogy miden étkezést, beleértve a reggelit is magunk oldjunk meg, helyi ételekkel.
A könyv illusztrátora Horváth Ildi, rajzai láttán lapról lapra éhesebbek leszünk... Hogyan zajlott a már összeszokott közös munka ebben az esetben?
Ildivel remekül tudunk együtt dolgozni, igazán szerencsés vagyok, hogy ő illusztrálja a könyveimet! Nemcsak illusztrátori, hanem kutatómunkát is végez, minden ételnek utána néz, és igyekszik a lehető leghitelesebben lerajzolni.
Gyönyörűek az illusztrációi a sorozat minden darabjában, de a Világkóstolóban még az eddigieknél is több egész oldalas képpel örvendezteti meg az olvasókat és persze engem. Rajzai színesek és humorosak, aminek azért is örülök, mert így az olvasni még nem tudó korosztályt is megfogják a könyveim a rajzok segítségével. Éppen ezért ajánlom őket óvodás kortól egészen kamaszkorig, sőt, felnőtteknek is, nagyon sok visszajelzést kapok felnőttektől, hogy mennyit tanulnak a könyveimből, aminek nagyon örülök!
TUDJ MEG MÉG TÖBBET A KÖNYVRŐL ITT!
Világkóstoló - A gőzgombóctól a sáfrányos palacsintáig - TEDD KOSÁRBA ITT!