A baotól a derelyéig
Kalas Györgyi ezúttal válogatottan egzotikus tájakra invitálja fiatal (és felnőtt) olvasóit. A gasztroutazáson abba kóstolhatunk bele, mennyire mások tudnak lenni az étkezés, főzés alapelemei a világ különböző tájain – és ugyanakkor meg mennyi közös van bennük. Király Hunor ajánlója.
Olvass tovább, és ismerd meg a Világkóstolót!
Első gyerekeknek szóló gasztronómiai könyvében – Sandwich grófja és a nápolyi pizza – kedvenc ételeink eredetét ismerhettük meg. A második könyv – Pavlova kisasszony és a dobostorta – ugyanilyen történeti jellegű volt: a desszertek, édességek múltját, kedvenceink eredetét mutatta be. Most megjelent a harmadik, a Világkóstoló, amelyben utazunk. Távoli, egymástól nagyon eltérő kultúrájú és teljesen más adottságokkal, alapanyagokkal dolgozó országokba és konyháikba.
Amikor a főzésben haladó, éppen kísérletező, újakat tanuló majd’ tizenháromévesemmel nekiálltunk ennek a könyvnek, először próbáltuk megérteni, miért pont ezt a kilenc (a fiam szavajárása szerint „random”) egyébként nagyon izgalmas helyszínt fogjuk bejárni. A nézegetésből először is elég hamar az lett, hogy elejétől a végéig elolvastuk a könyvet.
Közben pedig először is arra jöttünk rá, hogy jaj de jó, hogy nem akar mindent. Ezt már sokszor láttuk: aki be szeretné járni az egész világot egy könyvben (különösen egy gyerekeknek szóló ismeretterjesztőben), az gyakran beleesik abba a csapdába, hogy mindenre csak említés vagy a sztereotípiák szintjén jut hely és idő. Mexikó mellé tacót rajzolunk, Szerbia mellé csevapot. Na, hát ez nem ilyen könyv. 
Horváth Ildi illusztrációjaA kilenc tájegység gondosan válogatott példa arra, hogy hányféle módon állnak a világon egy reggelihez, mit hoznak ki a hazájuk lehetőségeiből, és hogy a számunkra egyértelműnek tűnő kategóriák (sós étel és édesség, előétel és főétel, ital, leves, reggeli, ebéd, vacsora) mennyire mások tudnak lenni máshol. Ettől lesz igazán izgalmas ez az utazás.
A fejezetek pont eléggé tudnak belemenni izgalmas részletekbe, vagy egy-egy izgalmasabb étel pontosabb leírásába ahhoz, hogy az ember azonnal meg akarja beszélni, vagy egyszerűen csak azt kérdezgetni egymástól, hogy melyiket kóstolnád meg először. Vagy hogy megkóstolnád-e egyáltalán.
Behúzott: úgy éreztem magam, mintha az Alfa legfrissebb számát falnám 12 évesen, eközben meg a gyerekem izgatottan youtube-ot ragadott, mert azonnal meg kellett tudnia, hogyan készül konkrétan a nasi goreng. Egyik nagy kedvence ugyanis ennek az ételnek a jóval egyszerűbb, kínai változata, és büszke rá, hogy biztos kézzel dobja össze a wokban tíz perc alatt. (És látott róla minden Uncle Roger videót). Mindkét étel alapja az előző napról maradt maradék rizs, percek alatt elkészül, és valójában jobb, mint az előző napi ebéd, amiből a rizs maradt.
Tedd a kosaradba a Világkóstolót!
Na, és itt a könyv szuper koncepciójának másik erőssége. Merthogy ez az ételfajta egy egész műfaj. Kínától a vietnami változatokon át a malájig, a japán omu-rice-tól a nasi gorengig, ami Balin egy reggeli. A Világkóstolóból megtudtuk, hogy több toplista szerint is a világ egyik legfinomabb étele (innen az izgalom). Ezen könyvön végig tetten érhető ez a tudatos közösszál-keresés és -felfűzés. Ahogy az embernek a világon mindenfelé eszébe jutott íjat és nyilat csinálni, úgy az is, hogy tésztába tölteléket töltsön és úgy főzze-süsse meg. Most pedig egymás mellé téve, egyben nézhetjük át az egész tésztabatyu-családot. 
Horváth Ildi illusztrációjaA könyv fejezeteinek több pontján pedig arra jöhetünk rá, hogy a gasztronómia legizgalmasabb dolgai, az emberiség legfinomabb fogásai akkor és ott jönnek létre, ahol kultúrák találkoznak. India, Hongkong, Bali, a Góbi-sivatag. Ahol két vagy több kultúra összeér, és ahol valamilyen történelmi, gazdasági változás elérhetővé tesz új összetevőket és technológiákat. Máshol pedig arra érezhetünk rá, milyen csodálatosak tudnak lenni a paraszti konyha legegyszerűbb ételei.
Szóval amíg a gyerek bevásárlólistát ír a bali sült rizshez, én hozzáíratom vele a juhtúrót és a kukoricadarát, mert megkívántam a gyimesi szalonnapörcös-juhtúrós puliszkát; aztán leülünk együtt asztalt foglalni egy mongol étterembe, mert ez a teás leves nagyon fúrja az oldalunkat.
Vigyázzatok, így járhattok ti is!
Kattints ide a Világkóstolóért!
