Le a délutáni alvással!
Mint azt tudományos kutatásunkból is tudjátok, a délutáni alvás igen népszerűtlen az óvodások körében. Szabó Borbála új ovis könyve az óvodai mindennapok legtipikusabb elemeit veszik végig – a ma nem akarok óvodába mennitől, a ki kinek a férje-felesége játékon át a karácsonyi szereplésig – a humor, a vicc, az abszurd, a börleszk eszközeivel. Ebben a fejezetben az ebéd utáni alvásról olvashattok.
Nincs rosszabb dolog az óvodában (sőt: az egész világon), mint a délutáni alvás!
Dani, a Ló csoport egyik vezére egyszerűen felháborítónak tartotta, hogy az óvó nénik ilyesmire kényszerítenek egy csoportnyi szegény, ártatlan gyereket, akik nem is álmosak. Ők bezzeg nem alszanak, hanem vidáman kavargatják a kávéjukat egész idő alatt!
Egyik nap összefogott Krisztivel, a csoport másik vezérével, és ketten bátran megkérdezték:
– Teca néni, Eta néni, nem lehetne olyan törvényt hozni, hogy mától töröljék el a délutáni alvást?
Teca néni és Eta néni vidáman felnevetett:
– Hát, gyerekek, majd ha a parlamentben a politikusok úgy döntenek, akkor nem kell többé aludnotok. Addig viszont sipirc az ágyba!
Danit és Krisztit bosszantotta, hogy a vezetőség megint nem veszi komolyan a gyerekek ötletét. Ugyanez volt a múltkor is, a csoportnév megváltoztatásánál, és tessék: sikerült elintézni! Mi lenne, ha ezt is megpróbálnák?
Baranyai B. András illusztrációjaA terv megvalósítására megint a délutáni alvás adott remek alkalmat. (Erre, mondjuk, tényleg jó volt a délutáni alvás, lehetett közben ügyet intézni!) Miután minden elcsendesedett, és az óvó nénik már leültek kávézni, Dani balra lehajolt az ágyáról, és odasúgta a mellette fekvő Marcinak:
– Marci, menjünk el a parlamentbe, és intézzük el, hogy töröljék el a délutáni alvást!
– Oké – bólintott Marci álmosan, és továbbsúgta a mellette fekvő Jankának a nagy tervet.
Ugyanekkor Kriszti is lehajolt az ágyáról jobbra, és megsúgta Ábelnak, Ábel Vincének, és így tovább, míg az egész Ló csoportban körbe nem ért a hír. Dani az óvónőkre sandított: nem vettek észre semmit. A gyerekek ekkor egyenként, lábujjhegyen kisurrantak az épületből.
Odakint Dani megkérdezte:
– Nem tudja valaki véletlenül, hogy hol van a parlament? Mert amúgy én is tudom, csak elfelejtettem.
– A 2-es villamossal kell menni, és úgy hívják, hogy Kossuth tér. Arra járunk haza apukámmal – mondta Kriszti.
Most már semmi akadálya nem volt, hogy az ovisok a parlamenthez vonuljanak. Az utcán és a villamoson a felnőtt utasok csodálkozva nézték az elszánt kis csapatot, akik óvó néni nél- kül is fegyelmezetten, párokba rendeződve közlekedtek.
A Ló csoportosoknak elállt a szavuk, amikor felnéztek a hatalmas, kupolás épületre. Hirtelen nagyon-nagyon kicsinek érezték magukat (pedig már középsősök voltak!). De Dani nem hagyta, hogy kialudjon a harci tűz.
– Mit kíván a Ló csoport? – kérdezte fennhangon.
– Ébren levést délután! – harsogta a csapat egyszerre.
Szabó Borbála: Kalandok a Ló csoportbanMost már nem lehetett megállítani őket.Vince, az erős gyerek bedörömbölt a kapun.
– Mit akartok, tökmagok? – kérdezte egy borostás őr.
– Mi nem vagyunk tökmagok – felelte Dani, aztán még jobban bekeményített. – Megmondom, mi lesz most: azonnal a pulikutyusokhoz vezet minket!
– Kikhez? – kérdezte suttogva Janka.
Kriszti megmagyarázta a legjobb barátnőjének:
– Tudod, az óvó néni mondta: a parlamentben dolgoznak
a pulikutyusok, ők találják ki a törvényeket. – Aztán az őrhöz fordult. – Vezessen minket a Nagy Kutyához azonnal!
Olvasnátok tovább, ugye?
Hát akkor szerezzétek be a könyvet itt!
