Négy dolog, amit az óvodások szívből utálnak
Rendkívül tudományos vizsgálódásaink eredményeit ismerhetitek meg. Adataink reprezentatívak, módszereink professzionálisak, eredményeink sziklaszilárdak: egy Facebook-bejegyzésben kérdeztük meg tőletek mit utálnak a legjobban az oviban a gyerekeitek és unokáitok.
Még egy nyereményt is felajánlottunk a válaszadóknak: egy könyvet az óvodás élet viszontagságairól. Méghozzá Szabó Borbála fantasztikusan frenetikus tényfeltáró művét: a Kalandok a Ló csoportban c. remekművet!
Itt szerezd be a könyvet, ha nevetni akarsz!
Rengeteg válasz érkezett, a minták gyorsan kirajzolódtak, mi pedig fáradtságot nem kímélve elemeztük ki az eredményeket. Íme a négy dolog, ami a legtöbb óvodás életét megkeseríti:
1. A REGGELI HERCEHURCA
Korán kelni, főleg sötétben, csak azért hogy anya/apa olyan korán leadhassa az embert az oviban, hogy utána még dolgozni is beérjen — lássuk be tényleg méltatlan és igazságtalan dolog. És nem elég, hogy lerázhatatlanul kikönyörögnek, kinyúznak, kifenyegetnek, kirángatnak az ágyból, nem. Utána még előállnak végeérhetetlen teendőkkel, és mindet sürgetik, siettetik, számon kérik. Vedd fel ezt, edd meg azt, húzd fel amazt. Amikor az ember még csak látszólag nyitotta ki a szemét! Hiszen hétköznap van! Ki az, aki hétköznap felébred ilyen korán?
A hétvége, az más. Akkor kipattannak a szemek, nem bírnak magukkal a lábak, szikráznak az ötletek fél hatkor. De hétköznap! A szemhéjakat valami mézragacs húzza lefele, a végtagok zsibbadtak és erőtlenek, a kedv — nos hát az kedvetlen. Anya rázogat, és hiába mondja neki az ember, a szájából csak valami nyávogás hallatszik, hogy az élet szakadatlan áramlás, az érzékelés villám az ég alján, a test a nyüvek tápláléka, a lélek örvény kavargása, a sors fenyegető, a hír csalóka. Ő csak valami mormogást, nyávogást hall, és nem hagy békét, és sürget.
És kikönyörög, és kirángat, és kezdődik a lehetetlen küldetés. Az öltözködés. Harisnyanadrág! A megtekeredő, megcsavarodó laokoón kígyó, a sarokrészét a bokára tekerő rém. És mért kell mindennek jobb és bal oldala legyen? Eleje és háta? A külsejéről és belsejéről már ne is beszéljünk. És amikor túljutott az ember az összes hajcsapdán és végtagrángatáson, akkor jön a cipő. Kettő darab! Nyomom! De igen, nyomom!
Ha szeretitek a vicces könyveket az ovis életről, nézzétek meg ezt!
2. AZ EBÉD UTÁNI ALVÁS
Feküdni, nem-otthon, egy rakás gyerek között és csöndben lenni. A kisebbeknek még az is homályos, hogy akkor minden alvás után másik nap van-e. Mert ha igen, akkor szó sem lehet alvásról. Ki akarna egy új napot elkezdeni otthon helyett az oviban? Otthon is elég nehéz.
Feküdni csendben, végtelennek tűnő ideig, mert aludni azt úgysem, az itt kérem nem lesz, csak heverészés csendben a dögunalomban, és nyomasztó ez a csend is… aztán ha belealszik az ember, az meg milyen bosszantó már. Bezzeg apa, ő értékelné. Bárcsak én aludhatnék a munkahelyemen ebéd után, mondja. Hát akkor jöjjön és aludjon. Mint a Kriszti apukája, amikor ő jött egy nap oviba a Kriszti helyett. Hát neki a kedvenc része volt a napból az alvás, sokáig föl se lehetett kelteni. (Akinek szintén ez volt a kedvenc története a 3-5-8 perces ovis mesékből, mint nekünk, az most örülhet, a Kriszti csoportjáról, a Ló csoportról most megjelent egy egész külön könyv!)
Ha nem szeretsz nevetni, ne rendeld meg itt ezt a könyvet!
A délutáni alvás botrány, a délutáni alvás felháborító, aki a délutáni alvást kitalálta, az járjon minden nap harisnyanadrágban és csősapkában, a délutáni alvás elfogadhatatlan! A múltkor a Dani a Ló csoportból fel is lázadt ellene, és küldöttséget indítottak az óvodások, a Danival az élen, még a Parlamentbe is elvitték a követeléseiket a pulikutyusoknak! És ott a Nagy Kutya alá is írta nekik és hozott egy törvénycsontot, csak sajnos a végén kiderült, hogy az egészet álmodta a Dani. A délutáni. Alvás. Alatt.
3. SZUTYMÁKOS ÁLLAGÚ, DARABKÁS ÉTELEK
Alig maradt le a toplistán a második helyről, épp hogy a harmadikra csúszott, mert amit majdnem annyira utálnak mint az ebéd utáni alvás, az az alvás előtti ebéd. És írtátok nekünk az ételeket sorba olvasásuktól is borzongtunk. Mert senki nem úgy általánosságban az ebédet nevezte meg, hanem egy-egy fogást.
Mi pedig elkezdtük összeírni, de éles szemmel már a nyolc-tizediknél teljesen világosan láttuk a mintát. Paradicsomos káposzta, úgyis mint parkáp, krumplipüré, tökfőzelék, paradicsomos (os? nem hangzik jól) leves, spenót, finomfőzelék, krumplipüré, tökfőzelék… mi bennük a közös? Mi akaszt ki egy óvodást tuti biztosan, ha ételről van szó?
Az állaga. A szutymákos-pépes, a löttyedten krémes, a cuppogósan trutyis. Ez valami evolúciós dolog állítólag; mindannyian ösztönösen berzenkedünk ezektől egy bizonyos korban. Ahogy a dinsztelt-főtt káposzta, vagy a lecsóban a paprika megpuhul és löttyedt lesz, és pislog abban a szószban. És ennek van még egy minősített esete: ha még darabkás is. Egy leves legyen híg, mint egy tea! Egy szilárd étel legyen egyértelmű, mint egy szelet husi, vagy egy kupac csőtészta! (Szószos tokány nélkül természetesen).
Itt tedd a kosaradba a Kalandok a Ló csoportban c. könyvet!
4. EL KELL VÁLNI ANYÁTÓL
Hát igen. Kerülgethetjük itt a forró kását (na tényleg az is, amikor olyan darabkásra főzik!), de a lényeg itt van a negyedik helyen.
Reggel el kell válni egymástól, és ez még a kőkemény veteránoknak, a legharcedzetteb óvodásoknak is megterhelő. Nap közben meg, ugye nincs ott. Nagyon-nagyon sokáig.
Ezügyben csak azt tudjuk mondani, hogy ez napról napra, hónapról hónapra egyre könnyebbé válik majd. Ha kell hozzá egy kis segítség, olvassatok otthon szeparációs szorongást oldó meséket (A majom mamája, Bot Benő, Ákos óvodába megy), beszélgessetek, erősítsétek meg a gyereket jó sokszor hogy mindig és minden körülmények között szeretitek, és mindig ott lesztek neki.
Az óvodáról pedig, ha szereti akkor azért, ha még nem szerette meg, akkor azért, olvassatok olyan meséket is, amik humorral oldják az ottani helyzeteket. Egy kis abszurdba, mókázásba, börleszkbe csomagolva: mindig segít más szemmel nézni a mindennapokra.
Na pont ilyen könyv a Kalandok a Ló csoportban Szabó Borbálától.