Az IBBY Honour listjén a Macskaherceg kilencedik élete!
A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY - International Board on Books for Young People) Honour listjén kapott helyet Gimesi Dóra A macskaherceg kilencedik élete című kötete. Hatalmas örömmel gratulálunk a szerzőnek, és nagyon büszkék vagyunk, amiért ez a kötet a Pagony Kiadó gondozásában jelenhetett meg! Kaptunk a remek alkalmon, és ismét beszélgettünk egy kicsit Gimesi Dórival. Olvasd el a vele készült interjúnkat!
A Macskaherceg kilencedik élete nem az első, és nem is az egyetlen könyved a Pagonynál. Hogyan indult a kapcsolatod a kiadóval?
Bár nem ez lett a Pagonynál az első könyvem, mégis ennek a kötetnek a címadó meséjével indult a kapcsolat (és a prózaírói pályám is). Éppen tíz évvel ezelőtt adtam be az Aranyvackor pályázatra, ahol különdíjat nyertem vele. Ekkor ismerkedtem meg Kovács Eszterrel, aki kért tőlem egy családi mesét A kalóz nagypapa című antológiába: ez lett a Csomótündér, amit hamarosan négy másik mesémmel együtt önálló könyvként is kiadtak. Az elmúlt években (a Jeli Viktóriával, Tasnádi Istvánnal és Vészits Andreával közösen írt Időfutár-köteteket is beleszámolva) 11 könyvem jelent meg a Pagonynál.
Ismerd meg Gimesi Dóra Pagony-könyveit!
A meséid elég nehéz témákkal foglalkoznak, és egész máshogy gondolkoznak a “boldogan éltek, amíg meg nem…”-ről is. Nagyon fontos kérdéseket vetsz fel, kevesen veszik ennyire komolyan a gyerekközönséget. Nem tartottál tőle, hogy a halál, vagy a reménytelen szerelem témája esetleg elriasztja a szülőket?
Szerintem különbséget kell tennünk aközött, hogy egy könyv egy bizonyos (tabu)téma köré kerekít mesét, vagy elmesél egy sokrétegű történetet, amelyben felmerülhet valamilyen nehéznek gondolt téma is. Én az előbbi törekvést gyakran didaktikusnak érzem (bár természetesen vannak kivételek) és inkább magában a történetmesélésben hiszek. Soha nem úgy állok neki az írásnak, hogy na, most írok egy mesét a válásról/ elmúlásról/ öregségről – ezek megjelenhetnek motívumként, de nem szerencsés, ha egy mese csak és kifejezetten egy bizonyos problémára fókuszál. A Csomótündér például nekem nem annyira „válás-mese”, inkább az egymáshoz kapcsolódás bonyolultságáról, a szeretet sokféleségéről szól. Mert egymáshoz kapcsolódni, boldogan élni, míg meg nem halunk, vagy épp belátni, hogy valami nem sikerült és újratervezni: ez csupa bonyolult dolog. A Macskaherceg két meséjében is azt próbáltam körüljárni, milyen sokféle érzelemmel jár az, ha szeretünk valakit. És hogy a szeretetbe az is belefér, hogy hibázunk, haragszunk, bocsánatot kérünk és megbocsátunk. Hiszek abban, hogy a gyerekeknek - játékosan, humorral, irodalmi igénnyel - igenis lehet beszélni összetett dolgokról. Ezzel persze egyáltalán nem hoztam új szemléletet a gyerekirodalomba, egyik legfőbb kedvencem, Lázár Ervin erre a legjobb példa: gondoljunk csak Berzsián indulatkezelési és önértékelési problémáira vagy a Négyszögletű Kerekerdő lakóinak sokféleségére!
Itt tudhatsz meg többet a Macskaherceg kilencedik életéről!
Szegedi Katalin illusztrációjaA kötetben szereplő mindkét meséd egyszerre fantasztikus, mesés, és mai, ismerős. A vízi tündér és a kőből faragott királyfi Budapest utcáin randiznak, a Macskaherceg motorja Szegeden dorombol. Hogy tudsz a mesei elemek között is ennyire aktuális maradni? Hogyan hozod egy lapra a fantasztikumot a hétköznapisággal?
Erre van egy nagyon komolyan hangzó szakmai válaszom: azzal, hogy az ismert mesei szereplőket és motívumokat (például, hogy három gyerek elindul szerencsét próbálni, vagy hogy kérők vetélkednek egy tündérlány kezéért) hétköznapi környezetbe helyezem, létrejön egy termékeny kontraszt a klasszikus forma és a kortárs miliő között, ami humorforrássá is válhat, és megajándékozhatja az olvasót a kettős ráismerés örömével (mert ráismer a mesei toposzra is, meg a konkrét, például budapesti helyszínre is). Másrészt: nekem gyerekkorom óta természetes, hogy a világ, a mai hétköznapi világ is tele van mesével. Szegeden nagyon sokat sétáltunk a szüleimmel, nagyszüleimmel és minden épületnek, fának, helynek megvolt a maga fantasztikus története. Ezt valószínűleg minden gyerek tudja egyébként, csak én felnőtt koromra is „úgy maradtam”. Amikor beköltöztem életem első albérletébe egy óbudai panel kilencedik emeletén és egy hét alatt háromszor romlott el a lift, akkor például rögtön tudtam, hogy csakis egy bánatos óriás keze lehet a dologban.
Tedd kosárba a Macskaherceg kilencedik életét!
Szegedi Katalin illusztrációjaA kötet illusztrációi is egészen különlegesek, órákig lehetne nézegetni mindegyik képet. Milyen volt a közös munka Szegedi Katalinnal? Hogyan alakult ki ez a lenyűgöző képi világ?
Óriási Szegedi Kata-rajongó vagyok, így legtitkosabb álmaim egyike volt, hogy egyszer együtt dolgozzunk. Fantasztikusan érzékeny alkotó, aki nem csupán a szöveget, de a szöveg mögötti rétegeket is képes érteni, érezni és képpé varázsolni. Például én egy szót se szóltam neki arról, hogy a Macskaherceg alakjában többek között az apai nagyapámat írtam meg, ő mégis olyan figurát rajzolt, aki kifejezetten hasonlít rá. Azóta tudom, hogy Kata nem csupán az egyik legtehetségesebb illusztrátor, de egy kicsit boszorkány is. A Macskaherceg után A tündér csizmája volt a következő közös munkánk, amit szintén nagyon szeretek, és remélem, lesz még több is
Ismerd meg Szegedi Katalint!
A Budapest Bábszínház vezető dramaturgja vagy, nap, mint nap színpadi hangszószövegekkel dolgozol. Mit gondolsz, mennyire van hatással ez a prózádra?
Szerintem én prózaíróként is drámaíró maradtam: használom a színpadi hatáskeltés eszközeit, jelenetekben és karakterekben gondolkozom, élénken elképzelem az adott szituációt és igyekszem olyan érzékletesen leírni, ahogy én látom a fejemben. Bábszínházi szerzőként megtanultam a ritmust és a sűrítést: a báb műfaja nem bírja el a fölösleges szöveget, sok mindent inkább képpel fejez ki – ezt remekül lehet hasznosítani egy illusztrált könyv esetében is. Szintén színházi tapasztalat, hogy írás közben bele kell bújnom egy-egy szereplő bőrébe, ismernem kell a beszédmódját, a mozdulatait, a reakcióit, sőt, gyakran még azt is tudom, ki fogja játszani és kifejezetten az ő hangján kezdem hallani a mondatokat. Ez olykor a meséknél is így van, a szereplő egyszer csak megszólal a fejemben. Épp ezért volt nagyon izgalmas kaland a legutóbbi, Jeli Vikivel közös pagonyos könyv, a Regényes Shakespeare írása. Miközben prózába próbáltam átültetni A makrancos hölgy történetét, rájöttem, hogy tulajdonképpen meseíróként is ezt csinálom: a történetek először mindig jelenetsorokként alakulnak ki bennem.
Milyen volt a Macskaherceget színpadon látni?
A Macskaherceg nekem egy nagyon személyes történet, sok évig formálódott, mire mese lett belőle. Amikor elkészült a színpadi változat a Trafóban, az alkotók (Szenteczki Zita rendező, Nagy Orsolya dramaturg és a csodálatos színészek) hasonló személyességről számoltak be: belefogalmazták az előadásba a saját élményeiket, a saját Macskahercegségüket és Alinkaságukat, és ez szerintem nagyon jót tett a végeredménynek. Elképesztően fontos, hogy egy színpadi előadásban megszülessen ez a személyesség és nagyszerű volt látni, hogy ebben az esetben az én mesém lehetett ehhez a kiindulópont.
Olvass bele a mesébe!
Egy korábbi interjúban azt nyilatkoztad, a benned élő gyermeknek írsz. Mit gondol Ő a Macskahercegről?
Szerintem nagyon menőnek gondolná, hogy Szegedi Katával dolgoztam (ha mesélném neki, először el sem hinné, azt mondaná, kamuzok csak, nagyot mondok, fel akarok vágni). Aztán közölné, hogy az öregnéni-fákat, a beszélő orgonát meg a kőkirályfit tőle loptam, mert ezeket már ő is kitalálta (és tényleg). És amikor elmesélném neki, hogy ismerek egy igazi, életre kelt kőkirályfit, pont olyat, amilyet ő régen elképzelt, akkor talán azt mondaná, hogy oké, lehet, hogy akkor mégiscsak megéri felnőni.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Készülsz valamilyen új történettel?
Remélem, hogy a Regényes Shakespeare-t jól fogadják a kamasz-olvasók és sorozat lehet belőle, mert nagyon szerettem írni és boldogan folytatnám más darabokkal. Ami viszont biztosan lesz: nemrég bemutatták a Kolibri Színházban az Emma csöndje című darabomat, amelyből épp most írok mesekönyvet a Pagonynak. Egy kislányról szól, aki nehezen találja a hangot az emberekkel, de a tengeri állatokat mindenkinél jobban érti. Így most leginkább cápák, ráják és kardszárnyú delfinek tanulmányozásával telnek a napjaim.
Rendeld meg a Macskaherceg kilencedik életét itt!
