Nagyon zavart, hogy bárhová nézek, csak egyfajta családkép jön velem szembe
Áginak van 3 fiútestvére. És ha ez még nem lenne elég, az anyukája új párjának is van 3 gyereke! És még egy közös babájuk is van. 7 testvér önmagában is elég lenne a káoszhoz, hát még, ha féltestvérek és mostohatestvérek is keverednek a történetben. És akkor azt nem is tisztáztuk, hogy anya új barátja régi feleségének az új gyerekei kicsodái is tulajdonképpen Áginak. Ha úgy érzed, hogy egy matematika dolgozat szöveges feladatát olvasod éppen, ne ijedj meg, éppen ezért érdemes beszélni a mozaikcsaládokról a gyerekkönyvekben: hiszen a való élet is tud ilyen bonyolult helyzeteket teremteni, és fontos, hogy a gyerekek ne csak az anya-apa-kisfiú-kislány felállással találkozzanak. Erről beszélgettünk Czernák Eszterrel új könyve, a Kedves Apu! kapcsán, olvass tovább!
Nagy sikere volt a korábbi meséidnek, különösen a Sárkányovinak, aminek a második része nemrég jelent meg, és azt is nagyon szeretik. Csak nemrég bukkantál fel mint gyerekkönyvíró, milyen érzés, hogy ennyire szeretik a meséket? Szoktál olvasói visszajelzéseket kapni?
Számomra már a könyvek megírása is sok örömet okoz, segít kicsit elmenekülni, kizökkenni a mindennapokból. Látni, hogy másoknak is tetszik, másoknak is örömöt okoz, amit írtam, az pedig hihetetlenül jó érzés!
Személyesen inkább rokonoktól, barátoktól szoktam visszajelzést kapni, másoktól főleg az interneten. Nemrég indítottam el az írói FB-oldalamat, és bevallom, rá is szoktam keresni, ha megjelenik egy-egy könyvem, hogy mit gondolnak róla az emberek, milyen véleményt írnak róla a blogokon, weboldalakon.
Az előző könyveid kisebbeknek szóltak, most viszont a kisiskolás korosztályhoz szólsz a történettel. Tudatos volt a nyitás az idősebb korosztály felé?
Inkább a témából adódott. Eddig azért írtam elsősorban 3-6 éveseknek szóló könyveket, mert az én gyerekeim is ilyen idősek. Ennek a korosztálynak a mindennapjaival, problémáival, apró örömeivel találkozom nap mint nap. Úgy terveztem, majd akkor írok nagyobbaknak, ha az én gyerekeim is nagyobbak lesznek. De aztán jött az ötlet egy mozaikcsaládról, és úgy éreztem, ez a téma inkább iskolásoknak szól, ők értik meg igazán a benne rejlő konfliktushelyzeteket, feszültségeket, és talán az egymás elfogadásának, az egymás felé nyitásnak a fontosságát is.
Hogyhogy levélregény formában írtad a történetet?
Nem döntöttem el előre, egyszerűen így alakult. Talán belejátszott az is, hogy az egyik kedvenc gyerekkori könyvem egy levélregény (Jean Webster: Kedves Ellenségem).
Ha jól tudom, te magad nem mozaikcsaládban élsz, hogyhogy mégis ezt a témát választottad a könyvednek?
Nagyon zavart, hogy bárhová nézek, csak egyfajta családkép jön velem szembe, miközben a világban már számtalan fajta család létezik az egyszülős családtól kezdve a mozaikcsaládon át a két azonos nemű szülőig. Ha megnéznék egy találomra kiválasztott (anyáknak szóló) reklámot a tévében, biztos, hogy anya, apa, kisfiú, kislány szerepelne benne. Még olyan családot is nagyítóval kell keresni a reklámokban, ahol két kisfiú vagy két kislány szerepel. Ugyanezt tapasztalom, ha mesét olvasok a gyerekeimnek: a kortárs mesekönyvek (a sajátjaimat is beleértve) tele vannak apa, anya, kisfiú, kislány – típusú családokkal. Arra gondoltam, ha ez nekem ennyire zavaró, mennyire zavaró lehet egy olyan gyereknek, aki nem „hagyományos” családban nő fel.
Hogy látod, mik lehetnek a nehézségek a gyerekeknek és a szülőknek egy új családi felállásban? Mik azok, amiket szerettél volna kihangsúlyozni a könyvben és miért éppen azokat?
Néhány éve olvastam egy cikket, amiben egy anyuka leírta, milyen volt gyerekkel újra férjhez menni, és összeköltözni az új párjával. Majd a cikk végén az új férj is mesélt a kezdeti összecsiszolódás nehézségeiről a saját szemszögéből. Szóba került az ösztönös rivalizálás a tinédzser fiú és az „új apuka” között, az anyuka állandó őrlődése, hogy kinek a pártját fogja, de az is kiderült, hogy egészen sajátos konfliktushelyzetek adódnak egy mozaikcsaládban, például, hogy ki hozhat szabályokat, ki büntethet kit, mi történik, ha ütköznek egymással a családi hagyományok. Végül ez a cikk adta az alapötletet, ezt gondoltam tovább.
Amikor egy-egy mese eszedbe jut, akkor teszteled a gyerekeiden, hogy tetszik-e nekik?
Igen, szoktam őket tesztelni a gyerekeimen, sőt néha ismerősök gyerekein is. A Sárkányovi második részében például nagyon tetszett nekik, hogy a fogorvost Dr. Fogpiszkálónak hívják, ezen rengeteget nevettek. De olyan is előfordult már, hogy átírtam egy fejezetet, mert láttam rajtuk, hogy túl bonyolult lett. Ez a könyv picit nagyobbaknak szól, mint az én gyerekeim, így sajnos most nem volt alkalmam rajtuk tesztelni, ezért különösen izgulok, hogyan fogadják majd a gyerekek.
Kőszeghy Csillával már dolgoztatok együtt A világ legjobb játszótere kapcsán, de most egészen más típusú képeket készített, nekünk nagyon tetszik ez a redukált színvilág. Te mit gondolsz róla?
Imádom! Sőt, az a vicces, hogy már akkor oda voltam a rajzokért, amikor még nem is tudtam, hogy az én könyvemhez készültek! Az történt ugyanis, hogy az év elején nagyon zűrös időszakot éltem, és teljesen el is felejtkeztem róla, hogy Hanna, a szerkesztő írta, hogy megtalálta a tökéletes illusztrátort, én pedig vissza akartam kérdezni, hogy ki az. Aztán egyszercsak megláttam egy képet Csilla FB-oldalán, egy férfi ült egy kényelmes fotelben, a kezében mesekönyv, az ölében két iker kisfiú, a lábainál két nagyobb gyerek. Bár még csak egy vázlat volt, nagyon tetszett a kép, arra gondoltam, kíváncsi vagyok, hogyan fog majd kinézni letisztázva, kiszínezve. Csak percekkel később esett le, hogy a kép kísértetiesen emlékeztet egy jelenetre a könyvemből. Rögtön írtam Hannának, hogy csak nem Csilla illusztrálja a könyvet? Szóval nagyon tetszenek a rajzok, a színvilág, és szerintem a tördelés is szuper vicces, olyan igazi napló-szerű lett. :)
Kőszeghy Csilla vázlata a Kedves Apu!-hoz
Rendeld meg itt a könyvet!
A kép forrása: https://www.facebook.com/Csillustration-379046312569361/
