Ha még nem olvastátok, röviden elmondjuk, mi miért szeretjük a Sárkányovit. Leginkább azért, mert a történetek realisztikusak, egy óvodás gyerek érzelmi világának összetettségét hűen tükrözik. A tény pedig, hogy mindez egy fantáziavilágba van beágyazva, egy kisgyerek számára még könnyebben befogadhatóvá teszi a történetet. A gyerekek ugyanis ebben a korban szeretnek a saját mindennapjaikról, ismerős szituációkról olvasni, de szeretik a szürreális mesevilágokat is, amikben el tudnak vonatkoztatni a valóságtól, miközben észrevétlenül azonosulnak a szereplőkkel.
Ha már a szereplőkről van szó, mondj még egy olyan sokszínű társaságot, mint a Sárkányovié! Itt aztán biztos, hogy minden gyerek talál magának lelki társat. Ott van Zoé, a háromfejű sárkány, aki tüzes ugyan, de a füstje sokszor nagyobb, mint a lángja, így néha bebújik az asztal alá ijedtében. Az ő legjobb barátja Teofil, a trollfiú, aki mindenre elsőként reagál, előbb üt és beszél, mint gondolkodik, de a szíve a helyén van. Velük egy csoportba jár Bodza, a rejtélyes tündérlány, aki sokkal többet tud, mint amennyit el mer árulni, és reméljük, hogy az önbizalma nagycsoportos korára még nagyobb lesz. Hasonlít rá ebben Janka, a manólány, aki ugyan már ovis, de még egyáltalán nem beszél (mert a manók később kezdenek beszélni!), de a tetteivel és szépséges rajzaival annál többet elárul arról, mi jár a fejében. Igor, a jetifiú méretéből és vehemenciájából adódóan kicsit mindig úgy érzi magát, mint egy elefánt a porcelánboltban, de ettől még ugyanúgy megvan a helye a többiek között. A csoport hatodik tagja pedig Kende, az unikornisfiú, aki annak ellenére, hogy szeret okoskodni, nagyon szívesen és kedvesen játszik a többi gyerekkel. Egyszerűen imádjuk a tényt, hogy mennyire jól megvan egymással ez a hat igazán különböző jó barát!
